Jens Paulsen ősidők óta az általam egyik leginkább nagyra becsült zenész. Még a német Spirit Zone kiadó fénykorában készített négy stúdiólemezt Patchwork néven, majd az ezredforduló után visszahúzódott, és saját galériájában dolgozott. Emellett - szerencsére - időnként mégis megszállta az ihlet, és később is előrukkolt egy-két szerzeménnyel (Anagrom Ataf, Samothraki, Lagoon), melyek jónevű válogatásokon jelentek meg (Global Psychedelic Chill Out Vol. 4, Polymorphic Convolutions, Le Café Abstrait 3). Emellett már régóta dolgozott együtt Stefan Ebingerrel is, aki majd' mindegyik Patchwork-lemezén besegített. 2001-ben dobták piacra első közös lemezüket, melynek a különlegesen hangzó Bazille Noir nevet adták.

Itt pedig az album összes számából kóstolót kaphattok, sőt meg is rendelhetitek az egyik eladó példányt.

Kiadó: Aleph Zero Records
Megjelenés ideje: 2009. április 20.
Műfaj: psychedelic chillout, idm

1. Finding The Future By Looking Backwards
2. Lost In an Imagined Labyrinth
3. Probability Tree
4. Rite Of The Dragonfly
5. Swimming In A Feverdream
6. Holding Space
7. Honey In The Heart
8. The Light (Bluetech Remix for Ace Ventura & Lish)
9. Even The Stones Sing
10. Living Time (featuring Mirror System)
11. A Golden Ratio Signs (featuring Eitan Reiter)


Magánéleti problémákból kifolyólag Evan Bartholomew az utóbbi időben leginkább kiskiadója, a Somnia útjait egyengette, és jelentette meg alatta saját, meglehetősen borongós szerzeményeit. Bluetech névvel ellátva utoljára 2005-ben készített ambient zenét, most pedig ismételten az Aleph Zeróhoz visszatalálva adja le aktuális dolgozatát, The Divine Invasion címmel.

Aki hallotta a szintén nemrég megjelent Phoenix Rising című lemezt, nagyjából el tudja képzelni, milyen lelkiállapotban van mostanában az amerikai zeneguru. Ugyanazt a hol kellemes, hol kifejezetten kellemetlen kemény hangzást ötvözi a selyemfinom idm-mel, mint akkor, csak most tizenegy szám keretében. Ám míg a főnixmadaras szösszenet a mára már kultkiadvánnyá (vagy ha azzá nem is, rendkívül közkedveltté) vált Sines and Singularities egy gyengébb másolatának vagy folytatásának tekinthető, a legújabb korong egy mondhatni új hangzásvilágot üt meg, legalábbis az előzőekhez képest szokatlanabb, ridegebb tájra repíti a hallgatót. Vagy inkább rugdossa?

A korábban leheletsimára csiszolt idm, mely Bluetech kézjegyévé vált, ezúttal súlyosan pattogó, zord témákban, hangosan koccanó effektekben bontakozik ki. A ropogós hóban lépkedve talán élvezetes lehet a számokat hallgatni, ám a szerencsétlenül időzített megjelenési dátum ezt igencsak lehetetlenné teszi. A tikkasztó melegben így sajnos - Kaszit idézve - a lemez inkább érdekes, mint nyugtató. Én magam pedig azt ajánlom: vegyük elő fél év múlva, és majd meglátjuk.

10/5

Kiadó: Somnia
Megjelenés ideje: 2009. március
Műfaj: minimal, ambient, idm, dub

1. Landscapes & Machines Pt. 1
2. Landscapes & Machines Pt. 2
3. Situated On A Hill
4. Metabolism
5. Non-Reflective
6. StickDub
7. D.I.V.E.
8. Landscapes & Machines (Where Is Part Three? Edit)
9. Landscapes & Machines Pt. 4


Két gyengébb és egy viszonylag jobbnak mondható kiadvány után ismét egy maradandó élményeket nyújtó albummal jelentkezik Evan "Bluetech" Bartholomew kiadója, a Somnia. Emanuele Errante és Motionfield után ismét egy korábban csak internetes berkekben ismert előadó munkáját hallhatjuk, a fent említett elődökkel ellentétben azonban most egy valóban kiváló, műfaján belül még a leprofibbakkal szemben is versenyképes hangzásban lehet részünk.

P. Laoss, akit korábban egy ötszámos, csak file formátumban megjelent EP-ről, illetve a Vakuum Sounds alteregó alatt készített néhány darabjáról ismerhettünk, ezúttal egy egészestés lemezt hozott tető alá. Aki még emlékszik, és örömmel gondol vissza a nem is olyan régen megjelent Dreamtime Submersible című Somnia-dolgozatra (melynek zsenialitását a kiadó fejének, Bartholomew-nak tulajdoníthatjuk), nem fog csalódni a Landscapes And Machines hangzásvilágában sem.

Balzsamosan simogató, lágy minimalizmus adja a témák alapját, melyet finoman egészít ki a mérsékelt experi-elektronika, az időnként dub technóra emlékeztető dobritmus, valamint a kellemes, de mélyen elterülő, hűvös hangcsokor. Zenei világában teljesen egyértelműen és nyíltan idézi meg a már jól ismert bluetech-i pszichedeliát, ám annál jóval színesebb, változatosabb és - bármilyen furcsa kimondani - élvezetesebb. Ez többek között annak is köszönhető, hogy bár minimalista elemekkel dolgozik, darabjai mégsem válnak monotonná, épp ellenkezőleg: az egyhangú alaptémát tengernyi kisebb és nagyobb hangfoszlány teszi mozgalmassá. Emellett pedig egy másik művész stílusjegyeit is felfedezhetjük már az első hallgatás során, ez pedig nem más, mint a Krill.minimaként alkotó Marsen Juhls, akitől a vizes beütésű, szokatlan elektronikai megoldásokat vette kölcsön. És bár tagadhatatlan, hogy az album e két előadó kézjegyeinek az eggyéolvasztásából építkezik, mégsem érheti André Müllert a plágium vádja. Rendkívül kifinomult érzékkel egyesíti ugyanis a Bluetech és  Krill.minima által létrehozott világ összetevőit saját elképzeléseivel, és egyedülálló, a lemez címéhez tökéletesen illő stílust hoz létre, melyben a mechanikus megoldások kiválóan megférnek a deep ambient világára emlékeztető tájképekkel.

A korong legnagyobb előnye pedig, hogy minden eddiginél lágyabb köntösben tudja a hallgató elé tárni a fent leírt világot. Mindennemű pszichedelizmusa és elektronicizmusa ellenére úgy gondolom, a Landscapes And Machines nem agyzsibbasztó hatást ér el, sokkal inkább egy terápiás jellegű masszázst, a lélek megtisztítását, a csendes katarzis élményét nyújtja a befogadónak.

10/10


A Landscapes And Machines teljes játékidejében végighallgatható a Somnia weboldalán, illetve ugyanitt meg is rendelheted a 777 példány egyikét.

Kiadó: Ultimae Records
Megjelenés ideje: 2009. április 29.
Műfaj: micro-ambient > ambient, electronica, idm

1. Intro
2. Rablekok
3. Little Girls Eat Chocolate
4. Time Machine
5. Bits (Chernozem Remix)
6. Wie Geht's Minsk?
7. Hurumburum
8. Bathing Is A Ritual
9. Planet Zodiac
10. Walking On Sand
11. I'm Not Scared
12. Isroser
13. Nothing But Dead Landscape

10/7

Kiadó: Kranky
Megjelenés ideje: 2009. február 23.
Műfaj: ambient, experimental, post rock, finom glitch

1. There Can Be No Thought Of Finishing
2. For Aiming At The Stars
3. Both Literally And Figuratively
4. Is A Problem To Occupy Generations
5. So That No Matter
6. How Much Progress One Makes
7. There Is Always The Thrill Of Just Beginning
8. Dr. Robert Godard
9. In A Letter To H.G. Wells, 1932

Manuel Mesdag nevének ezentúl érdemes kitüntetett figyelmet szentelni, a mindössze 24 éves srác ugyanis vén ambient-rókákat megszégyenítő magabiztossággal és spiritualitással készítette el bemutatkozó lemezét, az 1000 darabszámra limitált Endurance-et.

Kiadó: Ultimae Records
Megjelenés ideje: 2009. március 12.
Műfaj: psychedelic ambient

1. Dissolving Time
2. .Blank
3. Orientations (Above Towns Edit)
4. Orientations Part 2 (Ephemeride 15.43°)
5. Orientations Part 3 (Uncertainty Principle)
6. Cobalt
7. Fade Away
8. Diagrams
9. Something Heavens
10. Saturday Barbecue With New Neighbours


A francia nemzetiségű Vincent Villuist és Svédhont erősítő Magnus Birgerssont joggal tartják számon az (új) ambient műfaj legnevesebb képviselőiként. 2001 óta tartó munkásságuk mérhetetlen zsenialitását minden Ultimae-ben járatos hallgatónak feleslegesen ragoznám, ahogy az is nyilvánvaló volt, hogy ha a kettejük duójának, a H.U.V.A. Networknek a második stúdióalbuma nem menti meg a züllésnek indult francia kiadót a csődtől, akkor semmi sem. A legnagyobb örömömre és megkönnyebbülésemre szolgál azonban, hogy bátran kijelenthetem: a vér nem válik vízzé.

A H.U.V.A. Network névre keresztelt formáció varázsa abban áll, hogy mindkét srác zenei világa teljesen egyedinek mondható a világon. Egyedi alatt pedig nem azt értem, hogy nagyon kevés művészhez hasonlíthatóak, hanem hogy nagyon kevés művész hasonlítható hozzájuk. Míg Aes Dana a minimal/morning trance-es, agyzsibbasztó monotonitással vegyíti a csengő-búgó hangképeket, egy rendkívül zárt, burokbéli világot létrehozva ezzel, addig Solar Fields egy sokkal nyitottabb, ugyanakkor sokkal változatosabb, és ebből nyilvánvalóan következve sokkal kísérletezőbb hangzást képvisel, bátrabban alkalmaz instrumentális hangszerjátékot a sok-sok elektronika mellett, és kreatívabban is bánik a zenei elemek egymás mellé pakolásával. Az uptempós ritmus tőle sem áll messze, sőt EarthShine című remekműve, mely 2007-ben jelent meg az Ultimae-nél, egy gyönyörű trance-utazásban részesíti a hallgatót. Eme két alapvetően is lenyűgöző képzelőerőt ötvözi a duó.

A körülbelül öt éve készült Distances világára egy határozott, kemény, a Rain Geometriest tekintve mondhatni zord hangzás volt jellemző, mely - ha a négy őselem közül kellene választani - mindenképp a földet hivatott szimbolizálni. Az őselem-kategóriánál maradva nehezebb döntéssel állunk szemben az új korong kapcsán, az Ephemeris borítója ugyanis egyértelműen a jeget (vagyis a vizet) jelöli meg, hangzása azonban rendkívül légies, feltűnően könnyedebb, és természetesen könnyebben fogyaszthatóbb is, mint a Distancesé. Mindazonáltal az Ephemeris atmoszférájára is éppúgy jellemző a magabiztos, határozott, két lábon álló zenei struktúra, mint az elődre volt, így végeredményben elfogadhatjuk a földközeliséget.

Az album felépítése viszonylag egyszerű, a Distancesnél kevésbé gondolati ív mentén építkező, sokkal egyértelműbben tagolható önálló tételekké. Ez alól nem kivétel az utolsó Fahrenheit Project óta már háromrészessé duzzasztott Orientations sem, mely szervesen építkezik egymásra, mégis jól elkülöníthető homogén atmoszférákat teremt. A klasszikus, hol szállingózást, hol intenzivitást idéző darabok után három pörgősebb ritmusú szám következik, melyek közül a Cobalt borzolja leginkább a kedélyeket a maga gyönyörűséges morning trance-be hajló ritmikájával, és a leheletfinoman megbújó, de még éppen jól hallható agycsavarásával és loopszerűségekké avanzsáló dallamvilágával. A kellemes átvezető után érkezünk a lemez legérdekesebb pontjához, a katartikus élményt rockzenében megvalósító Something Heavenshöz, mely amellett, hogy új oldaláról mutatja be a két zenészt, bebizonyítja, hogy a psychedelic ambient kereteibe a merőben eltérő jelleggel bíró kemény rock stílusjegyei is beleférnek. Bravúr. Sajnos nagyon rövidnek tűnő hetven perc után érkezünk az album utolsó, szemtelenül rövid részéhez, mely technikát már az előző korongon is kifogásoltam. Itt különösképp bánom, hogy ebből a remek shortie-ból nem kerekedett ki egy hosszabb hangfolyamat - hely az lett volna.

Frappáns zárlat helyett inkább csak annyit mondanék: másodszor is ámulatba ejtő, hibátlan munka.

10/10