Kiadó: Council Of Nine
Megjelenés ideje: 2004
Műfaj: ambient
Kulcsszavak: angol szépség
Szerintem: 10/10

1. Escent (6:04)
2. Azure (5:43)
3. Pulse And Beat (4:58)
4. Insula (6:14)
5. Sere (5:05)
6. Isolat (8:45)
7. St. Michael's Tower (4:36)
8. Aurora (9:49)

Egyik kedvenc "igazi ambient"-előadóm, Simon Lomax legutóbbi lemeze óta csendes, semmit nem tudni Róla. A napokban az általa alapított kiadó honlapja is a szünetelést választotta, így billentyűt ragadtam, és írtam Neki egy e-mailt, hogy akkor most mi is van, illetve várható-e még folytatás. A válaszban azt írta, a kiadó egyáltalán nem szűnt meg, és a nem túl távoli jövőben várható a negyedik Maitreya-album is, mely előreláthatólag a "Zone Of Cold" címet fogja viselni. Addig is érdemes elővenni Lomax 2004-es remekművét.
A 'maitreya' szó a buddhizmusban egy, a Földön megjelenő fel-/megvilágosult létállapotot jelent. Mielőtt még bárki egy orientális tribal albumra számítani, gyorsan tisztázzuk, hogy igazi mély ambientről van szó, melyben a keleti kultúra aligha fellelhető. A megtisztulás és a - nem feltétlen vallási alapokon nyugvó - megvilágosodás viszont annál inkább. Lomax tiszta hangképekkel, a pszichedeliát és az egyéb bűnös témákat teljes mértékben mellőző beállítottsággal kalauzolja el a hallgatókat saját kis zenei- és lélekvilágába. Lemezét hallgatva megtapasztalhatjuk, mit is jelent az, amikor egy album minden pozitív tulajdonsága mellett a legpozitívabb az, hogy végtelenül szép. Ezt a leírhatatlan gyönyörűséget leginkább az első szám képviseli. A korongon közreműködő Lucy-Anne Allen hegedűjátéka pedig külön említést érdemel, lenyűgöző! A .74 szépsége mellett természetesen időnként a mélyebb, sejtelmesebb témák is előtérbe kerülnek, de az egyórás utazás végtelen tisztaságát és meditatív hatását nem törik meg, csak érdekesebbé, színesebbé teszik.
Kiváló minőségű ambient utazás részesei lehetünk. Becsülendő, hogy manapság is készülnek ilyen lemezek.