Kiadó: Studio !K7
Megjelenés ideje: 2009. április 20.
Műfaj: dub, downtempo, ambient
Studio CD
1. My First
2. Elitsa
3. Springer
4. Birthday
5. Oysters In May
6. Joe Si Ha
7. Elektra Bregenz
8. Fondue
9. Rosa
10. Ramondo
11. Mrs. Bongo
12. No Hassle
Live CD
1. Piano Intro
2. No Hassle
3. Oysters In May
4. My First Ambient
5. My First
6. Springer Ambient
7. Springer
8. Knoll
9. Joe Si Ha
10. Elektra Bregenz
11. Birthday
12. Utrecht Spa
13. Mrs. Bongo
14. Rosa
Az előző albumok hangzásvilága - elég csak felcsapni néhány számot a Suzukin, a Dehli9-en, de főleg az egyébként zseniális j.a.c.-n - egyértelműen nyitott, dinamikusan lüktető volt - társasági zene. Ehhez képest a No Hassle első benyomásra talán furcsán fogja érinteni a hallgató fülét. Az 1994 óta tartó mindvégig sikeres pályájuk során a két bécsi srác (akik már a 40 felé közelednek) valószínűleg kissé belefáradt a pörgésbe, ezt pedig nem csak a zenéjükre kell érteni, hanem az elképesztő mértékben felgyorsult földi életre is. Mint azt az album kapcsán készített interjúban is elmondják, az új lemezzel egy, a korábbiaktól valamelyest eltérő Tosca-hangzást kívántak megütni, melyben nincsenek nagy klubokba kívánkozó slágerek, soul-os vagy jazzes énekesek, a táncparkettre csalogató taktusok. Egy jóval instrumentálisabb, füstösebb ambient-útra szerették volna meghívni híveiket. Ez persze közel sem jelenti a régi jó Tosca-stílus elvetését, sőt! Ahogy Huber és Dorfmeister mondja, ez az album tükrözi leginkább az énjüket, illetve az életfilozófiájukat. No Hassle - vagyis csak semmi sietség. A cím egyrészt természetesen egy felszólítás a megfelelő hallgatói attitűd megteremtésére, vagyis arra, hogy az elkövetkezendő két órától ne egy adrenalinbombát várjunk, hanem annak ellenkezőjét, egy mély, elmélkedős dub-szettet. Másrészt az ars poeticus jelleget is nyilvánvalóan felfedezhetjük benne. A duó kiválóan fogalmazott, mikor azt mondta: "No hassle is something that everyone wants - but nobody has". A lemez kézbevétele után ez a helyzet talán megváltozik egy-két órára.
A félreértések elkerülése végett azonban még most tisztáznám: nem depressziós, érfelvágós hangzást ütött meg a No Hassle. Az esős, borongós számok mögött - mint ezt már korábban is nyilván észrevehettük - valójában két rendkívül érett alkotó elme lakozik, ez az érettség pedig jelen lemezzel tetődzött.
A kiadvány két korongot tartalmaz, melyek közül az első a stúdiólemez maga, a második pedig egy élő fellépés felvétele, néhány új számmal is megspékelve, még inkább ambienttel körülölelve. Rupert Huber zongoraművészeti tehetségéről már a Dehli9 nyugisabbra vett második lemezén is megbizonyosodhattunk, mindezt most nem a lecsupaszított modern klasszikus valójában tárja elénk, hanem a szettbe szerves egészként belekomponálva - zseniális.
Az év lemeze kitüntetést ha nem is viszi el a Boozoo Bajou nemrég hivatalosan is piacra dobott Grainsétől, a dobogóban nálam még így is nagy valószínűséggel lesz benne.
Ha többre vagy kíváncsi a kiadvánnyal kapcsolatban, látogasd meg a www.tosca-nohassle.com weboldalt.
10/10