MoeskoMusic - ambient blog

(HUN) Magyar nyelvű ambient zenei blog kritikákkal, interjúkkal, mixekkel, valamint mindenféle földi és földöntúli jóval.

(ENG) MoeskoMusic is a Hungarian ambient music blog with reviews, interviews, podcasts and many other things from behind closed eyelids.

Friss topikok

  • GTJV82: Én ezt miért csak most fedeztem fel?! :) Nagyon jó!!! (2014.05.07. 08:46) Maitreya: .74
  • GTJV82: Érdekes, nekem meg pont ilyen bealvós/álmosító hangulat jött le róla. :) Persze attól még nagyon s... (2014.05.07. 08:46) Orbit Over Luna: Transit
  • Werewolfrulez: @Moesko: Ez legyen a legnagyobb gond a világon :D (2014.04.22. 23:52) Anne Chris Bakker: Reminiscences
  • GTJV82: Ez is egy hazai album, ajánlom mindenki szíves figyelmébe: stereomantra.bandcamp.com/album/magic-... (2014.04.16. 08:45) HAZAI LOOPOK
  • pszichedeliksiheder: Még annyit fűznék hozzá amellett, hogy zseniális lemez; a World of Sleepers után ez lett volna a k... (2014.03.25. 12:55) Carbon Based Lifeforms: Twentythree

2009.03.05. 08:36

Tosca: No Hassle

Tosca: No Hassle

2009.03.05. 08:36 Moesko 5 komment



Kiadó: Studio !K7
Megjelenés ideje: 2009. április 20.
Műfaj: dub, downtempo, ambient

Studio CD
1. My First
2. Elitsa
3. Springer
4. Birthday
5. Oysters In May
6. Joe Si Ha
7. Elektra Bregenz
8. Fondue
9. Rosa
10. Ramondo
11. Mrs. Bongo
12. No Hassle

Live CD
1. Piano Intro
2. No Hassle
3. Oysters In May
4. My First Ambient
5. My First
6. Springer Ambient
7. Springer
8. Knoll
9. Joe Si Ha
10. Elektra Bregenz
11. Birthday
12. Utrecht Spa
13. Mrs. Bongo
14. Rosa


2009 egyik legjobban várt lemeze, a 2006 óta hallgató Tosca visszatérése ugyan csak a jövő hónap végefelé fog napvilágot látni, a két korongból álló kiadvány már jó ideje teljes hosszában végighallgatható a Studio !K7 hivatalos honlapján. Utoljára négy éve adtak ki stúdióalbumot, három éve pedig egy remixeket tartalmazó válogatást, melyek a j.a.c. szerzeményeit facsarták ki erőteljesen. Richard Dorfmeister és Rupert Huber ezalatt kisebb-nagyobb megszakításokkal új, sorban immáron az ötödik önálló albumjukat készítették, finomítgatták. Az eredmény pedig lenyűgöző. Ahhoz azonban, hogy erre a hallgató is rájöjjön, idő kell.
Az előző albumok hangzásvilága - elég csak felcsapni néhány számot a Suzukin, a Dehli9-en, de főleg az egyébként zseniális j.a.c.-n - egyértelműen nyitott, dinamikusan lüktető volt - társasági zene. Ehhez képest a No Hassle első benyomásra talán furcsán fogja érinteni a hallgató fülét. Az 1994 óta tartó mindvégig sikeres pályájuk során a két bécsi srác (akik már a 40 felé közelednek) valószínűleg kissé belefáradt a pörgésbe, ezt pedig nem csak a zenéjükre kell érteni, hanem az elképesztő mértékben felgyorsult földi életre is. Mint azt az album kapcsán készített interjúban is elmondják, az új lemezzel egy, a korábbiaktól valamelyest eltérő Tosca-hangzást kívántak megütni, melyben nincsenek nagy klubokba kívánkozó slágerek, soul-os vagy jazzes énekesek, a táncparkettre csalogató taktusok. Egy jóval instrumentálisabb, füstösebb ambient-útra szerették volna meghívni híveiket. Ez persze közel sem jelenti a régi jó Tosca-stílus elvetését, sőt! Ahogy Huber és Dorfmeister mondja, ez az album tükrözi leginkább az énjüket, illetve az életfilozófiájukat. No Hassle - vagyis csak semmi sietség. A cím egyrészt természetesen egy felszólítás a megfelelő hallgatói attitűd megteremtésére, vagyis arra, hogy az elkövetkezendő két órától ne egy adrenalinbombát várjunk, hanem annak ellenkezőjét, egy mély, elmélkedős dub-szettet. Másrészt az ars poeticus jelleget is nyilvánvalóan felfedezhetjük benne. A duó kiválóan fogalmazott, mikor azt mondta: "No hassle is something that everyone wants - but nobody has". A lemez kézbevétele után ez a helyzet talán megváltozik egy-két órára.
A félreértések elkerülése végett azonban még most tisztáznám: nem depressziós, érfelvágós hangzást ütött meg a No Hassle. Az esős, borongós számok mögött - mint ezt már korábban is nyilván észrevehettük - valójában két rendkívül érett alkotó elme lakozik, ez az érettség pedig jelen lemezzel tetődzött.
A kiadvány két korongot tartalmaz, melyek közül az első a stúdiólemez maga, a második pedig egy élő fellépés felvétele, néhány új számmal is megspékelve, még inkább ambienttel körülölelve. Rupert Huber zongoraművészeti tehetségéről már a Dehli9 nyugisabbra vett második lemezén is megbizonyosodhattunk, mindezt most nem a lecsupaszított modern klasszikus valójában tárja elénk, hanem a szettbe szerves egészként belekomponálva - zseniális.
Az év lemeze kitüntetést ha nem is viszi el a Boozoo Bajou nemrég hivatalosan is piacra dobott Grainsétől, a dobogóban nálam még így is nagy valószínűséggel lesz benne.

Ha többre vagy kíváncsi a kiadvánnyal kapcsolatban, látogasd meg a www.tosca-nohassle.com weboldalt.


10/10

Címkék: 2009 tosca studio k7

2009.02.21. 20:19

Boozoo Bajou: Grains

Boozoo Bajou: Grains

2009.02.21. 20:19 Moesko 9 komment

Kiadó: Studio !K7
Megjelenés ideje: 2009. február 23.
Műfaj: downtempo, trip-hop, dub, blues, soul

1. Flickers
2. Sign
3. Big Nicks
4. Same Sun
5. Grains
6. Fuersattel
7. Heavy On Me
8. Kinder Ohne Strom
9. Tonschraube
10. Messengers
11. Nebelkloster

Eme bejegyzés gyakorlatilag kommentár nélkül is tökéletesen megállná a helyét, de természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy Peter Heider és Florian Seyberth harmadik stúdióalbuma mellett el lehet menni egy szó nélkül. Az új korong hírét már tavaly ősszel világgá kürtölték az akkor még hihetetlenül távolinak látszó megjelenési idővel karöltve, így az ominózus dátumhoz elérkezve egyik rajongó se csodálkozzon, ha a Grains hatására felhagy eddigi életével, és megvilágosodásának következtében hivatásos rétenrohangálónak és pillangószedőnek szedődik, vagy legalábbis egy kisebbfajta világmegváltás megy végbe csodára szomjazó lelkében.

Jónéhányszor belefogtam ebbe a kritikába, és minden alkalommal igyekeztem leírni, mivel is magyarázható határtalan rajongásom és tiszteletem az osztrák csapat iránt, mely leírhatatlan bravúrral vegyíti a legkülönfélébb kultúrák zenetradícióját saját utánozhatatlan stílusukkal, bombasztikus egyveleget létrehozva ezzel, melyben az amerikai blues-soul-folk játszi könnyedséggel karöltve szaladgál a jamaikai reggae-vel, a brazil bossanovával és az európaian hűvös future-jazzel, elszállós trip-hop körettel tálalva. Nem egyszer próbáltam leírni azt az ámulatot is, mellyel nemcsak önálló munkáikat, de Juke Joint néven futó, és eleddig két epizódot fialó válogatáslemezeiket is készítik, mintha csak ott ülnének melletted a félhomályos ambiansszal megvilágított szobádban; füstölő, bor, merengés; és pontosan azt a zenét játszanák, amelyre neked szükséged van egy tökéletesen laza estéhez.
Sokszor próbáltam leírni, miért is csodálom őket ennyire, de sosem sikerült. Így végül úgy döntöttem, szólnék egy pár szót az új lemezről. A 2005-ös, szerintem még csak nem is tökéletes Dust My Broom, és a 2006-os annál szenzációsabb Juke Joint II után a srácok egy igencsak hosszúra nyújtott pihenőtúrára indultak, melynek keretében többek között Amerikát is útba ejtették. Leginkább ez volt hatással a készülő számokra, habár az Államok légköre már a Juke Jointokat is erőteljesen meghatározta, így azon lemezek kedvelőinek nem lesz harsány a Grainsszel bekövetkező váltás sem. A váltás szót természetesen finoman kell értelmezni, a Boozoo Bajou-ra jellemző határtalan lazaság és légiesség ezúttal is domináns jelleggel bír, a korábbiakhoz képest azonban előtérbe kerül az akusztika és a vokál is, színesítendő a repertoárt. Változatosságuk ellenére a srácok mégis az eddigi leglíraibb énjüket mutatták meg a koronggal - a leglíraibb, legérettebb énjüket.

Ja, és elöljáróban is simán ki merem jelenteni: magasan 2009 legjobbja.

10/10

Címkék: 2009 boozoo bajou studio k7

2009.01.22. 18:31

Yagya: Rigning

Yagya: Rigning

2009.01.22. 18:31 Moesko 6 komment

A magyarok számára (is) leírhatatlan nevű izlandi srác 2002-ben jelentette meg első lemezét Rhythm Of Snow címmel, ezzel pedig kapásból óriási figyelmet vívott ki az ambient piacon.

Címkék: 2009 yagya sending orbs

2009.01.19. 21:00

Solar Fields: Movements

Solar Fields: Movements

2009.01.19. 21:00 Moesko 18 komment

Az Ultimae állóvizébe már nagyon időszerű volt egy jókora követ hajítani, hogy megbizonyosodjunk róla, nem apadt még ki teljesen a tó.

Címkék: 2009 kritikák solar fields ultimae psychedelic ambient

2009.01.16. 16:37

Hammock: Maybe They Will Sing For Us Tomorrow

Hammock: Maybe They Will Sing For Us Tomorrow

2009.01.16. 16:37 Moesko 2 komment

Kiadó: Darla Records
Megjelenés ideje: 2008.
Műfaj: ambient, post-rock

1. Gold Star Mothers
2. City In The Dust On My Window
3. This Kind Of Life Keeps Breaking Your Heart
4. Mono Mo Aware
5. Three Sisters
6. Maybe They Will Sing For Us Tomorrow
7. Elm
8. Razorback Drug Town
9. Eighty-Four Thousand Hymns
10. We Will Say Goodbye To Everyone
11. All Of Your Children Are Addicts

Ambivalens viszony fűz engem a post rockhoz. Alapvetően ugyanis nem kedvelem a rockzene semmilyen megnyilvánulását, kivételek azonban mindig is voltak (pl. Pink Floyd, Ozric Tentacles). Ha a post-rockot jelentős mennyiségű ambienttel keverik össze, még kínosabbá válik a helyzet, mert két egymástól merőben más műfaj egymásba olvadása óriási tehetséget és szakértelmet igényel. Ez pedig rendkívül kevés művésznek adatott meg, ellenben nagyon sokan hiszik, hogy ők e kevés főt számláló társulat tagjai. Akiknek pedig tényleg érzékük van a dologhoz, azok ritkán tűnnek ki az egysíkú masszából (mert hát ki hallott már olyat, hogy a legnagyobb post-rock sztár?).

A Hammock kezdettől fogva az a duó, aminek munkáira mindig is elismeréssel tekintettem. Sikerült önálló világot megalkotniuk, melyben a két fő összetevő, a kellemesen elnyújtott, szőnyegszerű loopok és a sokszor ezekbe észrevétlenül beletorzított, sokszor gyönyörű tisztasággal felcsendülő gitárjáték keservesen gyönyörű elegyet alkot. Hihetetlen mértékben érzékeny és sebezhető zenei világról beszélünk, melynek befogadásához kétségkívül érett és tapasztalt életfelfogás szükségeltetik. Marc Byrd és Andrew Thomson többtucatnyi érzelmet képes egyszerre kelteni a hallgatóban, ezek közül a nosztalgiával vegyes melankólia, a halálközeliségből fakadó rezignált hangvétel, a fanyar elégedettség, a céltalanság, az elveszettség, a gyermeki tudatlanság visszanyerése utáni reménytelen vágy kerül a főszerepbe leginkább. Ebből már nyilván sejtitek: igencsak összetett zenéről van szó.
A két férfi első lemeze 2005-ben látott napvilágot Kenotic címmel. Ezen, és az egy évvel későbbi folytatáson még jelentős szerepet kapott a dob, így a dinamizmus is, ám Marc Byrd már a kezdetben ráérzett az ambient egyedien selymes, végtelenül lebegő ízére, és elkészítette - akkor még szólóban - a The Sleep-Over Series címen futó, sorozatnak szánt lemez első epizódját. A folytatásról egyelőre semmi hír, a dob mellőzése és az ambient bátrabb mértékű előtérbe engedése azonban Andrew Thompsonnak is megtetszett, és tavaly megjelent lemezükön már csak a légnemű textúrák kaptak helyet. Ez egy igencsak jó döntés volt, a srácok zenéje letisztult, érettebbé, ugyanakkor kifejezőbbé vált - és minden eddiginél meghatóbbá, fájdalmasabbá és szebbé.
Felesleges lenne bármelyik számot kiemelni erről a remekműről (esetleg a címadó darab, mely minden bizonnyal az egyik legszebb ambient munka, amit valaha hallottam). Az elsőtől az utolsó percig kiváló munkát hallhatunk - ha megadjuk a módját, és egy órára átengedjük magunkat egy másik, senki más számára nem látható világ vonzerejének.

10/10

Címkék: 2008 hammock darla records

2008.12.26. 07:34

Dream Lab: Cosmotherapy

Dream Lab: Cosmotherapy

2008.12.26. 07:34 Moesko 2 komment

Kiadó: Cardamar Music
Megjelenés ideje: 2007. szeptember 27.
Műfaj: psychedelic chillout

1. Cosmotherapy
2. I'll Guide You
3. Chemical Karmasutra
4. Cryogenic Suspension
5. Cryogenic Suspension II
6. Silver Skies
7. Suspicious Minds
8. Cryogenic Suspension (Marco Torrance's Filmbient Trip)
9. Suspicious Minds (Easily Embarrased Remix)
10. I'll Guide You (Edwin & Ferdy's Every Step We Take Mix)

Mex üzenete kapcsán ismét meghallgattam az Emil Andenberg és Stuart Elliott alkotta, Svédföldön tevékenykedő duó bemutatkozó produkcióját, mely még tavaly ősszel látott napvilágot. Az igazat megvallva nem fűztem hozzá mély reményeket, a Cardamar eddigi munkái ugyanis aligha ejtettek ámulatba. Sajnos ez a Cosmotherapyval sem történt másképp.
A nyitó darab pedig igazán ígéretesen indul, kellemesen sejtelmes, jellegzetesen skandináv taktusok, klittyklattyok vezetik fel a korongot, mely aztán az alig több mint ötperces tétel után egyfajta furcsa chillpop köntöst ölt, rám személy szerint a frászt és a hányingert hozva ezzel. Szó nincs róla, hogy a második számot jelentő I'll Guide You ennyire rossz lenne - merthogy egészen jó, de nem egy olyan lemezen, amitől az ember psychillt vár. Valamelyest javítja a helyzetet a kémiai kámaszútra, mely kissé együgyűen indul ugyan, de egy gyönyörű, még azt is megkockáztatom, hogy katartikus zenei elbeszélésben teljesedik ki. Ha engem kérdeztek, az albumot nagyjából idáig érdemes meghallgatni, eddig ugyanis kellemes szájízzel állhat fel tőle az ember. Az elkövetkezendő négy szám ugyanis az unalomig csépelt közhelyekkel operál csupán, és nemcsak hogy újat, vagy legalább némi eredetiségszellőt nem tud meglebbenteni a becses hallgató előtt, de szórakoztatni is alig-alig tudja a már kismilliószor hallott etűdökkel.
Sajnos újabb csalódást könyveltem el a skandináv térségtől. A művésznévben megjelölt álomlabor a legkevésbé sem elevenedett meg a lelki szemeim előtt, sokkal inkább eszembe jutottak azok a háttérképek, amik a lehető leggiccsesebb naplementéket ábrázolják az ibizai hullámok felett. Azok nézegetése mellé kitűnő aláfestő zeneként szolgálhat a Cosmotherapy, és a Zero Cult-, Side Liner-féle vonalat szerető embereknek is bátran ajánlanám. Másnak meg inkább, hogy messze kerülje.

10/5 (csak a Chemical Karmasutra miatt)

Címkék: 2007 cardamar music dream lab

2008.12.11. 19:14

Voyage Léger² - Time To Chill

Voyage Léger² - Time To Chill

2008.12.11. 19:14 Moesko Szólj hozzá!

Kiadó: Konvex | Konkav
Megjelenés ideje:
2001. augusztus
Műfaj:
psychedelic chillout

1. Sawyzak: Illegal
2. Blake C.: Interzone Teatime
3. Slate Of Suspense: My Mind
4. Benjamin Wild: Gedanke
5. C. Soehngen: Pour Les Foux
6. Benjamin Wild: 41
7. Martin Jarl: Stoerning
8. Blackfish: Victoria
9. Luca: De Wa
10. The Saafi Bros.: 2046
11. Blackfish: Bay Of Islands

A psychedelic chillout nem egy könnyű műfaj. Látszólag piszok egyszerű psychill zenét készíteni és eladni, holott valójában az egyik legnehezebb vállalkozás. Az igazán jó psychill a hagyományos, Café del Mar-féle chilltől jóval elvontabb, habár ugyanúgy a jazz és a downtempo alapköveire építkezik, ám zenei megoldásaiban sokkal inkább az elektronikus lehetőségeket részesíti előnyben, és nem egyszer hajaz inkább az ambientre, mint a tömegirányzatokra. Ugyanakkor az elvont-vonalat sem viheti túlzásba, mindvégig dallamosnak, könnyen emészthetőnek kell lennie, tehát valamilyen mértékben mégiscsak magában kell hordoznia a popularitást. Épp e miatt a nüansznyi átmenet miatt oly nehéz ékes példája lenni a műfajnak.
Mindeddig a Spirit Zone égisze alatt megjelent válogatássorozatot, a Global Psychedelic Chill Outot tartottam az aduásznak, ám ezentúl a csupán két részt megélt Voyage Léger is jó eséllyel pályázhat a királyi posztra. A Konvex | Konkav nevét ezelőtt csupán a Blake C nevű formáció kapcsán tartottam fejben, pedig egy igazán kiváló, ám sajnos főleg vinylre szakosodott kiadóról beszélünk. A Voyage Léger első része 2000 tavaszán látta meg a napvilágot, majd szűk fél évre rá megszületett a második epizód is. Tulajdonképpen mindkét darab hibátlan, összbenyomás tekintetében mégis a második hatott rám mélyebben.
A bő egyóra a borítóból következtethetően leginkább a munkából vagy iskolából hazafelé tartó utasok fáradt elméjét hivatott regenerálni, ennek megfelelően pedig mellőzve vagyon minden, ami súlyos, ami acid, csak és kizárólag meditatív, diszkréten utaztató hangköltemények alkotják a Voyage Léger repertoárját. Fő jellemzője tehát, hogy nem felpezsdíteni, sokkal inkább megnyugtatni, ellazítani kívánják a hallgatót, kellemes perceket szerezni egy rohanó nap bármely pontján.

10/9

Címkék: 2001 luca blake c konvexkonkav benjamin wild blackfish csoehngen martin jarl saafi brothers sawyzak slate of suspense

2008.11.23. 19:08

Rudy Adrian: Desert Realms

Rudy Adrian: Desert Realms

2008.11.23. 19:08 Moesko 5 komment

Rudy Adrian 2006-os MoonWater címen futó remek, de néhol kissé giccses lemeze után ismét a Lotuspike gondozásában dobta piacra legújabb munkáját.

Címkék: 2008 lotuspike rudy adrian nick prosser

2008.10.25. 15:56

M-Seven: Stimulus

M-Seven: Stimulus

2008.10.25. 15:56 Moesko 3 komment

Kiadó: Edit Corp
Megjelenés ideje: 2008
Műfaj: chillout, dub, new age, ambient

1. Creative Tao
2. Galactic Surfer Boy
3. Humanizing The Machine
4. Fuelled Exploration
5. Eye Of The I
6. Future You
7. Vanished
8. World In A Rain Drop
9. Birds Are Spies
10. Oneness
11. Mind Bend
12. The Seed
13. Sleeper Agent 9
14. Take A Deep Breath
15. Meditation On The Sun
16. Lotus
17. Fluid
18. Continous

Maurizio Nalli már több mint húsz éve tevékenykedik a zeneiparban, eleddig csupán a táncparkett, a dizsik népét szórakoztatta (?), majd 2004 volt az az év, mikor először készített zenét a Café del Marnak. Invisible című száma kezdete volt egy új projectnek, mely az M-Seven nevet kapta. Rá egy évre megjelent első lemeze, az Activate, ennek egyik számát (Electronic Flip) az Interchill is kölcsönkérte egy válogatáslemezéhez. Habár Maurizio megjelenése az ambient szakmában nem keltette fel túl sok hallgató érdeklődését, a fickó szorgalmasan dolgozni kezdett második lemezén, mely idén jelent meg. Valószínűleg az elsöprőnek nem nevezhető népszerűség is az oka az 500 darabszámra való limitálásnak. Mindenesetre a Stimulus megérdemli, hogy figyelmet és pénzt szenteljenek rá.
Első taktusainak hallatán egyértelműen a jobbfajta Buddha-Bar korongok jutnak eszembe, ez a jelleg pedig később is vissza-visszatér, hol kellemes-nyárias house, hol ethno-beütésű lounge, hol elszállósabb, ambientbe hajazó chillout formájában. Eklektikus, sok műfajt átfogó munkával van dolgunk, melyben főleg a mediterrán melegség dominál (ezért is furcsállom a hűvös - és meglehetősen összecsapott - borítót). Mélyenszántó lélekboncolgatásra senki se számítson: a Stimulus nem több egy átlagos chill-albumnál, azon korongok tökéletes példája, melyek tömve vannak a fent említett Buddha Bar- vagy az egyéb jófajta válogatáslemezekre kívánkozó szerzeményekkel, önmagában ugyanakkor nem elég erős ahhoz, hogy tökéletesnek, vagy akár csak szenzációsnak lehessen nevezni. Kávé, munka mellé vagy az autóban elhallgatva viszont tényleg kellemes perceket szerezhet.


10/8

Címkék: 2008 edit corp m seven

süti beállítások módosítása