Kiadó: Studio !K7
Megjelenés ideje: 2009. február 23.
Műfaj: downtempo, trip-hop, dub, blues, soul

1. Flickers
2. Sign
3. Big Nicks
4. Same Sun
5. Grains
6. Fuersattel
7. Heavy On Me
8. Kinder Ohne Strom
9. Tonschraube
10. Messengers
11. Nebelkloster

Eme bejegyzés gyakorlatilag kommentár nélkül is tökéletesen megállná a helyét, de természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy Peter Heider és Florian Seyberth harmadik stúdióalbuma mellett el lehet menni egy szó nélkül. Az új korong hírét már tavaly ősszel világgá kürtölték az akkor még hihetetlenül távolinak látszó megjelenési idővel karöltve, így az ominózus dátumhoz elérkezve egyik rajongó se csodálkozzon, ha a Grains hatására felhagy eddigi életével, és megvilágosodásának következtében hivatásos rétenrohangálónak és pillangószedőnek szedődik, vagy legalábbis egy kisebbfajta világmegváltás megy végbe csodára szomjazó lelkében.

Jónéhányszor belefogtam ebbe a kritikába, és minden alkalommal igyekeztem leírni, mivel is magyarázható határtalan rajongásom és tiszteletem az osztrák csapat iránt, mely leírhatatlan bravúrral vegyíti a legkülönfélébb kultúrák zenetradícióját saját utánozhatatlan stílusukkal, bombasztikus egyveleget létrehozva ezzel, melyben az amerikai blues-soul-folk játszi könnyedséggel karöltve szaladgál a jamaikai reggae-vel, a brazil bossanovával és az európaian hűvös future-jazzel, elszállós trip-hop körettel tálalva. Nem egyszer próbáltam leírni azt az ámulatot is, mellyel nemcsak önálló munkáikat, de Juke Joint néven futó, és eleddig két epizódot fialó válogatáslemezeiket is készítik, mintha csak ott ülnének melletted a félhomályos ambiansszal megvilágított szobádban; füstölő, bor, merengés; és pontosan azt a zenét játszanák, amelyre neked szükséged van egy tökéletesen laza estéhez.
Sokszor próbáltam leírni, miért is csodálom őket ennyire, de sosem sikerült. Így végül úgy döntöttem, szólnék egy pár szót az új lemezről. A 2005-ös, szerintem még csak nem is tökéletes Dust My Broom, és a 2006-os annál szenzációsabb Juke Joint II után a srácok egy igencsak hosszúra nyújtott pihenőtúrára indultak, melynek keretében többek között Amerikát is útba ejtették. Leginkább ez volt hatással a készülő számokra, habár az Államok légköre már a Juke Jointokat is erőteljesen meghatározta, így azon lemezek kedvelőinek nem lesz harsány a Grainsszel bekövetkező váltás sem. A váltás szót természetesen finoman kell értelmezni, a Boozoo Bajou-ra jellemző határtalan lazaság és légiesség ezúttal is domináns jelleggel bír, a korábbiakhoz képest azonban előtérbe kerül az akusztika és a vokál is, színesítendő a repertoárt. Változatosságuk ellenére a srácok mégis az eddigi leglíraibb énjüket mutatták meg a koronggal - a leglíraibb, legérettebb énjüket.

Ja, és elöljáróban is simán ki merem jelenteni: magasan 2009 legjobbja.

10/10