MoeskoMusic - ambient blog

(HUN) Magyar nyelvű ambient zenei blog kritikákkal, interjúkkal, mixekkel, valamint mindenféle földi és földöntúli jóval.

(ENG) MoeskoMusic is a Hungarian ambient music blog with reviews, interviews, podcasts and many other things from behind closed eyelids.

Friss topikok

  • GTJV82: Én ezt miért csak most fedeztem fel?! :) Nagyon jó!!! (2014.05.07. 08:46) Maitreya: .74
  • GTJV82: Érdekes, nekem meg pont ilyen bealvós/álmosító hangulat jött le róla. :) Persze attól még nagyon s... (2014.05.07. 08:46) Orbit Over Luna: Transit
  • Werewolfrulez: @Moesko: Ez legyen a legnagyobb gond a világon :D (2014.04.22. 23:52) Anne Chris Bakker: Reminiscences
  • GTJV82: Ez is egy hazai album, ajánlom mindenki szíves figyelmébe: stereomantra.bandcamp.com/album/magic-... (2014.04.16. 08:45) HAZAI LOOPOK
  • pszichedeliksiheder: Még annyit fűznék hozzá amellett, hogy zseniális lemez; a World of Sleepers után ez lett volna a k... (2014.03.25. 12:55) Carbon Based Lifeforms: Twentythree

2008.10.22. 20:14

Marconi Union: Distance

Marconi Union: Distance

2008.10.22. 20:14 Moesko 7 komment

Kiadó: All Saints Records, Hannibal Records
Megjelenés ideje: 2005
Műfaj: ambient, minimal, experimental, post-rock

1. Sleepless
2. These European Cities
3. Through Glass
4. Buildings And People
5. Suburb27
6. Inter
7. A Temporary Life

A Marconi Union névre keresztelt amerikai illetőségű duó létezésével már több éve tisztában vagyok, mégis csak most jutottam el odáig, hogy a nevükkel fémjelzett korongot - korongokat tüzetesebben is áttanulmányozzam. Figyelmemet Ayad hívta fel; a Distance-ből mindössze 40 másodperc belehallgatásra volt szükségem ahhoz, hogy azon nyomban felkeressem és megrendeljem a korongot az interneten. Ez, azt hiszem, erősen árulkodik Marconiék második megjelenésének a tökéletességéről.
Zenéjük fő alkotóeleme a melankólia és a filozófia. A hanghullámok és frekvenciák különös egybecsengését és bravúros loopokká válását instrumentális hangszerek (többféle gitár, szaxofon) és finom, de azonosíthatatlan zörejek, hangfoszlányok kísérik, ami egy kellőképp egyedi, de még nem túlzottan kísérleti egyveleget hoz létre. Számaik kivétel nélkül erős képiességgel bírnak, történeteket, gondolatokat és érzéseket közvetítenek a hallgatók felé. Nem túlzok talán, ha azt mondom, az, amit a Marconi Union készít, költészet. Fogod kora reggel, félhomályban és ködben ezt a zenét, pontosan az előtt, mielőtt a nap felkel, felszállsz egy vonatra vagy buszra, és szemeiddel végigkíséred az eléd táruló látványt - legyen az akár szép, csúf, szomorú, vidám, érthetetlen vagy elérhetetlen. Mindeközben a lét értelméhez és a Földi élethez kapcsolódó összes kérdés a fejedbe mászik, te pedig megérted, milyen tudattalan és kicsi is az ember - mégis milyen nagyszerű és ésszel felfoghatatlan mindaz, ami körülvesz minket, mindazon apróságok és részletek sokasága, melyekre talán soha senki nem figyel fel. Nem mintha ezek annyira bölcs és mélyenszántó megállapítások lennének - de miután véget ér ez a szemtelenül rövid lemez, te pedig leszállsz a vonatról, valahogy a világ hangulata is megváltozik majd egy kicsit.
A duó zenei világában a következő művészek jellegzetes stílusát ötvözi - mesterien: Loscil, Pan American, Labradford, The Detroit Escalator Company, Yagya, Rod Modell... Ha a fentieket kedveled, a Distance-t is a szívedbe fogod zárni.


10/10

Címkék: 2005 marconi union

2008.10.15. 18:03

Sunset Cafe 5 - EUthentic Gallery

Sunset Cafe 5 - EUthentic Gallery

2008.10.15. 18:03 Moesko 4 komment

Kiadó: Night People Productions
Megjelenés ideje: 2008 májusa
Műfaj: lounge, downtempo, trip-hop, acid jazz, folk

1. Intro
2. Goya Project: Lamento (Sunset version)
3. Fenomenon & Osiris: Calming Park (The Lushlife Project remix)
4. Zoohacker: Sentimental
5. Goulasch Exotica vs. The Lushlife Project: Keleti szél
6. Fatima Spar und Die Freedom Fries: Kibirli Ceviz (Jutasi & Fatsam remix)
7. Budapest Bár: Szívemben bomba van (Jutasi & Zoohacker remix)
8. Singas Project: The Senses From My Bed (Sunset version)
9. Pluto Project: Crystal Max
10. Máté Péter: Mondd, mért szeretsz Te mást? (Jutasi remix)
11. Andrew J. & Kaltenecker: Maharaja (Sunset version)
12. Mystical Plants feat. Stoika Melinda: Don't Stop
13. Savages: Lookin' For You (Sunset version)
14. Barabás Lőrinc Eklektric: Csak (Zoohacker Sunset remix)
15. The Lushlife Project: Plastic Birds Part 2.
16. Urban Noises feat. Jackie Orszáczky: Annyi bánat a szívemben

Ötödik részéhez érkezett a magyar elit chillréteg alkotóművészek munkáit felvonultató válogatássorozat, a Sunset Cafe. Az eddigi darabok minősége véleményem szerint mindig hagyott némi kívánnivalót maga után, az ötödiket végighallgatva azonban bátran kijelenthető: végre ez a sorozat is megérett arra, hogy a legjobb downtempo számok gyűjteményeként emlegessük.
A Lushlife Project egyik motorja, Pilisi Konrád, illetve a Sunset Cafe megalapítója, Jutasi Tamás szelektálta lemez a megszokottaknál nagyobb hangsúlyt helyez a magyar etnikumra (legalábbis arra, ami maradt belőle). Alapelve, hogy a népzenei hagyományokat (is) alapul véve kívánja a hallgatók fülébe csempészni a kellemes lounge ütemeket, ez a folklorisztikus chillout pedig - modern köntösben tálalva - olyan emberekhez is eljuthat, akik egyébként nem kimondottan mutatnak érdeklődést a magyar zenehagyományok iránt (mint például szerénységem). Mielőtt mindenki egy Anima: Gipsy Sound Clash vagy Balkan Fanatik-féle ethno-electro zenére számítana, gyorsan megjegyezném, itt a domináns szerepet a modern, nyüzsgő városi légkör inspirálta downtempo adja.
Rövid bevezető után az itt debütáló Goya Projecttel indulunk útnak Budapest utcáin. Dr. Barkó Judit népzenére emlékeztető vokálja kellőképp megadja az előttünk álló bő egyóra alaphangulatát, kiváló trip-hop aláfestés kíséretében, persze. Az album egyetlen nem-magyar előadójával haladunk tovább. A svájci duó egyik darabjának magyar újraértelmezését hallhatjuk, a kiváló remix a Lushlife Project munkája, akik már Budapest Eskimos című nagylemezükkel kellőképp bebiztosították magukat nemcsak a hazai, de a külföldi lounge zene szcénájában is.
Az album mastering-tevékenységeit magára vállaló Palásti Kovács Zoltán a soron következő alkotó, aki Zoohacker néven már ismerős lehet a korábbi Sunset Cafe- illetve a Future Sound Of Budapest-lemezekről.
A kellemes, viszonylag folkmentes downtempók után ismét a gyökerekhez nyúlunk vissza Konrád új projectje, a Goulasch Exotica kapcsán. Érdekes, modern és hagyományos tradíciók egyvelege a Keleti szél, az ezt követő Fatima Spar-szám viszont szerény véleményem szerint kibírhatatlan, a Szívemben bomba van pedig egyenesen röhejes, igazán sajnálom, hogy ez a két darab is helyet kapott a Sunset Cafe ötödik epizódján, ugyanis nélkülük elmondható lenne, hogy egy tökéletes válogatáslemez született. Főleg, ha az ötös számmal tökéletes harmóniában álló nyolcas trackkel megyünk tovább, érezzük leginkább, mennyire zavaró az a két mélypont.
Sebaj. A Singas Project nemrég debütált a Café del Mar egyik darabján, most pedig egy hasonlóan igényes lemezen folytatja tovább. A Berger Dalma-Csernák Zoltán-Szabó Kornél alkotta triónak egy ilyen start után teljességel oka van reménykedni a most megjelent nagylemez, a Yolife sikerében. Bolondos-jazzes darabjukat a hazai esszenciának bátran nevezhető Pluto Project követi, akiknek Family Business című korongjukkal egyszer már sikerült nagyot dobniuk (nem mellesleg a Balogh Gyula-Kis Gábor páros második nagylemeze, a One Dirt most jelent meg a Chameleon Records gondozásában!). Crystal Max című munkájuk az album egyik fénypontja, rendkívül könnyed, álmodozó fuvolajátéka, bossanovás beütése minden nagyvárosi chillert ellazít.
Egy igazi különlegességgel megyünk tovább. Máté Péter neve kapcsán magyar embernek aligha jut eszébe a modern elektronikus zene és azon belül is a chillout szó, Jutasi azonban gondolt egyet, és egy kalap alá vonta a kettőt. A Mondd, mért szeretsz Te mást? elsőként tán furcsának hat majd, főleg azok körében, akik a feltehetőleg rongyosra játszott eredetit ismerték, többszöri hallgatás után azonban könnyű lesz megbarátkozni ezzel a remek interpretációval.
A 11. számtól kezdve - kinek sajnos, kinek szerencsére - háttérbe szorul az eddig sem túlzottan előtérbe furakodó folk-jelleg, és a modern ütemek veszik át az uralmat. Funkys pörgéssel nyitja a lemez utolsó harmadát Andrew J. & Kaltenecker, egy szintén funkys, de kellemesen soulous-jazzes darab követi ezt, Kürtössy Nándor pedig a valamelyest komolyabb acid jazzt szólaltatja meg. A Barabás Lőrinc Eklektricről korábban már írtam, a Zoohacker-feldolgozás tulajdonképpen nem sokat változtat a Csak című szerzeményen, valamelyest "sunsetesíti", vagyis lágyabbá teszi. Ismét szembetalálkozunk a Lushlife Projecttel egy laza levezető erejéig, majd egy elvontabb, kísérletezgetőbb jazz-finomsággal zárjuk a pesti sétát.

A Sunset Cafe 5 nemcsak eddigi legjobb tracklistája miatt figyelemre méltó, de említést érdemel a SundS Creative borítóterve, illetve Radóczy Bálint fotói, melyeket a belső bookletben csodálhatunk meg.
Személy szerint örülnék, ha ez a lemez minél több emberhez jutna el, afféle helyzetjelentést ad ugyanis napjaink igényesebb zenei közízlésről, bebizonyítván, hogy a populárisabb tónusokban is lehet igazán maradandót alkotni. A célközönség természetesen a radiocafés réteg, de zenei orientáltságtól függetlenül bárkit ellazíthat egy kávé vagy egy villamosút erejéig.

10/9

Címkék: 2008 máté péter konrád barabás lőrinc eklektric budapest bár goulasch exotica pluto project singas project savages jutasi magyar hungarian zoohacker andrew j kaltenecker fatima spar und die freedom fries fenomenon osiris goya project jackie orszáczky mystical plants stoika melinda sunset cafe the lushlife project urban noises

2008.10.11. 08:40

Bliss: Quiet Letters

Bliss: Quiet Letters

2008.10.11. 08:40 Moesko 1 komment

Kiadó: Music For Dreams
Megjelenés ideje: 2003
Műfaj: downtempo, chillout, ethno

1. Sleep Will Come
2. Breathe
3. Right There
4. Dunia
5. Song For Olabi
6. Wish U Were There
7. Kissin
8. Evening Sun
9. Manvantara
10. Wish U Were Here
11. Don't Look Back
12. Quiet Letter

A világzene színfoltjainak beemelése egyes albumokba mindig különös színezetet, egyedi ízt adhat az adott lemeznek, ugyanakkor könnyen el is ronthatja az összképet, ha a művészek nem rendelkeznek a megfelelő érzékkel az iránt, hogy miképp mossák össze a saját kultúrájuk és az idegen tradíciók zenei világa közötti határt. A tribal/ethno-elemeket felhasználó előadók sora végtelen, az azonban meglehetősen ritka, ha egy dán csapattól hallunk ilyen jellegű munkát. Többek között ezért is figyelemre méltó korong a dán csapat Quiet Letters névre keresztelt csemegéje.
Meglehetősen eklektikus munkával van dolgunk, mely az instrumentális chillouttól kezdve a tribalos house-on keresztül az egészen ambientes downtempóig mindent érint, közben pedig fel-felvillant egy kis ethnót is. A Bliss névvel először Café del Mar- és Buddha Bar-válogatásokon találkoztam, ami elegendő garancia volt számomra. Az albumot meghallgatva sem kellett csalódnom. Bár a világzenei töltet némi melegséggel hatja át a számokat, a Quiet Letters egy tagadhatatlanul skandináv munka, hűvös tónusokkal és visszafogott koncepcióval. Egy napsütős, de már inkább a télhez, mint a nyárhoz közeli őszi naphoz tudnám hasonlítani. Külön említést érdemel még Alexandra Hamnede énekesnő, aki gyönyörű, kellemesen simogató, olykor jazzes hangjával még egyedibbé varázsolja ezt a lemezt, illetve maga a borító sem megvetendő, remekül tükrözi a belső tartalmat.
Igazi csemege őszi és téli napokra, finom átmenet a lounge és az ambient között.
A lemez sikere pár évvel később egy duplalemezes kiadást is eredményezett, melynek második fele, a Quiet Reconstructions olyan előadók újraértelmezését tartalmazta, mint Christopher Goze vagy Bonobo.

10/10


Címkék: 2003 bliss music for dreams

2008.09.22. 19:27

Namaskar

Namaskar

2008.09.22. 19:27 Moesko Szólj hozzá!

Kiadó: Indica Music
Megjelenés ideje: 2004.
Műfaj: psychedelic, acid, ambient, dub, trance

1. Cell: Zaz
2. Yucatan: Aero
3. Tikal: Canicule
4. Altöm: Plasma (Shaeker Edit)
5. Tripswitch: Viscous
6. Scene: Angel
7. Tikal: Mind Control
8. Vibrasphere: Peace Of Mind
9. Cell: Explicit Rotative Movement

Először is elnézéseteket kérem, amiért már ilyen rég nem írtam, a sok elfoglaltság mellett nem jutott időm egy rendes kritikára. A zene persze a legzsúfoltabb napjaimon sem maradhat el, így most egy általam nemrég felfedezett válogatásalbumot mutatnék be. A bemutatásra nem szoruló Bamboo Forest alapító- és ma már egyedüli tagjának, Yann Hénnaf néhányszámos psyamb-projectjének, a Yucatannak kerestem az utolsó általam nem ismert darabját (Aero), mikor ráleltem a Namaskarra. Az Indica kiadó eddig sem volt ismeretlen számomra, Cell Phonic Peace című korongját kifejezetten bírtam, és a Vajra című válogatás is tartogatott jobb pillanatokat, jelen lemez azonban teljesen új volt nekem.
Az Indica 2004-es indulásának a nyitó epizódja ez a tracklista alapján is rendkívül erős gyűjtemény. Szándékosan használtam az erős szót, fel kell hívnom ugyanis a figyelmet, hogy a gyönyörűszép keleti borító súlyos, nem éppen könnyen emészthető pszichedeliát rejt magában. Akitől azonban nem áll távol ez a stílus - márpedig tőlem nem áll távol -, annak a Namaskar egy valóságos ékkő lesz, lévén a kemény, goába hajazó psyamb az egyik legnehezebb ambient műfaj, ebből kifolyólag itt találkozhatunk a legtöbb csúfsággal.
Az egy évvel később megjelent Phonic Peace-ből kapunk ízelítőt az első számban, mely galád, ámde ügyes módon használja fel Jairamji Chime című számának a vokálbetétjét (nem kizárt persze, hogy anno már Charlie Roscoe is kölcsönvette valahonnan), és nem mellesleg kiválóan adja meg az orientális alaphangot a lemeznek, mely mindvégig meghatározó vonásként lesz jelen.
A már fentebb említett Yucatan-darabbal haladunk tovább. Yann Hénnaf psyambját személy szerint nagyon csípem, először (és majdhogynem utoljára, sajnos) még a Spirit Zone-válogatásokon hallottam őket, és pontosan azt szeretem bennük, amit a (korai) Bamboo Forestben. Annak ellenére, hogy nehéz témákkal és kemény basszusokkal dolgozik, rendkívül masszív hangzást elérve ezzel, zenéje mindvégig megmarad ízlésesnek és - nem vicc - simogatóan kellemesnek, márpedig ez igen nagy szó annál a fajta zenénél, amit ő képvisel. Az Aerót hallgatva is ezt tapasztalhatjuk, bár nem a legjobb példa a fent leírtakra: egy az átlagtól eltérően könnyedebb hangvételű dalról van szó, az indiai légkörnek megfelelően több melegséggel és napfénnyel.
Tikal neve valószínűleg minden goásnak ismerős (bár zenéje messze áll az eredeti goától). A srác - mint legtöbben - időnként lassabb ütemekre cseréli a ropogós bpm-et, és beugrik egy-egy psyamb-válogatásra. Ez történt most is, bár a mérsékeltebb ritmus ellenére a psytrance-es beütés itt is megmaradt. Nem kihagyhatatlan, de nagyon is hallgatható szám a Canicule.
A svéd Altöm szintén az uptempo szerelmeseinek lehet ismerős, ha jól tudom, ambient-megnyilvánulásairól sem ezelőtt, sem ezután nem kifejezetten volt ismert. Sőt, emberünk Plasma című száma kapcsán sem bír magával, és csak-csak belecsempészi a goát zenéjébe - s teszi ezt egyébként szenzációsan.
Tripswitch ugyebár sosem állt közel hozzám, de időnként készít olyan számokat, amikre mégis azt mondom, á, végül is nem olyan rossz, amit csinál. Ez történt most is, Viscous című darabja már egyértelműen a trance-kategóriába sorolható, mint az album csúcspontja (ritmusban legalábbis).
Scene angyalkájával megyünk tovább, sőt ugrunk. Sajnos egy igen gyenge és unalmas része a Namaskarnak, jelentősen rontja az összképet: hiányzik belőle mind a kreativitás, mind az a hangyányi, ám cseppet sem elhanyagolható orientális töltet, ami minden egyes számot, és ezzel együtt az albumot is áthatja. Egyszer meg lehet hallgatni a kíváncsiság kedvéért, de véleményem szerint ezek után jobb kihagyni a repertoárból.
Ismét Tikal következik, aki még utoljára megcsavarja az agyunkat, de úgy, hogy köpni-nyelni nem tudunk. A Namaskar legkeményebb psyjével van dolgunk, egy hihetetlen, senkit sem kímélő alkotással, mely tényleg csak a műfaj rajongóinak szívét fogja megdobogtatni.
Eztán Vibrasphere ad egy kis békét lelkünknek, és bár az egyik legskandinávabb duóról van szó, ők is belevittek egy kis keleti hangzást egyébként köztudottan hűvös zenéjükbe.
A hallható színek és látható hangok mezején tett kirándulást ismét Schefferrel zárjuk, aki egy gyönyörű ázsiai naplementét tár elénk, megmutatva ezzel, hogy a goa és az agycsavarás hazájában is létezik még a béke és a nyugalom.

10/9

Címkék: 2004 scene cell vibrasphere tikal tripswitch altöm indica music yucatan

2008.08.31. 08:35

Falter: Taumelflug EP

Falter: Taumelflug EP

2008.08.31. 08:35 Moesko 6 komment

Kiadó: Thinner
Megjelenés ideje: 2002. november 17.
Műfaj: ambient, minimal-dub, experimental

Bár a mai nap még az augusztus jegyében telik el, már egyre erősebben érezni a levegőkben és a hűvös reggelekben az ősz közeledtét. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, én mindig ilyenkor kezdek el ismételten a mélyebb ambient finomságok felé kacsintgatni. Egy borús vasárnap reggelen némi kávé és egy kardigán társaságában hallgattam meg ezt a kis háromszámos EP-t. Nem szeretem a borús reggeleket - de a Taumelfluggal könnyedén élvezetessé varázsolható a napnak ez az időszaka is.

Martin Juhls (néhol Marsen Juhls) viszonylag újnak számít az ambient zenei piacon, mégis sikerült öt év alatt egy külön kis szigetet létrehoznia, melyen csak ő és a hallgató létezik, teljes nyugalomban, valamivel a föld felett lebegve. A sziget neve időről időre változik: Krill.minima, Wildach Sonnerkraut, Falter vagy a saját neve, a hangzás azonban mindig ugyanaz. Bár a 2007-es első nagylemeze (Nautica) engem nem nyűgözött le, a fejemet így is meghajtom munkássága előtt, és ehelyett egy olyan kiadványt ajánlok a figyelmetekbe, mely nemcsak hogy felülmúl szinte minden, amit eddig létrehozott Juhls, de még ingyenesen is hozzáférhető!
A Falter alteregó egy német szó, jelentése: pillangó. A háromszámos EP-t tulajdonképpen a fejlődés lépéseiként is lehet értelmezni (hernyó-báb-pillangó), bár meg kell jegyeznem: sötét pillangó lesz ez akkor. Juhls stílusát jól ismerve valószínűleg nem fog meglepetést okozni az alapvetően borúsabb, mélyebb tónus, mely mind a három szerzeményt erősen áthatja. Minimalista megközelítésről beszélünk, tehát zenéje nem "tiszta ambient", a finoman pulzáló dob végigkíséri a szűk félórát, akárcsak a selyemfinom kísérletiesség, az az általános absztrakt hanghordozás, ami minden Juhls-projectben megtalálható, és persze ott van az ambient is, csendesen meghúzódva a háttérben, időnként ki-kibújva az odúból.
Az olyan nagy mestereknél, akik megmagyarázhatatlan módon kerítik bűvkörükbe a hallgatót rendkívül egyedi stílusukkal - mint pl. emberünk is -, mindig felmerül a kérdés: vajon hogyan csinálják? Nos, Martin Juhls esetében a módszer nem titok. A srác egy egyszerű "livingroom-zeneszerző", ami azt jelenti, hogy zenéi hanganyagának jórészét saját otthonában, a különböző tárgyak és berendezések által kiadott és kiadatott hangokat rögzítí. Ezeket különféle módokon változtatja a számítógép segítségével, majd egymásra mosva őket egészen érdekes hatást ér el, melyet hallva már senki nem jönne rá erre a metódusra. Természetesen emellett fontos szerepet játszanak a szintik, a basszusok és a dobok is - nagy valószínűséggel persze szintén csak számítógép segítségével.
Egy azonban biztos: Martin Juhls is korunk egyik legfontosabb és legérdekesebb ambient zenésze.
Az albumot
a Thinner honlapján keresztül tudod letölteni, ahol további két Juhls-kiadvánnyal, és egyéb zeneszerzők munkáival is megismerkedhetsz.

10/10

Címkék: 2002 thinner krillminima falter

2008.08.22. 17:00

Tor.Ma in Dub: Big Blue Story

Tor.Ma in Dub: Big Blue Story

2008.08.22. 17:00 Moesko 3 komment

Kiadó: Iono Music
Megjelenés ideje: 2008. július
Műfaj: psychedelic, acid, dub

1. Just Five
2. Inside My Headphones
3. Imaginate
4. Mitzu's Friend
5. Raining Dub
6. Listen Some Dimensions
7. About Love (Feat. Denisse; Rmx To Dawn Penn)
8. Lost Link
9. Return
10. Welcome Sun (Feat. Denisse)
11. The People In My Head


Egy 2005-ben startolt kiváló progressive trance-kiadó, a berlini Iono Music immáron második downbeat-lemezét dobta a piacra. Első, a görög Ailo előadásában tálalt, összességében kellemes psychill-korong, a Concepts után a több inhouse-válogatáson is közreműködő Rafael Hernandez, művésznevén Tor.Ma nyugisabb oldalát ismerhetjük meg. Bár a lemezt elhallgatva ez a nyugis oldal is meglehetősen feldúlt...
Az "in dub" ötlete először a Hallucinogen kapcsán jelent meg 2001-ben, amikor megszületett a ma is kultikus értékeket képviselő Hallucinogen In Dub. Egy méltán híres goatrance előadó lenyűgözően dubosított szerzeményeit hallhattunk, e szerint az elképzelés szerint született meg a Big Blue Story is. Az apró eltérés csupán annyi, hogy Tor.Ma messze sincs méltán híres, a dubosítás pedig itt minden, csak nem lenyűgöző. A majmolási szándék szerintem letagadhatatlan, bár kétségkívül kerülve vagyon az a fajta reggae-s alapbeállítottságú psy-dub, melyet Ott képvisel. Ettől eltekintve azonban itt is megy az agycsavarás ezerrel, acidtengerek és basszushegyek mindenfelé, de olyan fülsértő mértékben, és olyan ízléstelen mennyiségben adagolva, hogy az ember egy kellemes utazás helyett egy kellemetlen hányingert kap a tizenegy szerzeményes albumtól. Elviselhető percei szerencsére akadnak a korongnak, ilyen például a nyitó tétel, de az alapvető probléma a Big Blue Storyval, hogy nincs meg benne sem az alkotói kreativitás, sem a megvalósítás zsenialitása, sőt, ez utóbbihoz hozzátenném, a lemez összhangzása erősen hajaz egy-egy zeneszerkesztő program midi sample-jeire.
Nagy kék történet? Jobb címet tudok: nagy lila köd!

10/4

Címkék: 2008 iono music torma in dub

2008.08.10. 21:56

Makyo: Vismaya

Makyo: Vismaya

2008.08.10. 21:56 Moesko Szólj hozzá!

Kiadó: Dakini Records
Megjelenés ideje: 1999. június
Műfaj: tribal, dub, zen-ambient

1. Vismaya
2. Pura

Giovanni Fazio a kortárs keleti ambient egyik legjelentősebb személyisége, amit nemcsak a méltán híres Dakini Records megalapításának, illetve a világhírű Dakini Nights-összejöveteleknek köszönhet, hanem saját szerzeményeinek is, annak az öt albumnak, és a számtalan koprodukciónak, amelyet a pályafutása során produkált. Tulajdonképpen mindegy, melyik albumát vesszük elő ajánlási célzattal, gyakorlatilag ugyanazok a jelzők sorolhatók fel (remek, zseniális, lélegzetelállító). Éppen ezért egy enyhe túlzással kakukktojásnak nevezhető korongot választottam, a két tételt felvonultató Vismayát, mely tulajdonképpen ugyanazt a hangzásvilágot nyújtja, mint mondjuk a Yakshini, csak egy picit mélyebbre nyúl.
A közel félórás első szám hipnotikus dobritmusa adja meg a Vismaya (mind a szám, mind az album) fő jellegzetességét. Az agyat rendkívül kellemesen elzsibbasztó mély basszus egy idő után mindenféle szerény tónussal telítődik, egyetlen egyszer sem lépve túl a hanghatárt, végig a csendes meditáció keretein belül maradva. Bár fő dallamvonala nem kimondottan van, mégis tetten érhető egyfajta akkord, mely az alaptémát jelenti.
A kellő hangulat megteremtése után még mélyebbre megyünk a Purával. A sejtelmesen búgó-hömpölygő bevezető után felélénkülő szám magával ragadó képiességével kápráztatja el a hallgatót, akinek olyan érzése támad, mintha egy a szám által életre kelő történet aktív résztvevőjévé válna.
A fent leírtak tulajdonképpen minden Makyo-albumról elmondhatóak, a Vismaya azonban valamelyest különbözik a többitől, sokkal meditatívabb, sokkal csendesebb és mérsékeltebb azoknál, a hangsúly ugyan gyakran helyeződik a dobra, de mégsem érezzük azt a rendkívül erős dub-orientáltságot, mint a többi lemezen. De úgy is fogalmazhatok, hogy míg a többi korong a keleti tribalt a chillouttal vegyíti, addig a Vismaya ez utóbbit ambienttel cseréli fel.
Kiváló meditációs lemez késő esti órákra, tea, gyertyák és füstölők társaságával.

10/10

Címkék: 1999 dakini records makyo

2008.08.04. 12:23

Moesko: Jazz On The Freeway

Moesko: Jazz On The Freeway

2008.08.04. 12:23 Moesko 21 komment

<< A letöltéshez kattints a képre!

Harmadik részéhez érkezett a lounge műfaját körüljáró Modern Breakfast-sorozat, a helyszín pedig ezúttal az autópálya. A sebességnek megfelelően főleg a tempósabb ütemek kaptak helyet: kellemesen lüktető downtempóval nyitunk, ami szép lassan fordul chillhouse-ba, időnként előtérbe kerül a modern funky breakbe csomagolva, a mix végefelé pedig egy általam nem kimondottan preferált, ám gyöngyszemeket felmutatni még így is tudó irányzat, a drum'n'bass is felbukkan.
A megcélozni kívánt hangulat egyértelműen az autópályák nyújtotta szabadságérzet és száguldás, illetve a fülledt nyári estékben való kocsikázás. Hallgassátok!
 

Készült: 2008. július
Műfaj: lounge, chillhouse, funkbreak, downtempo
Fotók:
Davis Ayer

.cue-fájl mellékelve!

Club Des Belugas: Phantastic Philadelphia
Richard Dorfmeister vs. Madrid De Los Austrias: Valldemossa (Remix)
Barrio Jazz Gang: Linda Cançao
Clan Greco: Rotation (Eric Kupper Rmx)
Richard Dorfmeister vs. Madrid De Los Austrias: Make Dis Real
Kraak & Smaak: One Of These Days (Fort Knox Five Remix)
Trüby Trio: New Music (Gucciman's New Music Mix)
The Timewriter: So Free
Kraak & Smaak: One Of These Days (Balearic Soul Remix)
Camiel: Maybe (Gregor Salto Remix)
Krafty Kuts: The Funk Is
Krafty Kuts: Tell Me How You Feel
Trüby Trio: A Go Go
Future Prophecies: September
Resin Dogs: She's Gone (Kraak & Smaak Remix)

Címkék: 2008 future prophecies mixek krafty kuts fort knox five the timewriter moesko dj set camiel kraak smaak barrio jazz gang madrid de los austrias richard dorfmeister balearic soul clan greco club des belugas eric kupper gregor salto gucciman resin dogs trüby trio

2008.07.28. 08:07

Ishq: Timelapse In Mercury

Ishq: Timelapse In Mercury

2008.07.28. 08:07 Moesko 3 komment

Kiadó: Virtual
Megjelenés ideje: 2008. július
Műfaj: space / floating ambient

1. Departure
2. Nebula Phase
3. Hyperdrive
4. Photosphere
5. Cathedrals In Space
6. Timelapse In Mercury
7. Dark Clouds
8. Fluroscopia
9. Seraphim

Matt Hillier már a harmadik lemezt jelenteti meg 2008-ban, közülük mindhárom régebbi munkáit tartalmazza. A pár hónapja megjelent Ixland kezdeti ambientpróbálkozásainak volt egy kisebbfajta gyűjteménye, a Visions Of Surya, melyről
írtam is, Jake Stephensonnal készített közös projectjének volt a termése. A Timelapse In Mercuryval Ishq egy definiálhatatlan terű és idejű űrutazásra invitál bennünket, olyan helyeket és világokat tár elénk, melyeket emberi ész képtelen felfogni.
Hillier köztudottan a ma alkotó ambientművészek egyik - ha nem a - legtehetségesebbike. Jellegzetes stílusát egyszer sem tagadva meg mindig képes újabb és újabb színfoltot vinni saját zenéjébe, ami most, a Timelapse In Mercury kapcsán duplán igaz. Tekintev ugyanis, hogy Ishq eddig főleg a természetközeli, földi teremtmények ihlette zenét részesítette előnyben, jelen album kifejezetten szokatlannak mondható eddigi munkáihoz képest. Bár a Magik Square Of The Sunnal már pedzegette a földi határok átlépését, akkor még szigorúan a bioszférán belül alkotott.
Hillier saját elmondása szerint ez a lemez the best for headphone enthusiasts. A kilenc szám telis-tele van a legapróbb zörejekkel, csendes hangfoszlányokkal, sejtelmes, sokszoros félelmetes búgásokkal és morajlásokkal.
Teljes mértékben hű értelmezése a space ambientnek, leírhatatlan út az ismeretlenben, egy magasabb intelligencia részbeni megismerése, végtelenné és időtlenné válás. Lenyűgöző!

10/10

Címkék: 2008 virtual ishq matt hillier

süti beállítások módosítása