MoeskoMusic - ambient blog

(HUN) Magyar nyelvű ambient zenei blog kritikákkal, interjúkkal, mixekkel, valamint mindenféle földi és földöntúli jóval.

(ENG) MoeskoMusic is a Hungarian ambient music blog with reviews, interviews, podcasts and many other things from behind closed eyelids.

Friss topikok

  • GTJV82: Én ezt miért csak most fedeztem fel?! :) Nagyon jó!!! (2014.05.07. 08:46) Maitreya: .74
  • GTJV82: Érdekes, nekem meg pont ilyen bealvós/álmosító hangulat jött le róla. :) Persze attól még nagyon s... (2014.05.07. 08:46) Orbit Over Luna: Transit
  • Werewolfrulez: @Moesko: Ez legyen a legnagyobb gond a világon :D (2014.04.22. 23:52) Anne Chris Bakker: Reminiscences
  • GTJV82: Ez is egy hazai album, ajánlom mindenki szíves figyelmébe: stereomantra.bandcamp.com/album/magic-... (2014.04.16. 08:45) HAZAI LOOPOK
  • pszichedeliksiheder: Még annyit fűznék hozzá amellett, hogy zseniális lemez; a World of Sleepers után ez lett volna a k... (2014.03.25. 12:55) Carbon Based Lifeforms: Twentythree

2013.02.28. 07:48

Benoît Pioulard és Grouper új lemezei

Benoît Pioulard és Grouper új lemezei

2013.02.28. 07:48 Moesko Szólj hozzá!

Kranky-mixtape with Benoit Pioulard & Grouper.jpgAz amerikai Kranky kiadónál két új tavaszváró kiválóság látott napvilágot.

Úgy sejtem, az 1993 óta létező, chicagói Kranky nem szorul bemutatásra - ilyen vagy olyan módon biztosan találkoztál már vele. Többek között az alábbi előadókat jegyzi: Stars of the Lid, A Winged Victory for the Sullen, Pan•American, Labradford, Windy & Carl, Jessica Bailiff, Loscil, Tim Hecker, Mirrorring... a sor még sokáig folytatható, csak félő, kiszáradna a szánk a nagy nyálcsorgatásban.
A Kranky azon kevés kultuszkiadók egyike, amelyek kezdettől fogva széles spektrumból, magas minőségen szállítják a piszkos-karcos-homályos vintage életérzést, és mindezt a mai napig úgy teszik, hogy tökéletesen elkerülnek mindenféle hipster- vagy más jellegű cécót. A Kranky-albumok voltaképpen a könnyűzene táborába sorolhatóak, de minden lemeznek csak a tábor legszélén jut sátorhely. Ettől (is) válnak egytől-egyig izgalmassá. Az alábbiakban két újat ajánlok a figyelmetekbe. Régivágású mixtape-ekhez híven az A-oldal vidám és pörgős, a B-oldal pedig megfontoltabb és melankolikusabb.


Benoit Pioulard - Hymnal.jpgBenoît Pioulard Hymnal

Miután Pioulard (polgári nevén Thomas Meluch) tavaly bemutatkozott Rafael Anton Irisarrival közös projektével, az Orcasszal, idén tavasszal ismét önálló lemezzel örvendeztet minket. A három évvel ezelőtti Lasted hangzásvilágát követve a Hymnal is réten, úton-útfélen szaladgálós folkot kínál sok gitárral, annál is több visszhanggal és apró zörejekkel. A tavalyi Orcason vált először nyilvánvalóvá, hogy Pioulard tulajdonképpen nemcsak kiváló zenész, de remek énekes is. Különös, hogy szólómunkáiban a srác mégis mindig elrejti a saját hangját - ez most sincs másképp, réveteg vokálja majdhogynem csupán bogárként van jelen ebben a napfényes tavaszi tájképben. Ez ugyanakkor szemernyit sem gyengíti a rövidke (41 perces) és érzékeny korongban rejlő energiát. Külön öröm, hogy a korábbi munkák (Précis, Temper, Lasted) egyenetlenségeit korrigálva a Hymnal összképe mindvégig egységes és tudatosan koreografált marad, ami az ambient betétekre is vontakozik. A Gospel, a Censer és a Knell című számok felhőbámulós álmodozása kifejezetten jól esik a többi szám hol romantikus, hol jólesően kelekótya, hol pedig kimondottan megfontolt andalgása közben.
Nézd meg a Margin című számhoz készült klipet, mely Truffaut Négyszáz csapása előtt tiszteleg. 



Grouper - The Man Who Died In His Boat.jpegGrouper The Man Who Died In His Boat

Liz Harris egyre sötétebb lemezeket adott ki a 2008-as, talán eddigi legsikeresebbnek mondható Dragging a Dead Dear Up a Hill óta. A 2011-es duplalemezes drone-tenger (A|A) után a tavalyi Violet Replacement egészen a mélység fenekéig süppesztette a hallgatót másfélórás váliumködjével. Annyi biztos, hogy Grouper-lemezek hallgatásától sosem kerül az ember hurrá-optimista hangulatba, a most megjelent korong mégis megkönnyebbülésként vagy egyfajta "felébredésként" érheti a bolyongani csak mértékletesen kívánó hallgatót. A Dead Dear akusztikus gitárral sűrűn behálózott erdejébe térünk itt vissza, egyébként szó szerint: a The Man Who Died In His Boat azt a 11 felvételt gyűjti össze, amelyek anno nem kerültek rá a 2008-as kiadványra. Az eredmény nagyon hasonló: Grouper egyszerre idézi a gyerekmesék, illetve az egész gyerekkor tompa, homályos emlékét és a jelen melankóliáját. Liz Harris lenyűgöző hangszeres virtuozitását csak egy dolog múlja felül: az érzékenysége. A magányt, a reményvesztettséget és a fájdalmat olyan őszinteséggel képes bemutatni, hogy mi mindenféle negédes szánakozás nélkül csak állunk és bámulunk a bátorságán. Na meg a történeteken, amiket egy-egy szám néhány percében képes elmesélni, hogy utána aztán évekig bennünk visszhangozzon, akárcsak a felismerhetlenségig torzított gitárok az elborultabb Grouper-munkákban.

Hallgass meg egy számot a lemezről:

Címkék: grouper kritikák acoustic drone kranky 2013 benoit pioulard

A bejegyzés trackback címe:

https://ambient.blog.hu/api/trackback/id/tr475109001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása