Tiny Vipers és Grouper első közös munkája izgalmas átmenet a kába álmodozás, az emésztő fájdalom és az éjsötét rezignáció között.

Hasonlóan az Orcas két tagjához, Jesy Fortino és Liz Harris szólókarrierje is meglehetősen eltérő területen bontakozott ki. Fortino velejéig tisztított gitár+ének-darabokkal mardossa a szívünket, anélkül viszont, hogy bármiféle "mély" vagy "elborult" elemmel tarkítaná a munkáját. A Tiny Vipers - hangszerelés szempontjából legalábbis - egyszerű zene, de egyszerűségében egyrészt a dalszövegek és Jesy hangjának döbbenetes ereje, másrészt példátlanul intim hangvétele ejti rabul a hallgatót. Liz Harris ezzel szemben egyfajta királynői státuszban munkálkodik az ambient-drone-rock háromszög mértani közepén. A Grouper legtöbbször sűrű, zajos és izolált, kísérletiessége okán pedig gyakran kaotikus és diszharmonikus.

Az eltérő zenei és hangszeres gondolkodásmód mellett mégis tisztán kimutatható a közös pont: mind a Grouper, mind a Tiny Vipers magányos és fájdalommal telített zene, melyről nehéz eldönteni, hogy bátortalanul simogatja a hallgatót, vagy ő maga vágyik simogatásra. Ez fokozottan igaz a Foreign Bodyra is. Nem csupán a két énekesnő törékeny és réveteg (mégsem elúszó és céltalan) énekhangja teszi megejtően érzékennyé ezt a lemezt, hanem kettejük különböző zeneiségének tökéletes és józan mértékben történő elegyítése is. Szólómunkáiban Grouper időnként annyira elmerül a zajtengerből felépített drone-ban, hogy félő, szinte ki sem keveredik onnan (de ez persze lenyűgöző, mint például az Alien Observer egy korai változatában), Tiny Vipers pedig olykor zavarbaejtően őszinte és bizalmas (a Dreamer című dalhoz hasonló vallomásból nagyon kevés létezik a világon). A Mirrorring középutat választ, és attól függően, hogy melyik oldalról nézzük: megszelídíti a Grouper-féle örvénylő kínt, illetve védőbástyát épít Tiny Vipers nyíltsága köré.

A Krankynél megjelent rövid, mindössze hat tételből álló lemez lebegős nyitánya (Fell Sound) után a Silent From Above című ballada vezeti be Jesy hangját ebbe a különös, tompa és homályos tekintettel végignézett, már-már apokaliptikus hangulatú naplementével kísért világba. Ez a dal, az egy szál (erősen térhangzású, enyhén visszhangosított) gitárral kísért ének a Life On Earth és a Hands Across the Void letisztultságát (valamint a kezdő dallamvezetéssel teljesen nyíltan a Development című számot) idézi. A szomorkás futamok végül a leheletfinom drone-ban oldódnak fel, hogy előkészítsék a terepet a közel tízperces Cliffsnek, mely már ízig-vérig a grouperi technikát idézi: monoton, fokozatosan egynemű loopba olvadó gitárfutam kíséri a mantraszerű vokált, míg végül az egész átitatódik zajjal és az eredeti hangok felett eluralkodó visszhangokkal. A soron következő Drowning the Call éteri dúdolása és szinte idilli gitárja pont jókor oldja fel a nagyon elsötétedni készülő összképet, így aztán még nagyobb erővel köszönthet be a Mine, a Foreign Body legfájdalmasabb felvétele. Ha egyetlen darabot kéne kiemelni, amiért Jesynek és Liznek érdemes volt közösen zenélnie, a Mine az. Részben azért is, mert leginkább ez a szám szintetizálja a kettejük különbözőségét, de emellett azért is, mert a Mine önmagában is keservesen gyönyörű elégia, egyfajta sic transit gloria mundi az ambientbe átlógó ethereal rock nyelvén és a legtökéletesebb Jesy Fortino hangszalagjain előadva. A lassú és fájdalma ellenére is csendes tételt, s egyben az albumot is a Mirror of Our Sleeping vezeti le a címben is jelölt álomittas, hűvös hangvétellel.

Egy biztos: a Foreign Bodyt nem könnyű hallgatni, mert nagyon szomorú. Ez egyszerre idézi Grouper és Tiny Vipers lemezeit, és mintha még tovább is mélyítené azok szomorúságát. Mintha a Grouper-féle kilátástalanságot a Tiny Vipers-féle józanság nem enyhítené, inkább csak realizálná. Az is biztos ugyanakkor, hogy ennek a folyamatnak a magvában egészen egyedi szépség és persze erő lakozik. A Foreign Bodyn nem sok tiszta vagy éles hangot találunk: minden tompa és sokszor bizonytalan körvonalú. Mintha nem is mások, hanem a saját fejünk - az agyunk, a saját érzéseink és emlékeink - zenélnének.