MoeskoMusic - ambient blog

(HUN) Magyar nyelvű ambient zenei blog kritikákkal, interjúkkal, mixekkel, valamint mindenféle földi és földöntúli jóval.

(ENG) MoeskoMusic is a Hungarian ambient music blog with reviews, interviews, podcasts and many other things from behind closed eyelids.

Friss topikok

  • GTJV82: Én ezt miért csak most fedeztem fel?! :) Nagyon jó!!! (2014.05.07. 08:46) Maitreya: .74
  • GTJV82: Érdekes, nekem meg pont ilyen bealvós/álmosító hangulat jött le róla. :) Persze attól még nagyon s... (2014.05.07. 08:46) Orbit Over Luna: Transit
  • Werewolfrulez: @Moesko: Ez legyen a legnagyobb gond a világon :D (2014.04.22. 23:52) Anne Chris Bakker: Reminiscences
  • GTJV82: Ez is egy hazai album, ajánlom mindenki szíves figyelmébe: stereomantra.bandcamp.com/album/magic-... (2014.04.16. 08:45) HAZAI LOOPOK
  • pszichedeliksiheder: Még annyit fűznék hozzá amellett, hogy zseniális lemez; a World of Sleepers után ez lett volna a k... (2014.03.25. 12:55) Carbon Based Lifeforms: Twentythree

2010.05.07. 16:19

Carbon Based Lifeforms: Interloper

Carbon Based Lifeforms: Interloper

2010.05.07. 16:19 Moesko 24 komment

Új svéd lőfegyver készült. Gyönyörűen csillogó digipak markolatával és a jégkristályok fénylő bevonatával az Interloper tíz töltényt tartogat minden gyanútlan hallgató számára.  Menekülni előlük lehetetlen, de nem is érdemes: a telitalálatok garantált euforikus mellékhatás kíséretében rövid ájulási folyamatot idéznek elő, de hatásuk hosszabb távon is minden bizonnyal számottevő. Az Ultimae ismét teljes fegyverzettel áll előttünk.

Van néhány elektronikus zenei kiadó, akik ma, 2010-ben bármit csinálhatnak. Házi- vagy vendégelőadóktól éppúgy megjelentethetnek hanganyagot, mint kiváló kreativitással megáldott alkotóktól és a nevetségesség szintjével kokettáló audioítészektől. Ha szigorúan a psychedelic ambient hatásterületein vizsgálódunk, ilyen kiadónak tekinthetjük többek között az izraeli Aleph Zerót, az angol Twistedet, a kanadai Interchillt és a francia Ultimae-t. Ezek a kiadók sok nagyon jó albumot adtak már a hallgatóságnak, népszerűségük pedig annyira megnőtt, hogy szelektív hallásuk napjainkra erősen tompult. Közülük néhány ma már egyáltalán nem készít jó lemezeket (Aleph Zero), van olyan is, amelyik pont hogy mára érte el azt a szintet, amikor már többnyire csak jó anyagokat ad ki a kezei közül (Twisted), és olyan is van, amelyik véletlenszerűen dob a piacra gyenge, közepes és erős munkákat. Ez utóbbi kategóriába tartozik például az Interchill és az Ultimae.

A Vincent Villuis által igazgatott francia társulat utóbbi néhány anyaga a kezdeti sikerekhez képest nagyon vitatható minőséget képviselt, ugyanakkor az Ultimae népszerűsége napjainkra elérte azt a mértéket, hogy a gyengébb lemezek is jövedelmezőnek bizonyulnak. Villuis boltot nyitott Lyonban, hivatalos terjesztőként számtalan - egyébiránt meglehetős ismeretlenségbe burkolódzó - előadót karolt fel (itt a honlap distribution szekciójára gondolok), továbbá barátaival együtt sorra kapják az élő fellépésre irányuló felkéréseket Európa és a világ legkülönbözőbb pontjairól. Alműfaján belül ma a Simon Posford által irányított Twisted bír még ekkora keresettséggel, mely egyre inkább az élvonalbeli pop- és rocksztárok felkapottságára hasonlít. Véleményem szerint ez Posfordéknak (még) nem tett rosszat, az Ultimae viszont szemmel láthatólag zavarba jött, és az elmúlt években remegő térdeken állnak a kiadó albumai.

Hiányzott már egy masszív mankó, mely megtámogatja ezt az ingatag építményt. A kemény magot jelentő Magnus Birgersson ebben a feladatban éppúgy felemásan teljesített két évvel ezelőtti Movements című dolgozatával, mint Villuis tavaly a Leylinesszal. Minőségben legalábbis, anyagi bevétel szempontjából viszont semmivel sem sikerültek gyengébben ezek a korongok.

A Carbon Based Lifeforms, úgy vélem, eddig mindössze egyszer tudott a pályája során egy kisebbfajta bakit elkövetni, ez pedig Irdial című EP-jük volt, mellyel két szám erejéig elkalandoztak az acidhullámokban úszó lebegős psychedelic ambienttől, mellyel az Ultimae-nél habilitáltak, és kipróbálták a drone műfaját. Kísérletnek volt érdekes ez a két szösszenet, máskülönben teljességgel felejthető. Az Irdialt leszámítva viszont nem hibázott még a Daniel Segerstad (születési nevén: Rinsgtröm) és Johannes Hedberg képviselte duó. A napokban az összes olyan munkájukat végighallgattam, amelyet Carbon Based Lifeforms néven készítettek (mert készítettek már zenét más néven is, ilyen volt például a kilencvenes évek végén a Notch), és rá kellett ébrednem: minőség szempontjából (is) napjaink egyik legmakulátlanabb diszkográfiáját felmutató elektronikus zenei projektjével van dolgunk.

Az első CBL-lemez 2003-ban jelent meg, és a Hydroponic Garden címet viselte. Kísérleti megoldásoktól sem mentes, ám minden porcikájában átgondolt, a meditativitást és a dinamikát kiváló arányban elegyítő utazást nyújtott ez a bemutatkozó darab. Számtalan válogatáslemeztől érkezett felkérés a megjelenést követően, majd három év elteltével látott napvilágot a második nagylemez World of Sleepers címmel. A duó egyáltalán nem kívánt eltávolodni a 2003-ban kijelölt ösvénytől. Ezt jelezte az a megoldás is, mellyel a második albumon hallható trackek sorszámai az első album számozását követték. A World of Sleepers első (tehát 12.) tétele így nem nyit új fejezetet a Carbon-univerzumban, csupán tágítja a már meglévő határait. Hangzásvilágban egyébként finomításokon esett keresztül az experimentalizmus, de ez minden, amiben különbözött a két epizód.

Az Interloper a 24. számmal indul, vagyis tovább folytatja a történetmesélést. Dinamikus felvezetővel kezdünk, melynek downtempós trip-hopja kerüli a prológusok pátoszát, azonnal a sűrűbe rántja a hallgatót, hogy aztán a kezdő másodpercek után rögtön a súlytalanság állapotába repítse. Közvetlenül az első számot hallgatva újdonságra lehetünk figyelmesek: új hangszerekkel bővült a Carbon-paletta. Johannes Hedberg akusztikus-, illetve basszugitárt ragadott, melyet aztán leheletfinom számítógépes módosításokkal emeltek be a számok világába. Egy újabb fűszer, egy újabb ízvilág - de ugyanaz a konyha. Ezt bizonyítandó ismét acides selyemfelhők körítik a lágy dobritmussal alapozott ütemeket, és hűvös, jellegzetesen skandináv temperamentumú hangcsokrok díszítik az összképet, melyből természetesen Karin My Andersson és Anna Segerstad (Daniel felesége) sem hiányozhat.

A hőmérő végig a mínusztartományban tanyázik az album során. A második szám kemény, de még pont nem túl kemény jégdarabokkal bombázza a hallgatót, a mozgalmas játékot azonban hamar enyhíti a Central Plain buborékvilága, mely Bluetech kedvelőinek szólhat ismerősen. Nem véletlen a hasonlóság a szám címe és a Hydroponic Garden nyitányának címe (Central Plains) között. A 2003-as szám egy alternatív verzióját ásták elő a fiúk, hogy némi helyrepofozás után csillogó gyémántként tárják elénk.

Hasonló elképzelés szerint készült az Init, mely a második lemezen hallható Betula Pendula egyfajta véletlen torzításából jött létre. A darabot azonban még egy rendkívül dinamikus őrület is megelőzi: a Supersede a korong legenergetikusabb pillanatait nyújtja a hallgatónak, egy nyolcperces downbeat-vihart, mely katartikus erővel sodródik a trance emelkedettsége felé.

A World of Sleepers két jól elkülöníthető részre osztható fel: első felében az ébrenlét állapota, a másodikban - a címhez méltó módon - az álmok birodalma kerül előtérbe. Ennyire határozott vonalak mentén kijelölhető struktúra nem írható fel az Interloper hetvenkét perces játékidejére. Az Init után ugyan úgy tűnik, ismét az álomvilág irányába indulunk - két, minden eddiginél gyönyörűségesebb Carbon-szám hangzik el, melyek szívet markoló moll-dallamai szinte könnyfacsaró melankóliát teremtenek -, ezt azonban az "m" majdhogynem harcias fennköltsége ellensúlyozza.

A 20 Minutes ismét a csend univerzumából érkezik a hallgatóhoz, az olvadó jég apró cseppjeit idézik a szám érzékeny taktusai. A duó azonban nem hagyja, hogy a lemez a tudatalatti legmélyebb rétegeiben érjen véget, Polyrytmi című záró tételükkel ismételten felborzolják a kedélyeket, és egészen a világűrig repítik a befogadót.

Az Interloper kivétel nélkül remek számokat tartalmaz, melyekben én többszöri hallgatás, és mikroszkopikus detektívmunka után sem találtam hibát. Önmagukban tehát tökéletes darabok alkotják a harmadik Carbon-lemez világát, most először fordul elő azonban, hogy nem utazás résztvevői vagyunk. A számok közötti illesztéseket észrevétlenül elfedő, többnyire mélyen elterülő ambient szőnyegek erősen hiányoznak a lemezről. Egyetlen példát emelek ki, mely azonban az egész albumra érvényes: az Euphotic és a Frog rendkívül jól illeszthető darabok, dallam-, ritmus- és hangulatvilágban egyaránt nagyon hasonló szerzemények, mégsincs közöttük átmenet, csupán az elhalkítás-felhangosítás módszerével különülnek el, és így nem tudnak egymással szimbiotikus egységet alkotni. A többi szám hasonló problematika szerint izolálódik, melynek oka számomra nem világos. Mindegyikük gondmentesen összefonható lenne az őt megelőző, illetve őt soron követő szemelvénnyel, az egységesítés mégsem történik meg.

Ez természetesen nem rontja el az Interloper összélményét. A hűvös svéd szellők zenei transzformációja ismét minden felesleges manír nélkül került bemutatásra. A Carbon Based Lifeforms világa a már meglévő objektumok árnyalása mellett újabbakkal gazdagodott. Ezt megkoronázandó Huby Sea és Vincent Villuis ezúttal is tökéletes mastereléssel látták el a korongot: a kristályok csillogását és az ultramély basszusokat egyaránt könnyedén bírja egy komolyabb hangberendezés. Talán mondani sem kell, az albumot borító köntös pedig ismét a legizgalmasabb képi világgal kedveskedik a hallgatónak.

Nagy örömömre szolgál, hogy leírhatom: új svéd lőfegyver készült. Gyönyörűen csillogó digipak markolatával és a jégkristályok fénylő bevonatával az Interloper tíz töltényt tartogat minden gyanútlan hallgató számára. Menekülni előlük lehetetlen, de nem is érdemes: a telitalálatok garantált euforikus mellékhatás kíséretében rövid ájulási folyamatot idéznek elő, de hatásuk hosszabb távon is minden bizonnyal számottevő. Az Ultimae ismét teljes fegyverzettel áll előttünk.

Címkék: kritikák 2010 carbon based lifeforms ultimae psychedelic ambient

A bejegyzés trackback címe:

https://ambient.blog.hu/api/trackback/id/tr422992679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aythar · http://www.carlthomas.eoldal.hu 2010.05.07. 21:52:57

Ilyen részletes és lényegre törő, gondos és roppant átfogó zenei ismertető után ugyan mit is tehet egy ambient zenebarát, mint hogy sürgősen beszerzi és meghallgatja ezt az albumot. Ezt is fogom tenni. Ám ettől függetlenül, addig is én titokban reménykedem benne, hogy Kaszi mielőbb megosztja velünk ezt a zenei élményt.

ayad · http://ayadmusic.wordpress.com 2010.05.10. 10:01:26

tökéletes poszt és tökéletes zene a szülinapomra :)

Mex 2010.05.10. 17:38:49

Először is, szeretném megköszönni a duónak a jó élményt amit a várakozás okozta izgalmak, és a meghallgatás utáni elégedettség érzés adott. Szuper albummal lettünk gazdagabbak, ez nem vitás. Persze vannak gyengébb részei, nekem például középtájt a lassú számoknál kissé lapos, fantáziátlan dallamokkal operáló trekkek nem jöttek be igazán. Ilyenek közül eddig a varázslatos Gryning volt a best, amit az előző albumon hallhattunk, vagy a Flytta Dig is akár. Persze az album végén a 20 Minuts azért helyre rakja eme vágyam, és egy csodálatos szárnyalással ajándékoz meg, amit nem lehet elégszer meghallgatni. Álomcép :)Érdekes, hogy az albumot türelmetlenségembe úgy sikerült meghallgatnom először, hogy az M c. számot kihagytam. Éreztem is, hogy valami hiányzik. Ám amikor végre lejátszottam, hüledezve kerestem az állam (vagy a fülem) a padlón. BESZA-BEHU :) Katarzis, elemelkedés a földtől. Szimplán az amit vártam a CBL duótól. Az utolsó "építőelem" is a helyére került, kiegészítve és megerősítve a "várfalat". A fent írt Gitárosdi megújulás nekem is feltűnt azonnal, és szvsz telitalálat. Épp filóztam is, hogy ez az amit a nagy előadók tudnak csak. Megújulnak, de maradnak a jól bevált receptnél - mi kell más egy rajongónak? :) Tökéletesen illeszkedik - a hozzáértésnek köszönhetően - a megszokott hangzásvilágba, sőt emeli azt egy magasabb szintre ! Ezt a fajta megújulást mostanában hiába vártam egy-egy nagyobb névtől. Ha gitár: ide írhatom is a Supersede 10/1000 pontos alkotást. Egyebet nem is fűznék hozzá, perfekt. Imádom az interlopert, a kezdeti számot, ahogy kristálytiszta dallamokkal belehúz az albumba, és észre sem veszem, hogy már bólógatva "kalandozok". :) Szuper. Jahh és valóban, kevésbe tapogatózik ismeretlen terepen a korong, emészthetőbb, egyszerübb alkotások vannak rajta mint az első albumon, ezek is egyenletesen elválasztva egymástól. Könnyebb vele tömegeket megszólítani - persze, nem hiszem, hogy ezen gondolatmenet barmennyire is befolyásolta volna a készítést. Számomra az elvárásokat kielégítő, nem tökéletes de egyszerűen kihagyhatatlan és kurva jó album született. Vannak jó kis veretős és repkedős részek, pontosan ugy ahogyan ezt várhattuk. Otthon is és buliban is megállja a helyét. Ha pontoznom kellene bajban lennék. Az elemzés vége kisebb számot adna, a már fent leírt személyes észrevételek miatt. Viszont ami jó, az igazán jó, így döntve a mérleg nyelvét egy olyan írányba, ahol nem a számokon van a hangsúly, hanem az élményen. Az pedig maximum pontot érdemel. És azt hiszem ez az ami számít. :)

Aythar · http://www.carlthomas.eoldal.hu 2010.05.10. 20:31:27

"Manapság ritkábban találkozom tökéletesnek nevezhető albumokkal. Ez sem volt az, de mindenképpen nagyon-nagyon közel volt hozzá. Csakúgy, mint 10 éve, amikor mélyebben kezdtem ismerkedtem az ambient-tel a korabeli Varázsszőnyeg /Kaszi és Janus/ jóvoltából, hallottam pár tökéleteshez közeli albumot, melyeket azóta is kopásig hallgattam és szinte megtanultam minden aprócska hangjegyét. Ilyen volt például az Aural Float - Freefloat; LSG - Into Deep; Sola Translatio - Mother Sunrise; Solar Fields - Leaving Home; Another Fine Day - Life Before Land albuma is. Természetesen a CBL korábbi albumai is roppant megnyerőek voltak számomra, ám ez az új is magasra - talán most még magasabbra - tette a mércét. Persze mint minden, így a zenehallgatásból eredő élmény is relatív és nagyban függ a befogadó hangulatától, ízlésvilágától. Most is szép és igényes hangszínekkel dolgoztak, melyekből sokszor hipnotikus hatású, varázslatos dallamok kerekedtek ki. Az album fő erőssége talán éppen ebben és az egész kompozíciót átjáró energikus töltésben rejlik. A bpm kellemes volt, azonban az a bizonyos groove-os dob-ritmus hangszerelése néhol lehetett volna kissé fantáziadúsabb is. Ezt - és az egyik gyengébbre sikerült track-et - leszámítva az album alapjában véve nagyon tetszett és mindenképpen sokszori meghallgatást érdemel. 10/9" Aythar - Cinetrip-Ambient fórum

kaszi 2010.05.11. 18:04:16

Előző héten a Maps & Diagrams albumához, azaz a Cinetrip-Ambienthez írtam egy pár mondatos ajánlót. Egy ismerősöm - akinek nagyon sokat adok a véleményére - azt mondta, ő sokkal inkább elolvassa az ilyen pár mondatos írásokat, mint a kisregényeket. Nos, ebben nem értek vele egyet. Ugyanis a fentebb említett project, közel sem emelkedik ki annyira ebből a közegből, mint a Carbon Based Lifeforms. Vannak olyan zenészek, akiknek a munkáiról bármennyit írhatunk - mégsem eleget ahhoz, hogy megközelíthessük azt a magasságot, amit egyes albumaikkal elértek. Nekem nagyon tetszett az írás. Szerintem, aki rá van kattanva erre a zenei stílusra és véletlenül nem ismerné a CBL-t, Moesko ajánlója után azonnal rohanna az üzletbe, hogy megvegye és szarrá halgassa ezt az albumot. Sajnos "kishazánkban" hiába rohanna...de aki akarja és tesz valamit az ügy érdekében, biztosan meg tudja hallgatni, még ha nem is olyan minőségben, ahogy azt egy eredeti albumról tehetné. Miközben olvastam M írását és persze hallgattam a CBL legfrissebb lemezét, a dallamokról eszembe jutottak más előadók, a véleményezésről pedig az egyetértésem, vagy kiegészítéseim. Ezeket a gondolatokat a Cinetrip-Ambient ajánlóban beírtam Moesko mondatai közé. Pár dologgal még kiegészíteném a hozzászólásom. Sajnos nem vagyok megáldva olyan írói vénával, mint a fentebb olvasható Urak (Aythar és Moesko), éppen ezért egyszerűbben és rövidebben fogok fogalmazni. Az Ultimae Kiadó, ha nem lenne Solar Fields és Carbon Based Lifeforms, lehúzhatná a redőnyt. Legalábbis ami a psychedelic/ambient stílust illeti. Ezek nélkül valóban csak egy középszerű terjesztője lenne a műfajnak, mint pl. az Aleph Zero, ahogy fentebb is olvashattuk. Örülök, hogy az Ultimae nyitott mostanában az IDM (Imaginary Friends-Field Rotation), vagy a tiszta ambient (Hybrid Leisureland) irányába. Sajnos ezekkel az irányzatokkal nem tudnak nagyot előrelépni - erre a rétegzenén belül is, egy még szűkebb bázisnál találnak "vájt"fülekre. A psymbientben még mindig nagy mozgatóerő van. Ott van ugye a ritmus, ami kell, hogy többen is meghallgassák. Ott vannak a szép, kellemes dallamok, amik még élvezetesebbé teszik a zenehallgatást. Ha egy válogatásalbumra feltesznek egy ilyen számot, simán belefér azoknak a vásárlói közönség ízlésébe (és zsebébe) is, akik csak a Cafe del Mart, vagy a Buddha Bart ismerik csak, mint chill out stílust. Amikor a nagynevű elődöket említettem (Tangerine Dream, Vangelis), vagy a fiatal feltörekvőt (Trentemoller), nem a CBL-t akartam lehúzni, sőt inkább örülök, hogy újszerűvé tette a már ezer éve hallott stílus/hang/jegyeket. A CBL albumról a második szám, így, többszöri meghallgatás után sem nyerte el a tetszésem. Ahogy Aythar is említette, a fantáziátlan ritmust valóban lehetne színesíteni. Maga az Ultimae főnök, Aes Dana a "legjobb" példa erre uncsi-ritmus gyártásra. A progressive trance alapot, szerintem kevés és túl egyszerű minimal/morning trance-re lelassítani. Az alapritmus és a hozzászerkesztett ritmikai variációkkal sokkal izgalmasabb lehetne. (a cine ajánlóban említett Orbient első albuma, vagy Kick Bong, Master Margarita, Eat Static, Kuba, M-Seven, Jaia, Professor Kazkaz, Divinorum, Side Liner, Zero Cult, Sundial, stb. - csak hogy a psymbient stílusnál maradjak - egy-egy számmal, már rég rájöttek, ez a ritmus túl primitív. Ha az istállón belül maradunk a Solar Fields is sokkal jobban bánik a ritmusképpel, mint Vincent. Az album valóban lehetett volna egy összetett, megszakítások nélküli folyamat, ennek részben eleget is tettek - nem értem, miért nem oldották meg ezt a hiányosságot. Valószínű, így akarták, de mi nem tudjuk miért. Az Ultimae egyik csúcslemezét hallgathatjuk az apró hiányosságai ellenére. Ha pedig az általam hallott ambient lemezeken belül értékelem, akkor is magas pontszámot kap: 10/7 Köszönet Moeskónak az élvezetes, átfogó, minden igényt kielégítő ajánlóért!

Mex 2010.05.11. 22:24:08

"mint a fentebb olvasható Urak (Aythar és Moesko)" Fenébe :( Azt hittem beférek a nagyok közé a sajátos, és professzionális, "gitárosdi" stb - szakkifejezéseimmel. :D :D :D A szedett-vetett írásról nem is beszélve. Egyébként köszi a Freefloat és a Prof K. ajánlást. Előbbit mélyrehatóan nem vizsgáltam eddig, utóbbit pedig még nem is ismertem. A Mikroluxtól a Jonson - Mindlook albumot viszont nagyon szeretem, aki nem ismeri halizza meg. :) Visszatérve a Interlopra. Ha tényleg pontoznom kellene 8- nál többet nem tudnék adni rá. De sztem teljesen más füllel osztályozva mint pl Kaszi - vagy bárki más. Ez ilyen zene szvsz. Nekem pl az Euphotic nagyobb baki, mint a második szám, a Right Where It Ends. Ami egyébként tényleg nagyon hamar unható a kevés tartalom miatt. Legalább is igy látom. Én 3. számmal nem voltam kibékülve (többek közt), de kezdem megszeretni. Lényeg viszont: napokon át nagy elánnal vetődtem a fülesemre, így az élmény No1. UI: huh ez a Freefloat piszok jó.

lsg 2010.05.12. 09:34:38

Volt egy The path névre keresztelt unreleased albumuk is...

Tiko 2010.05.12. 09:41:16

Üdv mindenkinek; Azt hiszem eltűntem egy jó időre, és nemhogy az oldalt nem látogattam, zenét sem voltam képes a fülemhez venni egy darabon -- nem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet valaha.. de ez nem a panasz helye. Annyi várakozás után persze az Interloper megkapta a neki járó bő, egyórás figyelmet, és látom, az album már jócskán ki lett boncolgatva előttem - nem is tudnék hozzáfűzni egyebet -, de úgy hiszem, hogy most talán nem csak elragadtatom magam: ez az album gyógyír lett a léleknek. Ezt bizton tudom.

Ismeretlen_47371 2010.05.12. 17:57:57

Kaszi Én is jobban szeretem a kisregényeket, de ennek egyre bizonytalanabb a jövője, szerintem. Jól oda kell mondani pár sorban a tutit, mint a pestiest vagy az index, és az olvasó már megy is tovább. Egy ilyen cikknél, mint az enyém, meg se áll. Az Ultimae nyitása szerintem felemás eredményű. Az Imaginary Friendsről hajlamos vagyok megfeledkezni, pedig nem rossz, még ha nekem személyesen nem is tetszik annyira. Objektívan nézve korrekt anyag. A Hybrid Leisurelanddel már nem ez a helyzet. A tiszta ambient nagyon ügyes volt az Oxycanta-lemezeken. Ugye mindkettőn volt Hybrid Leisureland, és nagyon örültem is, mikor megtudtam, hogy lesz önálló lemeze az Ultimae-nél. Ez az önálló lemez viszont szerintem egyáltalán nem ezt a vonalat képviselte, vagy ha igen, ügyetlenke lett. A Scroll Slide második fele egyébként elég jó, az első néhány szám viszont számomra majdhogynem hallgathatatlan. Kaszi és Aythar is kifogásolta a Right Where It Ends című szám fantáziátlanságát. Kaszi, te egy csomó előadót ajánlottál, akik jobban csinálják azt, ami a Carbonéknak most nem nagyon jött össze. Ezeknek viszont kb. a fele (Orbient, Kick Bong, M-Seven, Divinorum, Side Liner, Zero Cult) középszerű, vagy még annál is gyengébb előadó, akik egy fantáziátlan, közhelyes zenei világba próbáltak életet lehelni azzal, hogy monoton négynegyedes ritmust törtek meg egy kicsit. Ez rendben is van, és ott indokolt. Nekem itt nem lett volna az. Persze felesleges sem lett volna, de én itt nem érzem a kreativitás hiányát, mert más forrásból bőven érkezik. De asszem, nem foglak meggyőzni titeket, hogy a 2. szám a lemezen igenis jó, és nem is célom. :) Mex! Az Euphotic mint baki?! Ne! Kisül a képernyő! :D De jó, oké: miért baki? lsg, Igen, erre a lemezre utaltam a negyedik bekezdésben, amikor megemlítettem a Notchot. Tiko, Szerintem ezt nagyon kevés albumról lehet teljes meggyőződéssel kijelenteni, és ha erről ki lehet, akkor az önmagáért beszél. Szívesen mondanám, hogy egyetértek, de nekem jelen pillanatban most gyógyulni sem lenne időm. :(

Mex 2010.05.12. 20:37:55

Moesko: Te is beteg vagy? Üdv a klubban. Szal az Euphotic giccses és túl gyengus a harmóniát igencsak mellőző fő dallama, pedig a megfelelő körítése meg lenne. Fantáziátlannak tartom. Nem azt érzem, hogy felemel, hanem szimplán sérti a fülem. A vége még el is megy csak-csak.. Egyénként a fent említett előadóknak pár kiemelkedő száma van, de annyi. Hehe fura, H Leasurland albumat amikor hallgattam, pont ugyan ezt gondoltam. Az Oxycantas szám tökre bejött, de az album jóval elmaradt attól a szinvonaltol.

kaszi 2010.05.13. 19:06:09

Moesko: Mint ahogy írtam is, a fentebb említett előadók, csak egy-egy számmal emelkednek ki a középszerűségből, de azokkal nagyon. Tökre igazad van, legtöbbjük közelében sincs, hogy egy ilyen, CBL-szerű albumot összehozzanak. Kivétel talán az Orbient Music For The ISS című albuma. Ezt értékelve kb 10/6.

randb · http://randbabes.com 2010.05.14. 10:29:46

Sziasztok! Hat a sok ajnarozas ellenere en is inkabb Kaszival fujnek egy kovet. Szerintem ez a lemez inkabb a kozepszerure redukalja a CBL-t. Kicsit lehetnenek batrabbak es kitorhetnenek az Ultimae studiobol valahogy. Mert szerintem ezek ugyanazokat a szoftvereket, ugyanazokat a keveroket, filtereket, mindent megosztanak, amikor zenet csinalnak. En komolyan nem tudnam megmondani, hogy mikor melyik zenekart hallom kozuluk, de hogy Ultimae az biztos! :) Ha van is egyeniseguk, elveszik ebben az uniformizalt kommunaszagu tortenetben. A 10/6 reszemrol is korrekt, mert tenyleg van rajta 2-3 kiemelkedo (Ultimae uniform) hangulatu track, amit jo hallgatni.

Mex 2010.05.14. 15:23:41

Lenne kedves valaki megosztani velem pár 10/10-es album címet???? Kiváncsi lennék miről maradtam le..

truefx 2010.05.14. 23:06:20

The KLF "Chill Out". 1990. 10/10 :)

Ismeretlen_47371 2010.05.15. 07:58:27

Hát ez szubjektív dolog, még egyénen belül is. Sok olyan album, amelyikre pár hónapja 10 pontot adtam a tízből, most épp nem kapná meg ezt a magas elismerést. Néhány cím, amelyikre mindig, minden körülmény között maximum pontszámot adok: (chillout, ambient, psychill, psyamb) Adham Shaikh: Essence Between Interval: Secret Observatory Entheogenic: Entheogenic Hallucinogen: In Dub Hammock: Maybe They Will Sing For Us Tomorrow Helios: Unomia, Eingya Ishq: Orchid Jairamji: Kindred Spirits Loscil: First Narrows Marconi Union: Distance Naga & Amb: Styledrop Ooze: Where the Fields Never End Patchwork: Marsmellow Puff Dragon: Sazanami Robert Rich: Echo of Small Things Rudy Adrian: Desert Realms az első három Shpongle Solar Fields: Extended, Leaving Home Tangerine Dream: Rubycon VA: Arcana (Interchill Records) Yello: Pocket Universe Most ennyi jut eszembe. Ezeket a lemezeket mindig, minden hangulatban 10/10 pontra értékelem, akkor is, ha szubjektív szempontok szerint minimális hibákat látok bennük (egyébként nem jellemző). Ha öt kedvencet kéne választani, az első kettőt bármikor ki tudom választani: Jairamji és Ishq lemezei; a másik három valószínűleg Robert Rich, a 2. (vagy a 3.) Shpongle és vagy Solar Fields vagy Arcana lenne. De ugyebár ezek a toplistázások teljesen értelmetlenek.

Ismeretlen_47371 2010.05.15. 08:09:02

randb, Az már egyszer biztos, hogy az Ultimae egy nagyon sajátos, jól behatárolható pontját képezi a psychedelic ambient területének, de úgy látom, te ezt a területet nem kimondottan értékeled nagyra. Nos, ebben nem értünk egyet, szerintem a kétezres évtized egyik legfontosabb kiadója, rengeteg érdekes dolgot hoztak létre, melyeket aztán sok gyengébb előadó próbált másolni, és annyiban igazat adok, hogy mára már maga az Ultimae is úgy néz ki, mintha korábbi saját magát próbálná reprodukálni. Ettől függetlenül az egységes hangzás (itt) szerintem nem negatív jelző, ez a kommunaszerű világ, amelyet kialakítottak, sokszínű műfajban és stílusban egyaránt - igazából a mai napig, sőt napjainkra még sokszínűbb lett (ahogy Kaszi is írta, nagyon nyitnak az IDM felé, tehát van egy újabb műfaj, a stílusbeli áthangolással szerintem még vannak problémák). Hogy a Carbonéknak miért kéne "kitörniük" az Ultimae-től, azt nem értem. Amit csinálnak, nagyon jól beleillik a kiadó profiljába, és nem hiszem, hogy ez azért van így, mert meg van kötve a kezük. Mindamellett pedig elég csak összehasonlítani mondjuk egy Solar Fields- vagy Aes Dana-lemezzel, és óriási a különbség. Nem műfajban, hanem stílusban. Ha ugyanazt a szoftver-, filter- és keverőcsomagot is használja mindenki, egészen más végeredménnyel rukkolnak elő. Ez talán csak a gyengébb ultimae-sekre nem írható fel (Asura, Cell, Circular, Hybrid Leisureland - én őket egy úgymond második szintnek tartok, meg sem közelítik az elsőszintes CBL, Solar Fields minőségét, és igazából ma már Aes Dana is vastagon "másodikos", sőt a Movementsszel már Solar Fields is kezd inogni a dobogón).

Ismeretlen_47371 2010.05.15. 08:11:06

Kaszi, Most elkezdtem agyalni, mi tetszhet neked az Orbientben. Egyszer régebben ajánlottad, és akkor meghallgattam, de erősen alsó-középkategóriásnak ítéltem. Szóval mostanában meghallgatom majd újra. Addig is beavathatnál, miért tartod jónak. (Lehet, hogy most én is annak fogom tartani, ki tudja.)

Mex 2010.05.15. 11:37:03

Köszi. Ezek kettő kivételével meg is vannak. Viszont az én értékrendem szerint ezekben bőven van olyan, amitől a mostani Carbon album nagyobb élménnyel ajándékozott meg. Szal erre a zenei univerzumra kiváltképp odaírható, hogy szubjektív..

Ismeretlen_86563 2010.05.17. 22:58:06

-öm, meghallgattam párszor. kellemes. én többet írni nemtok :P ehhez nem értek... de még jó párszor fel fogom tenni.

Assaiki 2010.05.22. 01:03:57

A CBL lemezt meg nem hallgattam meg, de en is szeretnem kifejezni az Orbient elso lemeze iranti rajongasom. Sosem felejtem, ahogy meghallottam eloszor az egyik radioadon (ami azota mar megszunt, es eppen a radio utolso napjan hallgattam). Tok sotetben egy fotelben kellemes felalomban punnyadva ez volt az egyetlen dolog, ami az erzekszerveimet stimulalta. Ha jol emlekszek az egesz Music For The ISS albumot leadtak elejetol a vegeig. Nagyon egyedi hangulata van, azota se talalkoztam zenevel ami hasonlitana ra, de annyi biztos, hogy az Ultimae fele psychill az teljesen mas, tehat nem szabad osszehasonlitani oket. Hogy mi tetszik benne, azt igazabol nem tudom szavakba onteni, a kifejezokeszsegem csodot mond amikor zeneket kell jellemeznem :/ Bocs az offert, most megyek CBL albumot vadaszni.

Ismeretlen_47371 2010.05.22. 07:42:27

Rendben, akkor mostmár tényleg újrahallgatom Orbientéket.

agolon 2010.05.26. 09:04:50

Én erre még mindig nem vettem rá magam, hogy végigpörgessem...

Ismeretlen_47371 2010.05.26. 10:25:57

Érleld. :)

GTJV82 2013.01.23. 11:34:00

Rövid leszek: fantasztikus album, tökéletes kritika. Köszönöm!
süti beállítások módosítása