A blog első vendégpodcastját Alex Smalley készítette el nekünk. Izgalmas szelekció, hallgassátok!

Alex Smalley talán már ismerős lehet a blog olvasóinak. Olan Mill és Pausal néven futó projektjeiről egyaránt írtam a korábbiakban. A srác alapvetően a modern classical ambient területén alkot, de zenei gondolkodásmódjában az ambient dominál. Ennek köszönhetően munkái homályos, lebegő érzetet adnak, észrevétlenül emelnek a föld fölé, és gyorsan ható görcsoldóként áradnak szét az ember szervezetében.

A mostani szett Alex elmondása szerint jórészt azokat a darabokat vonultatja fel, amelyek új lemezét, az októberben megjelenő Hiraeth címűt inspirálták. Különösebb kommentárt nem is fűznék hozzá, az legyen a ti dolgotok. Elöljáróban csak annyit, hogy van benne Kill Bill-filmzene, Dead Can Dance, CocoRosie és Richard Wagner is.

A mixet itt hallgathatjátok meg:

MoeskoMusic podcast #01: Olan Mill - Which Way to Forever by Moesko on Mixcloud

Cikkek Alex Smalley eddigi lemezeiről:

Olan Mill Pine
(2010, Serein)

Tíz lágy etűd végtelen nyugalma, mely leginkább a függönyt meglebbentő délután szellőhöz hasonlítható.

Kritika a lemezről.

Olan Mill Paths
(2011, Facture)

Az első lépés a grandiózusabb témák felé minden tekintetben nagyszabású, emlékezetes kiadványt eredményezett.

Kritika a lemezről.

Olan Mill Home
(2012, Preservation)

A 2012-es év egyik legjobb ambient kiadványa, kisebb-nagyobb eufóriák gyűjteménye, s egyben az eddigi legkiforrottabb Olan Mill-darab.

Kritika a lemezről.

Pausal Sky Margin
(2013, Own Records)

Simon Baintonnal a harmadik közös lemez, minden korábbinál egységesebb hangzásvilág, bizsergető drone-ok és délutáni ködök.

Kritika a lemezről.