Hangosabb, mozgalmasabb és felszínesebb. Kevesebb újdonsággal szolgál, de talán szélesebb közönséghez is eljuthat Daniel Segerstad második szólólemeze.
A svéd Carbon Based Lifeforms már Magyarországon is kifejezetten nagy népszerűségnek örvend. A duó Johannes Hedberget és Daniel Segerstadot takarja, ez utóbbi pedig 2007-ben jelentkezett először önálló stúdióalbummal. Ekkorra a Carbon már két lemezen volt túl (2003: Hydroponic Garden, 2006: World of Sleepers), és mind az Ultimae kiadónál, mind a pszichedelikus ambient szállodájában megkapta a luxuslakosztályt.
A Carbon Based Lifeforms stílusa könnyen felismerhető, mégis nehezen reprodukálható. A fiúk erősen, mégsem szembetűnően támaszkodnak a 90-es években fellendült, kellemes-szomorkás dallamokban fürdő balearic trance-re, és ennek az érzelmes-érzelgős műfajnak a hangulatát adaptálják a downtempo közegbe. Ez eddig még nem nagy találmány, voltaképpen minden második psyamb-előadóról ez mondható el. Carbonékat az egyediség irányába az acid rendkívül kreatív használata mozdítja el. A jólesően tompa basszusfutamokból úgy bújik elő az acid, hogy jóllehet, ambientről beszélünk, a számok felépítése mégis a trance zene eufóriáját idézi. Mindehhez jön még a mikroszkopikus kidolgozottság, amelyet a németeken kívül csak a skandinávok tudnak ennyire ámulatba ejtően megvalósítani.
A Carbon Based Lifeforms sikere abban áll, hogy magas minőségű, mégis könnyen fogyasztható zenét készít egy modern meditációt kínáló műfajban. Teljességgel áthatja a high-tech, emberek által megszólaltatott hangszernek szinte nyoma sincs, érzelmi felfokozottsága mégis teljes mértékben az embert helyezi a középpontba. Sync24 első lemezéről, a Source-ról hasonló dolgok mondhatók el, azzal a különbséggel, hogy a CBL extrovertált-introvertált határon való ingázása itt egyértelműen a befelé fordulás felé billen. A Source nagyon személyes, nagyon halk és miniatűr részletekben mégis nagyon gazdag munka, mely vállaltan továbbviszi, de stilizálja is a duó által kanonizált hangzásvilágot, létrehozva ezzel egy hasonló mértékben, de nagyobb mélységben érzelmes, télies ambient világot.
Azóta eltelt öt év, a duó pedig két újabb nagylemezzel rukkolt elő. Az Interloper ügyesen szőtte tovább a World of Sleepers fonalát, a Twentythree pedig felemás eredményekkel keresett új utat. A Comfortable Void nem kockáztat: egyfajta bestof-koronggal van dolgunk, mely minden eddigi pillanatot felvonultat mind a duó, mind Segerstad szólókarrierjének legjobban sikerült fogásaiból. Újdonságot kínáló kísérletek nincsenek, ami egy ekkora kultuszú duónál akár csalódás is lehetne, az eddigi kritikai és hallgatói visszajelzések mégis azt mutatják, mindenki nagyon elégedett az új Sync24-ral. Miért?
Daniel Segerstad
A tíz számot bemutató Comfortable Void legnagyobb érdeme, hogy újdonságot nem mutat ugyan, a korábbi stílusjegyek közül viszont tényleg csak és kizárólag a legjobbakat hasznosítja újra. A kilenc éve megjelent Hydroponic Garden ugyan mára már elérte azt a státuszt, hogy szinte nem is illik, csak szuperlatívuszokban beszélni róla, azt mégis el kell ismernünk, hogy a lemez végén hallható tételek (pl. Artificial Island) már majdnem túlfeszítették a kellemes kikapcsolódást nyújtó, és az experimentalizmust mellőző album kereteit. Nem kevésbé volt bátor a World of Sleepers zárlata sem, ahol is a Flytta Dig című darab kis híján a dark ambient peremvidékére kalauzolta a gyanútlan hallgatót. A Source pedig nem is kis híján, hanem nyíltan merített a műfaj mélyebb bugyraiból.
A Comfortable Void biztosra megy: az a típusú szórakoztatás jellemzi, amelynél tíz másodpercre is elég belehallgatni egy-egy számba, hogy tudjuk, ez igen, ezt megéri. Hangosabb, mozgalmasabb és gyorsabb Daniel Segerstad második stúdiólemeze, ennélfogva pedig felszínesebb is, mely nem szeretne a kelleténél invenciózusabb lenni, sokkal inkább egy szélesebb hallgatói réteget igyekszik megszólítani. Rutinmunka, de abból a legjobb fajta.
