Kiadó: Interchill
Megjelenés ideje: 2009. június 26.
Műfaj: dub, dub, sok dub
1. Sugar Minott: Take It Dub
2. Vibronics Feat. Macka B: Tired Of The War
3. Gaudi: 100% Rootikal
4. Liquid Stranger: Welcome To My Culvert
5. Ashtech: Just Try
6. System Error Feat. Michael Rose: Time Bomb (Dub)
7. Luciano: What We Go To Do (G-Corp. Remix)
8. Ragana: Ah
9. Michael Rose: Throw Some Dub
10. Bush Chemists: Good Sensi Dub
11. Dr. Israel: Dub Inna Babylon
12. Big Bass Theory: All Of Us
13. International Observer: Binman Dub
14. Pushmipulyu: We Make It Work
15. Mannaseh & Praise: Dub For Dennis
Mint oly sok labelnél, az utóbbi időben az Interchillnél is döcögősen mennek a dolgok. Seb "Kaya Project" Taylor ide, Eat Static oda, a piac egyik legnívósabb dub-tribal-ambient szentháromságát hirdető kiadója már évek óta nem tudott a tető alá hozni sem egy normális stúdiólemezt, sem egy maradandó válogatást. A Pushmypuliu által jegyzett 133 Thursdays remeknek volt mondható, de erősen kívül esett az Interchill világából, a Future Memories és a Devil In The Detail pedig meglehetősen felemásan - ha nem szörnyen - sikerült zenegyűjteményekként kerültek fel a kanadai székhelyű kiadó diszkográfiájába.
Nagyon hiányzott már egy olyan kiválóság, amely felidézi a régi jó Interchill-hangzást, az Arcanát, a Dissolving Cloudsot, valamint a Gaudi-, a Shaikh- és a régi jó Kaya Project-lemezeket. Ugyanis ha egy átfogó pillantást vetünk az eddig itt megjelent kiadványokra, egyértelműen elmondhatjuk, hogy a katalógus legerősebb darabjai két nagyobb csoportra oszlanak: egyfelől mindenképp említésre méltóak és örökérvényű értékeket képviselnek a mélyebb ambientet megszólaltató korongok (Floatation, Ishq Orchidja, Arcana), illetőleg - és tán ez van túlsúlyban - szenzációsnak mondhatóak, és a label védjegyévé váltak a törzsi hagyományokat is idéző dubos lazaságok, a Talisman, az Earth Octave Lounge 1-2., és persze az etalonnak számító Bass, Sweat and Tears Gauditól.
A múlt héten napvilágot látott One Dub értelemszerűen az utóbbi kategória egyébként is népes táborát gyarapítja, és végre visszatalálni látszik ahhoz az útvonalhoz, amelyhez az interchilles srácok mindig is a legjobban értettek. Jelen füstcsokor akár a dub szó egyórás, napsütötte definíciója is lehetne, hiszen valamennyi arcát megvillantja a stílusnak. A már-már populáris könnyedségtől az extrasúlyos mélységekig mindent megtalálunk, ami a szó kapcsán felírható. Etnikummá persze nem fog válni (ahogy még a Gaudi válogatta Sub Signals sem vált, pedig válhatott volna), de a fülledt nyári délutánokat bizonyára sokszor fogja még fülledtebbé varázsolni a jól ismert dubberek és frissen jött újoncok munkáiból egyaránt szemezgető válogatás.
A koncepcióra nagy hangsúlyt nem fektető, inkább csak kellemesen ellazító, sokszor újrahallgatható, de nem átlagon felüli összeállítás a One Dub.
Nagyon hiányzott már egy olyan kiválóság, amely felidézi a régi jó Interchill-hangzást, az Arcanát, a Dissolving Cloudsot, valamint a Gaudi-, a Shaikh- és a régi jó Kaya Project-lemezeket. Ugyanis ha egy átfogó pillantást vetünk az eddig itt megjelent kiadványokra, egyértelműen elmondhatjuk, hogy a katalógus legerősebb darabjai két nagyobb csoportra oszlanak: egyfelől mindenképp említésre méltóak és örökérvényű értékeket képviselnek a mélyebb ambientet megszólaltató korongok (Floatation, Ishq Orchidja, Arcana), illetőleg - és tán ez van túlsúlyban - szenzációsnak mondhatóak, és a label védjegyévé váltak a törzsi hagyományokat is idéző dubos lazaságok, a Talisman, az Earth Octave Lounge 1-2., és persze az etalonnak számító Bass, Sweat and Tears Gauditól.
A múlt héten napvilágot látott One Dub értelemszerűen az utóbbi kategória egyébként is népes táborát gyarapítja, és végre visszatalálni látszik ahhoz az útvonalhoz, amelyhez az interchilles srácok mindig is a legjobban értettek. Jelen füstcsokor akár a dub szó egyórás, napsütötte definíciója is lehetne, hiszen valamennyi arcát megvillantja a stílusnak. A már-már populáris könnyedségtől az extrasúlyos mélységekig mindent megtalálunk, ami a szó kapcsán felírható. Etnikummá persze nem fog válni (ahogy még a Gaudi válogatta Sub Signals sem vált, pedig válhatott volna), de a fülledt nyári délutánokat bizonyára sokszor fogja még fülledtebbé varázsolni a jól ismert dubberek és frissen jött újoncok munkáiból egyaránt szemezgető válogatás.
A koncepcióra nagy hangsúlyt nem fektető, inkább csak kellemesen ellazító, sokszor újrahallgatható, de nem átlagon felüli összeállítás a One Dub.
10/7
