Christoph Berg már két lemezt is készített ebben az évben. Az egyik (Acoustic Tales) modern classical némi ambienttel, a másik (And Tomorrow...) színtiszta ambient halvány modern classical beütéssel.
Miután a Fluid Audiónál megjelent Acoustic Tales a 2009-es Licht und Schattenhez hasonlóan rendkívül exkluzív pakk formájában látott napvilágot, sokan hajlamosak voltak megfeledkezni a három hónappal későbbi munkáról, mely mindössze száz példányban került bemutatásra. Ahogy azt egy Field Rotation-kiadvány kapcsán már megszokhattuk, ezúttal is gyönyörű borítóterv (Antonymes munkája) kíséri a kiváló zenét. Ez utóbbiban viszont szokatlan, ám annál érdekesebb változás történt: Berg első ízben hozott létre teljes egészében ambient nagylemezt. A tavalyi Why Things Are Different kislemez ugyan már pedzegetni kezdte a drone ambient húrjait, de a kevésbé érdekes számok mellett a rövid játékidő is a maradandóság ellen szólt.
Ezúttal azonban van időnk. A hat tétel által felrajzolt ív mintegy ötven percben fejlődik ki, és - a lemez, valamint a számok címéből adódóan - leginkább az alvás folyamatának különböző állomásait próbálja a hangok világán kifejezni. A lefekvés mozdulatával indulunk, még az ébrenlét talajáról. Utána a különböző alvási fázisok következnek: hol mélyen szundítunk álmok és mozgás nélkül (A Dimly Haze - Asleep Pt. 1-2), hol közelebb a valósághoz lebegünk, érzékelve és befogadva a külvilág impulzusait (Shoreline - Adrift, Dreaming). Az álomvilágból végül a tizenhét perces záró opusszal térünk vissza.
Az ambient természetéből - tehát a fokozottan mérsékelt dinamikájából - adódóan könnyebb érvényesülési terepet talál a hosszabb számokban, ez pedig ezúttal sincs másképp: leginkább a zárlatban jön létre valami egészen csodálatos ingadozás az irreálisan csapongó álmok és a szigorúbban szabályzott(nak tűnő) valóság között, majd egy idő után leginkább a kettő szintézise viszi végig a maradék néhány percet. Javarészt drone ambienttel van dolgunk, mely hol morgó ridegséggel, hol káprázó ragyogással lebegteti a hallgatót. Kifejezetten jó ötlet volt továbbá két részre bontani A Dimly Haze című számot. Általa a zenei szerkezetben is megjelenik az álomvilág egyik legzavarbaejtőbb, ugyanakkor legizgalmasabb jelensége: az ismétlődések, az egy alvási szakaszon belül visszatérő képek, történetfoszlányok.
Christoph Berget eleddig az ezredforduló utáni klasszikus-elektronikus zene fontos alakjaként tartottunk számon, de az And Tomorrow I Will Sleep után joggal emlegethetjük az "újhullámos" drone ambient hírvivőjeként is, mely irányzat (a teljesség igénye nélkül) Clem Leek, Kyle Bobby Dunn, Strom Noir, Wil Bolton, Loscil, Rafael Anton Irisarri, Erik Skodvin, a Hammock, 36 és persze a Stars of the Lid köré csoportosul. Sőt mi több: előreláthatólag az egyébként pszichedelikus ambient mesterduóként ismert Carbon Based Lifeforms is ebbe az irányba indul el 2011. július 23-án megjelenő negyedik lemezükkel (Twentythree).
Christoph Berggel tavaly februárban készítettem interjút. Olvasd el itt!
