Két lemezről, a Boozoo Bajou és az Unland munkáiról olvashatsz az alábbiakban. Ha nem húzol esőkabátot, jó eséllyel bőrig ázol.
Vártam ezekkel a zenékkel, mert kell hozzájuk a szar idő. Tűző napfényben nem sok értelmét láttam, hogy párás melankóliában úszó, didergős darabokat hallgassak és ajánljak. Most viszont végre itt a hideg, lehet megint elővenni a sálakat, esernyőket, na meg a borongósabb lemezeket. Ezekből mutatnék most kettőt, mindkettőt német előadótól: a Boozoo Bajou egy viszonylag széles körben ismert, ambient berkekben viszont még újnak számító duó, az Unland pedig egy vadonatúj trió. Dőljetek hátra, és merüljetek el a tavasz pocsolyáiban.
Boozoo Bajou 4
(Apollo Records)
Abba a csoportba szokás Boozoo-ékat sorolni, ahol a Kruder & Dorfmeister, a Trüby Trio vagy épp a Thievery Corporation is ténykedik, vagyis az ezredforduló környéki kávéházi lounge területére. Peter Heider és Florian Seyberth kettőse azonban már előző, Grains című lemezével is elkalandozott a blues, a pszichedelikus rock és az ambient területeire. Ez a vonal fejlődik tovább, s egyúttal sötétedik, sűrűsödik, örvénylik, hogy minden korábbinál jobban magába olvasszon. Vizenyős témák százai folynak át egymáson, időnként olyan erős áramlatban, hogy képesek feloldani a dobritmust és minden egyéb szervezőerőt. Máskor visszaköszön a kávéházak világa, a sterilebb downtempo, hogy egy pillanatig a felszínre hozzon minket levegőt venni. Óriási visszhangok és nyúlós loopok ólálkodnak mindenhol, az arányok mégis mindvégig kiegyensúlyozottak. A két német úriember folyamatosan mozgásban tartja a lemezen dúló súlyos energiákat, így a negyedik Boozoo Bajou-album sosem fullad önmagába. Épp ellenkezőleg: kaotikusba hajló hangzásvilágával együtt is az eddigi legmagabiztosabb munkájuk.
Unland Unland
(self-released)
Ennek a frissen alakult triónak a zenéje első hallásra olyan, mintha a fentebb bemutatott Boozoo Bajou-lemez fel nem használt darabjai lennének. Olyan etűdök, amelyek már túlfeszítették volna a downtempo kereteit túlontúl avantgárd jellegük miatt. Az alaphang a jazz. Zongorán Jonas Meyer, elektromos gitáron (és sampleren) Christian Grothe, klarinéton pedig Shabnam Parvaresh játszik. A kezdő taktusok a nagy múltú ECM Records világát sejtetik, ahogy azonban megjelenik a dob, majd az elektronika, egyértelművé válik, hogy az Unland nem marad meg a jazz talaján. A négy tétel egy improvizációs session keretén belül született meg - más szóval tehát ösztönzene. Az ösztönök pedig hamar az experimentalitás és az ambient felé sodorják az esőmosta taktusokat. Ez hol meghatóan szép koraesti romantikát eredményez, hol pedig baljóslatú barangolást, mint pl. a Scene 3, amelyben mintha a zenészek is velünk együtt fedeznék fel a területet, ahova ők maguk invitáltak. Kivételesen szép munka, ennek a projektnek folytatódnia kell!
