Kiadó: Interchill Records
Megjelenés ideje: 2008. február 22.
Műfaj: psychedelic ambient / chillout
Kulcsszavak: széttartás
Szerintem: 10/7

1. Eat Static: Sands Of Time (8:42)
2. Ultimax: Noir (6:25)
3. Radiate: Witchkraft (6:36)
4. Phutureprimitive Feat. Alyssa Palmer: Deeper (7:22)
5. Mauxuam: After B4 (6:15)
6. Tripswitch: Lyra (7:57)
7. Solar Fields: Jeezlh (9:09)
8. Snakestyle: Neutral Buoyancy (6:56)
9. Carbon Based Lifeforms: Reaktion (5:55)
10. Cell: Spinning Whale (7:09)

Nem nagyon tudom hova tenni az Interchill legújabb megjelenését, a Future Memoriest. Mint tudjuk, a kiadó már évek óta az egyik legjobb tribal-dub-ambient labelnek számít, gyakorlatilag minden kiadványa kötelező vétel, szinte sosem hibáznak. Először akkor néztem nagyot, amikor minden további nélkül a piacra dobtak egy tulajdonképpen mindennemű tribalt és miegyebet nélkülöző future jazz lemezt (Pushmipulyu: 133 Thursdays). Azt mondtam, hm, ez igen, ez aztán az univerzális kiadó. Na igen. Most azonban félő, nem tudok ugyanilyen pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Az Interchill úgy döntött ugyanis, hogy olyan lemezt készít, amilyeneket általában az Ultimae, az Electrik Dream, a Peak vagy épp az Aleph Zero diszkográfiájában találhatunk. Nem mondom, hogy rossz válogatás született, mert erről szó sincs, de azért úgy gondolom, ezt még gyakorolni kell...
A korongot a ma már csak Merv Peplerből álló Eat Static nyitja egy kellemes, szomorkás-melankolikus darabbal. Az Eat Static sokszínűségét aligha kell bizonygatnom. Elegendő csak futó pillantást vetni az 1990 óta kiadott anyagaikra, és egyértelmű lesz, miről beszélek: hol zúzós goát, hol keleti tribal ambientet, hol pedig - mint jelen esetben is - lágy psychedelic ambientet pakolgat(nak) a srác(ok).
Egy Kosenko Maxim által képviselt Ultimax-szám a következő, mely teljesen olyan, mintha az Aleph Zero-féle Midnigh Soul Dive-ról maradt volna le. Picit talán a Sebastian James Taylor-féle Hibernation projectre emlékeztet a hangzásvilága, de mindenképp kellemes: se nem túl harsány, se nem túl elbújós, minden a megfelelő arányban van. Maxim nevét eleddig mindössze két válogatásról ismerhettük, de úgy érzem, érdemes lesz rá a jövőben is odafigyelni.
A Radiate név mögött az előbb említett, szinte minden Interchill-lemezen felbukkanó Sebastian James Taylor és Nick Edell áll (akit nyilván valamiféle rokoni kapcsolat fűz az albumot jegyző Nathalie Edellhez). Witchkraft című számukkal indul be az a középszerűség, ami sajnos egészen a hetes szám végéig eltart. A fantázia hiányát érzem, azt a bizonyos pici pluszt, amitől felfigyelek egy számra. A Witchkraft ugyan még teljesen rendben van, a többiről azonban ez már nem mondható el...
Ott van rögtön a psy-ambient zenében alapelőadóként számontartott Phutureprimitive, aki Alyssa Palmerrel karöltve egy ízig-vérig kilencvenes évekbeli számmal rukkolt elő, tökéletességgel megbontva a lemez egyébként sem tökéletes harmóniáját. A Deeper című szerzeményhez tulajdonképpen alig tudok pozitív jelzőt kapcsolni. Vannak jó pillanatai, az igaz (nagyjából 2:45 körül), de azok hamar el is múlnak.
Maurizio Liguori valamelyest korrigálja a helyzetet. Érdekes egyvelegét hallhatjuk a mérsékelt dubnak és a kísérletiesen hangzó IDM-nek. Azt gondolom az After B4 című számról, hogy tulajdonképpen teljesen rendben van - de nem ezen a válogatáson, ahol teljesen kilóg a képből!
Itt van még Tripswitch is, akiről egyébként sem vagyok különösebben jó véleménnyel. 2005-ben megjelent Circuit Breaker című lemezét az egekig magasztalták, holott szerintem még végighallgatni is nehéz. Bár voltak jó pillanatai Nick Brennannak is (pl. az Arcanán szereplő Calabi-Yau tökéletes), nagyon figyelemreméltó alkotónak sosem tartottam. Ezt most, Lyra néven futó darabjával sem cáfolja, bár a Circuit Breakerön szereplő borzalmaknál még mindig jobb.
Na és akkor Solar Fields. Azt várná az ember, igen, végre feldobja ezt a kissé elhibázott albumot - pedig csak rátesz egy lapáttal. Belassítja az albumot, a hallgató elpunnyad - és nem jó értelemben. Unalmas és elhibázott munka a Jeezlh.
Matt Embletton tereli vissza a lemezt abba az irányba, ahol végig haladnia kellett volna. A srác nevét a The Sandspidersből ismerhetitek, továbbá tavaly szólóban is megjelentett egy elég jó self-titled albumot Snakestyle név alatt. Neutral Buoyancyje olyannyira jól sikerült, hogy kapásból az album legerősebb részének mondanám. Nagyon meditatív, kellőképp lebegős, ugyanakkor stabil alapokkal rendelkező utazás.
Szintén remek a Carbon Based Lifeforms Reaktionja (hát tudnak a fiúk hibázni?). Jóval könnyedebb, mint a megszokott CBL-hangzás, ez azonban nagyon jó döntés volt, a lemezhez ugyanis tökéletesen passzol. Dallamos, ritmusos és igazán pozitív chill. Fölösleges is tovább ragozni: újabb gyöngyszem a Carbon-palettán.
A lemezt Alexandre Scheffer zárja egy szintén tökéletes hangkölteménnyel. A Spinning Whale azt a vonalat követi, amit Scheffer a tavaly megjelent Live At Kumharas - Ibizán kezdett el, ugyanakkor ennek egy kevésbé kommersz, masszívabb fajtáját. Remek!

A Future Memories egyaránt tartalmaz kiváló és feledhető darabokat. Végighallgatása után leginkább az összetartó erőt, az album koncepcióját hiányoltam. Jó kis válogatás, de egy kicsit az az érzésem, mintha mindenféle következetesség nélkül egymásra lennének dobálva a számok, ami egy túlságosan is széttartó, összefüggéstelen hangfolyamatot eredményez.

Megveheted!
- SaikoSounds
- Psyshop
- Wirikuta
- Beatspace
- Interchill

Hasonló albumok:
- VA: Ambient Planet
- VA: Chillosophy 1, 2, 3
- VA: Cosmik Chill - Orange és Red
- VA: Midnight Soul Dive
- VA: Mountain High 1, 2
- VA: Natural Born Chillers

Kiadó: Peyote Recordings
Megjelenés ideje: 2008. február
Műfaj: tribal, dub, ambient, chillout
Kulcsszavak: biztos nem véletlen a 'peyote' szócska...
Szerintem: 10/9

1. Bag One (6:28)
2. It's Me Ernesto! (4:42)
3. In Havana (Monsoon Remix) (5:54)
4. Rainforest Bamboola (6:03)
5. Born African (One Love Dub Mix) (4:15)
6. Flutio Interlude (1:49)
7. Song For Andre (6:48)
8. 2012 A Dub Odyssey (5:52)
9. Aqua Dub (Remix) (5:36)
10. Peyote Dreaming (6:26)
11. Phoenix Rising (6:05)

A keleti hagyományok modern elektronikával való ötvözése egyre népszerűbb manapság. A legnagyobb előadók (Shpongle, Ott, Kaya Project, Talvin Singh, ...) sorát gyarapítja Yvon Mounier is, akinek ez ugyan még csak a második önálló lemeze, már rengeteg tribal-projectben mözreműködött (zenészként és/vagy producerként). A Peyote Dreaming a könnyedebb hangvételt célozza meg, a dubos chillout van főszerepben.
Egy viszonylag keményebb beállítottságú track után megérkezik a könnyed, elszállós stílus, amely egészen a hetedik számig kitart. Külön nem emelnék ki egy szerzeményt sem, mindegyik nagyon laza, remekül kikapcsol - tökéletes. Aztán következik két, annyira nem erős, de azért még mindig szuper darab, melyek után a korong csúcspontját hallhatjuk a címadó szám képében. A Peyote Dreaming nemcsak azért kiváló, mert remekül összegzi az album lényegét, hanem mert valamivel a többi track fölé is emelkedik, mozgalmasabb, színesebb (külön érdekesség, hogy tartalmaz egy sample-t a Blake C. - South China Sea című remekműből). A lemezt egy mélyebb és mérsékeltebb tétel zárja; szintén kiválóan.
Teljesen korrekt, kifogástalan lemez a Peyote Dreaming, a technika fejlődése szerencsére nem ment a rovására (mint ma az egyre jellemzőbb), megmaradt a jól bevált hagyományoknál. Ugyan már hallottunk ilyet, a mestereket követni sosem szégyen.

Akár meg is veheted!
- SaikoSounds
- Beatspace

Hasonló albumok:
- Kaya Project: Walking Through és Elixir
- Kuba: Inside Out
- Ott: Blumenkraft
- Shpongle: Tales Of The Inexpressible
- VA: Arcana

...és bár ennél gyökeresen mélyebb, azért hadd ajánljam mindenki figyelmébe Don Peyote és Rezin (aka Naasko, aki többek között az Arcana és a Bioluminescence c. válogatást jegyzi) közös albumát, a Between Worldsöt.

Kiadó: Konvex | Konkav
Megjelenés ideje: 2000
Műfaj: psychedelic chillout
Kulcsszavak: vénasszonyok nyara
Szerintem: 10/7

1. MH622 (11:06)
2. Nightmarket (7:37)
3. SouthChinaSea (6:41)
4. Gua-Trip (8:44)
5. Cameron Highlands (14:36)
6. Indian Vibes (4:47)
7. Pulau (3:56)
8. Air Hutan (7:46)
9. MH674 (4:01)

Rugaszkodjunk el egy kicsit a talajtól, és keverjük össze a Scott Morgan (Loscil) által képviselt, egyszerű témákból építkező, mégis magával ragadóan zseniális minimal ambientet a Chilling Matenda-féle so-so kommersz psychedelic chillouttal! Eredménynek megkapjuk a két német fickó, Frank Elting és Stephan Lieb közös lemezét. A kiadó több munkájukat is piacra dobta már, mi most a Blake C. néven elkészített Travelling Without Movingot vesszük górcső alá.
A névvel több Spirit Zone-válogatáson is találkozhattatok, én is így figyeltem fel a duóra. Az olyan darabok, mint a South China Sea, a Pieces, a Born Bad vagy a Rewind And Smile teljes mértékben meggyőztek róla, hogy a srácok önálló lemeze is biztosan legalább ilyen jó lesz. Ez sajnos nem teljesen igazolódott be. A fent említett szerzemények közül csupán az első kapott helyet a korongon (az egyik csúcspontja is a lemeznek), a kellemesen lüktető, hol lágy, hol komolyabb kísérletiséggel bíró, de mindig szenzációs cuccok sajnos aligha találhatóak meg az albumon. Helyette maradt a többnyire egyszerű alaprajzú, okosan felépített és ízlésesen kivitelezett nyárias(abb) psychill, melyek közül találkozhatunk valóban kiváló szerzeményekkel (ilyen pl. a Gua-Trip). Elting és Lieb azonban olykor túlzásba viszi az egyszerűséget, a fantázia néhol kiveszik a zenékből, ami igen kellemetlen tud lenni. Konkrét példának a lemez leghosszabb (feleslegesen hosszú) számát, a Cameron Highlandset hozom, mely még jócskán azelőtt unalomba fullad, hogy elkezdene pezsegni benne az élet. Aki tovább hallgatja, az meg csalódik, mert mikor tényleg beindulnak a dolgok, akkor szinte azon nyomban véget is érnek, és visszatérnek az unalmas, színtelen, már-már demószerű stílusba.
Aztán ott az Indian Vibes, amivel pl. nem tudok mit kezdeni, olyannyira nem illik bele a képbe. Mintha egy Pete Namlook-lemezen egyszercsak Shpongle-re váltanánk. Szóval furcsa...
Leírni azért nem szabad a Travelling Without Movingot, igenis kellemes album, de néhány számot lecserélhettek volna a Spirit Zone-os lemezeken szereplő remekművekkel, és máris megugrana hárommal az összpontszám. Mert így nem az igazi. Csak amolyan vénasszonyok nyara.

Kiadó: Backroom Beats; Toirés Production
Megjelenés ideje: 2002
Műfaj: tribal, dub, ambient
Kulcsszavak: Ázsia
Szerintem: 10/9

1. Haytama (2:55)
2. Kamoun Soufi (5:35)
3. Ma Wa'l Hob (5:30)
4. Sanäti (4:50)
5. Market Beach (2:06)
6. Mustahil (4:56)
7. Nabab (6:35)
8. Toinet (1:05)
9. Sidi'h Bibi (4:44)
10. Bessma (3:31)
11. Layoun Lokdhor (Toirés Remix) (5:01)

A francia-marokkói származású Florian Sériot nevével először egy Ultimae-válogatáson, nevezetesen a Fahrenheit Project-sorozat harmadik darabján találkoztam. A Nabab című szám már akkor bántotta egy kicsit a fülem, ugyanis a mély psychedelic ambient mixet egyszercsak egy keleties beütésű dub szakította meg. Gondoltam, utánajárok.
A Sanäti már a harmadik Toirés-lemez, az első kettő 1996-ban és 1998-ban jelent meg. Ezeket sajnos még nem ismerem, a Sanätit azonban már igen, és azt kell mondanom, rég hallottam ilyen autentikus, ilyen magával ragadóan életszerű, vibrálóan eredeti zenét. Sériot a nagy mesterek nyomdokaiba lép (részletek lent), és zenéjében rendkívüli átmenetet hoz létre a különféle ázsiai hagyományok és a modern elektronikus zene között, így az is élvezheti, aki a világzene iránt érdeklődik, és az is, aki új gyümölcsöket keres az ambient igen szerteágazó családfáján.
Maximum pontot mégsem tudtam adni a Sanätinak, ennek pedig egy oka van: az album hihetetlen rövidsége. A korong még a 47 percet sem éri el, ez pedig sajnos az album rovására megy olyan szempontból, hogy nem éreztem, hogy kiteljesedett volna. Ezt erősítik a rövid, egy-két perces etűdök, illetve hogy nem folytatásos albumról beszélünk. Kár, mert azt mondom, hogy egy ilyen színes és érdekes utazás megérdemelt volna legalább 70 percet. Ezt orvosolandó érdemes beszerezni a Dakini által piacra dobott kiadványt, ami a második Toirés-albummal együtt egy duplalemezes kiadásban jelentette meg a Sanätit. Ez persze már aligha kapható valahol.

A Sanätit viszont még megveheted a Twisted Records honlapján, az ára pedig igazán baráti: négy font...

Hasonló albumok:
Adham Shaikh lemezei
Gaudi: Bass, Sweat And Tears
Karsh Kale: Realize
Kaya Project: Walking Through
Lumin: Ketri
Makyo: Shringara & Devadasi
Puff Dragon: Sazanami
VA: Buddha-Bar IV, V, VI

Kiadó: Lotuspike
Megjelenés ideje: 2005
Műfaj: chillout, ambient
Kulcsszavak: egész egyszerűen szép
Szerintem: 10/9

1. The Cool River (3:11)
2. Boundless (6:23)
3. Tiger In The Grass (5:59)
4. The Ocean Whispers (4:41)
5. Premonition (3:37)
6. Soul Chamelon (4:27)
7. Box Of Sky (7:47)
8. A Walk Along The Ganges (7:11)
9. Mountain (5:37)
10. Slow Drift (6:00)
11. After The Night (5:22)
12. Black Mountain Morning (Feat. Terra Ambient) (5:42)
13. The Gift (6:36)

A napokban fedeztem fel ezt az amerikai ambient kiadót, mely jobbnál jobb lemezeket rejteget a tarsolyában. Ezek közül most aktuális kedvencem, a Darshan Ambient legutóbbi megjelenését ajánlanám figyelmetekbe. Mindennemű háttérinformáció nélkül töltöttem le tettem szert a lemezre. A cím és a borító alapján egy keleties hagyományokat alapul vevő kellemes, downtempós ambientre számítottam (lásd: Makyo, Jairamji, ...). Ez utóbbi be is igazolódott.
Michael Allison a kilencvenes évek közepe óta készít lemezeket Darshan Ambient név alatt. A Re:Karma egyfajta bestof válogatás ezek közül, ám az album több mint felét korábban meg nem jelent számok alkotják. Az egyszerű, ugyanakkor kimondottan ízléses borító hasonló zenét takar. Allisonban semminem újító szándék nem figyelhető meg, zenéje teljes mértékben hagyománykövető. Hangzásvilága letisztult, a darabok alapját gyakorta adják instrumentális hangszerek (főleg zongora), a különféle egyéb módszerrel megvalósított hangok pedig hömpölyögve úsznak emellé, de olykor a teljes számot is alkotják. A 13 szerzemény némelyike kifejezetten lebegős, ambientesebb, de domináns szerepben a ritmusos ambient és chillout közti finom átmenet van.
Tulajdonképpen semmilyen szempontból nem kiemelkedő korong a Re:Karma, de valahogy mégis hamar belopja magát az ember szívébe.

A lemezt meglehetősen olcsón (11 dollár) megrendelheted a kiadótól, melynek érdemes figyelmet fordítani a többi megjelenésére is.

Hasonló albumok:
Sounds From The Ground: Natural Selection
Ulrich Schnauss: Far Away Trains Passing By

Az Ultimae Records napjaink talán legfontosabb psychedelic ambient kiadója, bármit jelentetnek meg, az egész világ tátott szájjal várja (ilyen hatása legfeljebb az angol Twisted Recordsnak van). Ez természetesen nem meglepő tekintve azt a rengeteg remek zenét, amit a francia kiadó piacra dobott.
Ez a bejegyzés egy átfogó képet nyújt a kiadóról azok számára, akik még csak most kezdenek ismerkedni vele.

Az Ultimae Recordsot 2000-ben alapította Vincent Villuis és Mahiane, akkor még Infinium Records néven (erre utal a ma is változatlan katalógusszám - INRE). Első megjelenése Asura lemeze volt, mely nem sokkal később egy Ultimae-kompatibilisebb borítóval is megjelent. A kiadóra főleg a Fahrenheit Project névre keresztelt válogatássorozat, illetve Solar Fields és Aes Dana első lemezei kapcsán figyeltek fel.
Kezdjük tehát az elején!

ASURA

A név kezdetben egy háromtagú csapatot (Charles Farewell, Christopher Maze, Vincent Villuis) rejtett, melyből mára csak Farewell maradt. A formációnak két lemeze jelent meg az Ultimae-nél. A 2000-ben, illetve 2001-ben napvilágot látott Code Eternity a lassú goa és a kemény hangzásvilágú ambient ötvözete. Az Asura védjegyei már ezen a korongon is megfigyelhető: a súlyos témákat gyakran a különféle hangszereken előadott gyönyörű dallamok kompenzálják.

A 2007-ben megjelent Life² már érdekesebb, érettebb, megfontoltabb. A kalapácsoló hangzás persze itt is előbújik, de már az ambient a főszereplő, és sokkal jelentősebb mértékben kerül előtérbe az ethno hangzás, mely igen sajátos világot kölcsönöz a lemeznek.

AES DANA

Vincent Villuis alteregója, három nagylemezt és két csak file formában kapható maxit készített, az Ultimae legaktívabb és egyik legérdekesebb zenésze. Első albuma (2002), a Season 5 a kiadó egyik legjobb lemeze. A mélyen és lassan lüktető minimal / morning trance-es alapok ellenére zenéje hihetetlenül utaztató, kellemesen hömpölygő és igazán megnyugtató.

Egy évvel később került a nagyközönség elé a mindössze 300 darabszámra limitált Aftermath, mely egy még mélyebb, kísérletiesebb világot képviselt.

A 2004-es Memory Shell sajnos már nem érte el a két előd színvonalát. A finoman pulzáló témák ugyan itt sem hiányoznak, de az összhatás valahogy mégsem az igazi. A Season 5-hoz képest kevésbé mély, picit talán felszínes munka. Megvenni azért megvettem, de Aes Dana-mércével mérve nem maxpontos.

Villuis két maxit is készített. Első, a 2007 elején megjelent Manifold a megszokottaktól eltérően két kiváló progressive / morning trance szerzeményt tartalmaz. Alig egy hónappal később Laurent Chanallal is készített egy hasonló beállítottságú, szintén remek háromszámos maxit.

Aes Dana nemcsak zenét szerez, de a masterelést is gyakran végzi (Huby Sea-vel karöltve), több lemez borítóját is Ő tervezi és nem mellesleg az Ultimae Records managere.

SOLAR FIELDS

A véleményem szerint kiváló név egy Magnus Birgersson nevű srácot takar, aki már öt (!) kiváló albumot készített.

A Reflective Frequencies idején (2001) az Ultimae még csak gyerekcipőben járt, többek között az Ő lemeze kapcsán is kezdtek egyre többen érdeklődni a label iránt. Zenei világát leginkább az experimental határozza meg, a kísérletiséget briliánsan ötvözi a hosszan elnyújtott loopokból álló lágy, atmoszferikus ambienttel.

Két évvel későbbi lemezén, a Blue Moon Stationön a már előzőleg megkezdett ösvényen haladt tovább, hangzásvilága tökéletesedett, kifinomult, s ezúttal már helyet kap az uptempo is az Infection 268-7 című szerzemény kapcsán.

Újabb két évvel később egyszerre két lemezt is a piacra dobott. Egyik, a Leaving Home a már megszokott Solar Fields-világnak egy enyhébb, de változatlanul remek változatát képviselte, a másik, a 300 darabszámra limitált Extended pedig egy merőben más, space-es beütésű ambient korong volt. Számomra ezzel bizonyította be Birgersson, mekkora mestere is a zenének: az Extended a valaha készült legjobb "igazi" ambient album, amit hallottam, olyan megszakítás nélküli utazás, mely végig mozgásban tartja a gondolatokat, és egy teljesen más helyre kalauzol.

Megintcsak kétévnyi szünet után hallhattunk felőle ismét, a stílus ezúttal viszont a pörgős progressive / morning trance, melyben - talán nem meglepő - Magnus barátunk szintén zseni. Az EarthShine-ról korábban már részletesebben is írtam az oldalon (elolvashatod ITT).

H.U.V.A. NETWORK

A Humans Under Visual Atmospheres Network nem más, mint Vincent Villuis (Aes Dana) és Magnus Birgersson (Solar Fields) közös projectje, akik 2004-ben a világháló segítségével úgy készítették el a Distances című albumot, hogy nem kellett hozzá személyesen találkozniuk (Vincent francia, Magnus svéd). Összerakták tehát, amilyük van, az eredményre pedig nem találni szavakat. Az egyik olvasó ragadta meg legjobban a lényegét, szabadon idézem: olyan, mintha nem emberek készítették volna ezt a zenét.

CARBON BASED LIFEFORMS

A két '76-os születésű svéd srác, Daniel Ringström és Johannes Hedberg zenéje számomra egy külön kis szegletet képez az Ultimae palettáján. Első lemezük még 1998-ban készült Mikael Lindqvist társaságában, ám a Notch néven futó The Path sosem látott napvilágot.

Így hivatalos első albumjuk az Ultimae nevéhez köthető, ez pedig a 2003-ban megjelent Hydroponic Garden volt, mellyel egy csapásra meg- és elismerte a nevüket mind a szakma, mind a hallgatóközönség. Hangzásukra jellemző, hogy a magas hangokból álló acid képeket kiválóan mossák össze a lágy, harmonikus ambienttel.

Három évvel később a World Of Sleepers ott folytatta, ahol tesója abbahagyta, az összhatás ezúttal viszont valamelyest lebegősebb, a címéből is sejthetően álomszerűbb.

SYNC24

A Carbon-fiúk egyikének, Daniel Ringströmnek a szólóprojectje. Nem rugaszkodott túl messze a duóval kialakított zenei világtól. A 2007 májusában megjelent Source egy kicsit letisztultabb, kicsit mélyebb, mint amit a CBL-lel csinálnak, de egyébként ugyanabban a környezetben mozog (tehát ugyanolyan jó).

CELL

Alexandre Scheffer nevét 2005-ös albuma, a Phonic Peace kapcsán sokan kötik a keleti hagyományoknak hódoló tribal ambienthez, azonban az Ultimae 2007-ben megjelentette a Live At Kumharas - Ibiza hétszámos élőszettjét is (sajnos csak file formátumban). A hangzás nem is annyira ambient, inkább könnyed, ibizai atmoszférát képviselő chillout.
Szerintem zseniális. Nem esik bele abba a hibába, amibe a legtöbb Ibiza-chilles igen: zenéje egyetlen percre sem válik giccsessé, mindvégig kellemes kikapcsolódást nyújt.

A FAHRENHEIT PROJECT SOROZAT ( kattints IDE )

A 2001-ben indult hatrészes sorozat mindegyike (még a kissé gyengébb első rész is) kiválóan bizonyítja az Ultimae sokszínűségét. A válogatások egytől egyig a legjobb ambient szerzeményeket tartalmazzák, melyeket legtöbbször Aes Dana gyűjt egy csokorba (1., 2., 4., 6. rész), de dicséretes munkát végzett a harmadik résszel Koala, és az ötödik epizóddal Tajmahal is. A madarak azt csiripelik, hogy a nagy sikerre való tekintettel tervezik egy díszdobozos kiadvány megjelentetését is.

AZ OXYCANTA-LEMEZEK

Mahiane (másnéven Sunbeam vagy Sunny) is készített két válogatáslemezt, melyek az Oxycanta nevet kapták. A név egy fafajtából a Crataegus Oxyacanthából ered, melynek leveléhez és terméséhez különleges szívgyógyító hatást tulajdonítanak. Bár az Oxycanta-lemezek egyike sem tökéletes, azért mindkettőre illik az előbb említett jótékony hatás. Csendesebb ambient, kevesebb psychedelia. Kaszi szerint a "zene balzsam egy lélekmasszázshoz". Ezzel pedig csak egyetérteni tudok, de sajnos mindkét Oxycantára jellemző, hogy a főnökasszony időnként hajlamos olyan darabokat is a szettbe komponálni (konkrétan az experimentálisabb és trance-esebb trackekre gondolok), melyek erősen megtörik ezt a masszázst.

ALBEDO

Az Ultimae egyetlen önálló ambient gyűjteménye. Az albedo a nem tükröző felületek fény- (vagy sugárzás)visszaverőképessége. A lemez ennek a tartománynak kívánja bemutatni minden szegletét. Hogy ez a koncepció kinek mennyire jön át, az kérdéses, mindenesetre az Albedo egy hibátlan válogatás, olyan önmagukért beszélő előadók alkotják a felhozatalt, mint Ishq, Vir Unis, Antonio Testa vagy az Ochi Brothers; természetesen az Ultimae-s előadókkal együtt. Engem egy utazásra emlékeztet egy sűrű, mocsárokkal teli erdőben. A kiadvány Nova munkája, 2005-ben jelent meg.

Az Ultimae különös gondot fordít a masterelésre és a kivitelezésre is. Lényegében bármelyik albumot említhetném a professzionális hangzás és a páratlan dizájn példájaként. A kiadványok mindegyike dipipack, melyek jelentős része egy 16 oldalas kiskönyvet is tartalmaz (tulajdonképpen lényegtelen információkkal, viszont lélegzetelállító képekkel).
További információkért látogasd meg az Ultimae honlapját, ahol minden albumba belehallgathatsz, és (amelyik még készleten van) megrendelheted. A kiadó egyéb labelek anyagainak terjesztésével is foglalkozik, így érdemes átfutni a Distribution szektort is!

Kiadó: Chi Recordings
Megjelenés ideje: 2005
Műfaj: színtiszta psychedelia
Kulcsszavak: agyműtét - szó szerint
Szerintem: zene: 10/10, film: 10/5

A zenei aláfestés anyaga:
1. Tigrics: Everbeener
2. Naga: Niss
3. Amb: Urchin
4. Ashtring: Agombaesakobold
5. Naga: Town Down
6. Fine Cut Bodies vs. Fink: Route
7. Naga: Styx
8. Naga: Kendő
9. Naga: Nobogadjamin Hotep

Karinthy Frigyest (1887-1938), a valaha élt egyik legnagyobb magyar írót 1936. május 5-én operálták meg Stockholmban agydaganattal. A műtét sikeres volt, az író pedig elhatározta, hogy megírja saját műtétjének történetét (Karinthy szinte az operáció végéig ébren volt). Az ötlet, miszerint az ember saját agyműtétét tárja az olvasók elé, egyszerre zseniális, újszerű, bizarr és bizonyos értelemben humoros is, Karinthy ugyanis időnként már-már detektívtörténetként bánik saját betegségével, annak okait elemzi, kutatja. Hihetetlen! Talán mondanom sem kell, a könyv egész egyszerűen fantasztikus!
1970-ben elkészült a film is Latinovitscsal a főszerepben, melynek zsenialitását én már erősen megkérdőjelezném.
Aztán jópár évvel később néhány a Tilosban rendszeresen pakolgató lemezlovas felkérést kapott, hogy készítsenek szabad értelmezésű remixeket különféle archív felvételekből. Így került a képbe a Latinovits előadásábában készült hangoskönyv.
Beszéljünk előbb a zenei anyagról, melyet Magyarország elsőszámú psy-DJ-je, Naga jegyez. Nem hagyományos DJ Mixről beszélünk, a szett ugyanis tele van különféle vágási trükkökkel, és hát ugye ott van Latinovits narrációja, mely végigkíséri az 55 percet. A zene maga a nagybetűs Psychedelia, olyan leírhatatlan mértékű agymosás és lélekbúvárkodás, hogy az ember már-már átélheti Karinthy műtétét. Néhol kellemesen lüktető (Route), olykor pedig félelmetesen mély (Styx), de az elsőtől az utolsó percig kimondhatatlanul hallucinogén. A zenei anyag tehát páratlan, kifogásolhatatlan.
Ugyanez sajnos közel sem mondható el a filmről... Tekintve, hogy olyan művészek készítették, akik többnyire vagy csak partik látványáért felelősek, sajnos jelen film is sokszor túlontúl partis. Technikát és kivitelezést illetően nincs kifogásolnivalóm, a koncepció viszont... koncepció az bizony nincs. Bár a lemez (sovány) extrái között Szauder és társai lelkendeznek, hogy próbálták a modern technika és a késő harmincas évek hangulatát ötvözni, az egyveleg mégis erősen el van tolva az előbbi irányába. Hatásos képekkel, effektekkel persze találkozhatunk. Néha. De ez kevés. Míg a zenei mix kiválóan idézi a könyv és az agyműtét hangulatát, addig a képi anyag aligha törekszik erre. Egy olyan utánozhatatlan műhöz, mint az Utazás a koponyám körül egy elég átgondolatlan film készült, mely simán megállná a helyét bármelyik partin - de nem egy harmincas éveket idéző flashben.

A zenei anyag ingyenesen letölthető ITT. A mix OGG Vorbisszal van kódolva, melyet Foobar2000-rel könnyedén konvertálhatsz mp3-ba.
A film elérhetőségei ITT.

Kiadó: Dakini Records
Megjelenés ideje: 2001. december
Műfaj: ambient
Kulcsszavak: természet, precizitás, álom
Szerintem: 10/10

Disk-1:
1. Skyblue (11:46)
2. Yu (9:38)
3. Opal (Opaque Mix) (7:45)
4. Daisy (8:39)
5. Cyandragonfly (13:27)
6. Bhakti (10:18)
7. Arc (7:23)

Disk-2:
1. Fluid Earth (20:02)
2. Blue Haze (6:19)
3. Opal (Original Mix) (11:13)
4. Essene (4:48)

Így, hogy végre a csodával határos módon sikerült megszereznem ezt a lemezt eredeti kiadásban, illdomos lenne írnom is róla, elvégre mégiscsak az egyik legnagyobb kedvencem.
Matt Hillier nevével 1996-ban találkozhattunk először, amikor Jake Stephensonnal karöltve elkészítette a Microcosmacrocosm című lemezt. A klasszikus Ishq-hangzás itt még aligha volt tetten érhető. Nagyjából öt évet kellett várni, míg az első igazi Ishq-szám (Sol) napvilágot látott az Interchill egyik válogatásán, a Floatationön. Nem sokkal később, még ugyanebben az évben a japán elhelyezkedésű kultkiadó, a Dakini piacra dobta Matt duplalemezes albumát, az Orchidot, mely aztán később egy lemezes verzióra redukálva az Interchillnél is megjelent. Azt kell, hogy mondjam, minden ember, aki a kezében tarthatja a duplalemezes Orchidot, átkozottul szerencsés - köztük én is. A világ egyik legjobb kiadványáról van szó.

Az Ishq név sokaknak már önmagában egy definíció, ám akik nem ismerik, azoknak álljon itt pár szó: Matt Hillier zenéjének legjellemzőbb vonása a természetközeliség. Munkáinak a madárcsicsergések, vízcsobogások, esőzés és egyéb természeti hangok, hangfoszlányok nem csupán esztétikai, de szerves részei is, így gyakran kizárólagossá is válhat (ezt későbbi, Elve néven elkészített Infinite Garden című lemezén lehet a leginkább mefigyelni). Ezeket a természeti hangokat pedig igen gyakran keveri a szürrealizmussal, amely elsőre furcsa paradoxonnak hat, ám meghallgatva rájöhet a hallgató, mennyire kiforrott és precíz hangzásról beszélünk. Apropó, precizitás. Bár Matt zenéje sokszor tűnhet kiszámíthatatlan lebegésnek, aki alaposabban megfigyeli őket, ráeszmélhet, milyen pontosság, milyen precíz összhang jellemző a számok mindegyikére. Bár dobritmus alig van benne, véleményem szerint az egyik legmozgalmasabb ambient album a világon. Annyi szín, annyi érzés, annyi hang és ötlet, hogy az ember egyetlen másodpercre sem unatkozhat. A Skyblue ugyan még a chillesebb vonalt képviseli, a Yutól azonban gyakorlatilag a végtelen sodrás, áramlás, hömpölygés jellemző, de olyan színes, olyan magával ragadó, amit én még életemben nem hallottam. A számoknak többször egy tétel ad ritmust (úgymint az Opalban, a Daisyben vagy a Cyandragonflyban), melyek mikor milyen időközönként megtörhetnek, vagy teljesen el is tűnhetnek, majd újra előbukkanhatnak, miután elállt az eső. Míg az első lemez (számomra) teljes mértékben a Földön játszódik, addig a második inkább az űrből figyel csak bolygónkat. A korong első három darabjára is inkább a space-es beütés jellemző, de természetesen a természetközeliség sem tűnik el teljesen. Egyedül az utolsó, Essene című számmal térünk vissza a Földre.
Minden szempontból a lehető legtökéletesebb album. Álomszép borító, leírhatatlanul gyönyörű zene, felülmúlhatatlan élmények, sosem látott helyek - ezt adja az Orchid a hallgatónak. Kis (?) kiszakadás a mindennapok ritmusából, a civilizált életből.

Matt Hillier 2005-ben létrehozta saját kiadóját, a Virtual Musical Realityt, ahol valamelyest kísérletezőkedvűbb zenéit jelenteti meg. Eddig két album látott napvilágot a kiadó égisze alatt, az Ishvara néven készített Magik Square Of The Sun és az Elve néven futó Infinite Garden - mindkettő 500 darabszámra limitálva. Idén pedig (jelenlegi állás szerint mostanában) jelenik meg a harmadik lemez. További info a Virtual Musical Realityn.

Hasonló albumok:
Csak és kizárólag önmagához hasonlítható.

A duplalemezes Orchid gyakorlatilag már beszerezhetetlen, de nem lehetetlen. Pl. a Discogson is elérhető egy mintapéldány (az áráról inkább nem írnék, mert kisül a képernyő...).
Az egylemezes Orchidot azért érdemes megvenni, még elérhető itt-ott:
- Beatspace
- Interchill

Kiadó: Waveform Records
Megjelenés ideje: 2002. szeptember 24.
Műfaj: psychedelic chillout
Kulcsszavak: esőcseppek, felhők, lankák, napfelkelte
Szerintem: 10/9

1. Underdub (6:21)
2. Egypt (5:52)
3. Sunbath Dub (8:12)
4. Stay Here (6:23)
5. Love Song (4:54)
6. Falling (8:52)
7. Aquatic (6:43)
8. Kojan (5:43)
9. Blue Sky (6:34)
10. Omnidub (5:43)

Stefan Lundaahl 1976-ban született, s viszonylag hosszú utat tett meg, míg eljutott az ambientig. Kamaszkorában gitározni tanult, különféle bandákban (többek között egy death metal együttesben is) játszott, míg aztán szép lassan felfedezte az álmok és illúziók nagyszerű kifejezőeszközét, az ambient zenét. Első szerzeménye 1999-ben látott napvilágot az Interchill által piacra dobott Interior Horizons című válogatáslemezen. Ezt különféle neves kiadók válogatásai követték, míg 2002-re elkészítette saját self-titled lemezét is. A korongot a már akkor is népszerű Waveform adta ki, melynek szerintem azóta is az egyik legjobb kiadványa az Omnimotion.
A skandinávokra oly' jellemző hűvös, mérsékelt stílus jellemző Lundaahl világára is. Lágy, kellemesen lüktető dobok, melyek sokszor csak a háttérben szolgáltatják az alapot egy-egy hömpölygő áramlathoz, finoman előbújó hangok, melyek aztán gyönyörűen olvadnak a számba, és nem egyszer kellemes dallamok, melyek rendkívül szervessé varázsolják az Omnimotiont. A lemez több mint felén Linda Martio énekeshölgy is közreműködött (Lundaahl állandó énekese később is), aki legtöbbször csak hab a tortán. Egyedül talán a Love Song című szám az, melyet kissé patetikussá tesz a hangja, bár igazság szerint számomra az a track egyébként is kakukktojás az album zsenialitását illetően.
A lemez legjellemzőbb tulajdonsága a képiesség és a vízközeliség, de akik ismerik a svédek zenei világát (legalábbis ami az ambientet illeti), azoknak nem kell bemutatnom. Külön felhívnám a figyelmet az Egypt című gyöngyszemre, melynél jobbat a mai napig nem alkotott Stefan Lundaahl.
Második lemeze, a Dream Wide Awake sajnos tökéletes ellentéte a bemutatkozó produkciónak. Nemcsak hangzást, minőséget illetően is.

Hasonló albumok:
Bluetech: Sines And Singularities
Carbon Based Lifeforms: World Of Sleepers
Healer: Higher Grounds
Ooze: Where The Fields Never End
VA: Midnight Soul Dive
Vibrasphere: Selected Downbeats

Érdemes megvenni! A Waveform hivatalos honlapján igazán baráti 10 dollárért rendeleheted meg.