Az Ultimae Records napjaink talán legfontosabb psychedelic ambient kiadója, bármit jelentetnek meg, az egész világ tátott szájjal várja (ilyen hatása legfeljebb az angol Twisted Recordsnak van). Ez természetesen nem meglepő tekintve azt a rengeteg remek zenét, amit a francia kiadó piacra dobott.
Ez a bejegyzés egy átfogó képet nyújt a kiadóról azok számára, akik még csak most kezdenek ismerkedni vele.
Az Ultimae Recordsot 2000-ben alapította Vincent Villuis és Mahiane, akkor még Infinium Records néven (erre utal a ma is változatlan katalógusszám - INRE). Első megjelenése Asura lemeze volt, mely nem sokkal később egy Ultimae-kompatibilisebb borítóval is megjelent. A kiadóra főleg a Fahrenheit Project névre keresztelt válogatássorozat, illetve Solar Fields és Aes Dana első lemezei kapcsán figyeltek fel.
Kezdjük tehát az elején!
ASURA
A név kezdetben egy háromtagú csapatot (Charles Farewell, Christopher Maze, Vincent Villuis) rejtett, melyből mára csak Farewell maradt. A formációnak két lemeze jelent meg az Ultimae-nél. A 2000-ben, illetve 2001-ben napvilágot látott Code Eternity a lassú goa és a kemény hangzásvilágú ambient ötvözete. Az Asura védjegyei már ezen a korongon is megfigyelhető: a súlyos témákat gyakran a különféle hangszereken előadott gyönyörű dallamok kompenzálják.
A 2007-ben megjelent Life² már érdekesebb, érettebb, megfontoltabb. A kalapácsoló hangzás persze itt is előbújik, de már az ambient a főszereplő, és sokkal jelentősebb mértékben kerül előtérbe az ethno hangzás, mely igen sajátos világot kölcsönöz a lemeznek.
AES DANA
Vincent Villuis alteregója, három nagylemezt és két csak file formában kapható maxit készített, az Ultimae legaktívabb és egyik legérdekesebb zenésze. Első albuma (2002), a Season 5 a kiadó egyik legjobb lemeze. A mélyen és lassan lüktető minimal / morning trance-es alapok ellenére zenéje hihetetlenül utaztató, kellemesen hömpölygő és igazán megnyugtató.
Egy évvel később került a nagyközönség elé a mindössze 300 darabszámra limitált Aftermath, mely egy még mélyebb, kísérletiesebb világot képviselt.
A 2004-es Memory Shell sajnos már nem érte el a két előd színvonalát. A finoman pulzáló témák ugyan itt sem hiányoznak, de az összhatás valahogy mégsem az igazi. A Season 5-hoz képest kevésbé mély, picit talán felszínes munka. Megvenni azért megvettem, de Aes Dana-mércével mérve nem maxpontos.
Villuis két maxit is készített. Első, a 2007 elején megjelent Manifold a megszokottaktól eltérően két kiváló progressive / morning trance szerzeményt tartalmaz. Alig egy hónappal később Laurent Chanallal is készített egy hasonló beállítottságú, szintén remek háromszámos maxit.
Aes Dana nemcsak zenét szerez, de a masterelést is gyakran végzi (Huby Sea-vel karöltve), több lemez borítóját is Ő tervezi és nem mellesleg az Ultimae Records managere.
SOLAR FIELDS
A véleményem szerint kiváló név egy Magnus Birgersson nevű srácot takar, aki már öt (!) kiváló albumot készített.
A Reflective Frequencies idején (2001) az Ultimae még csak gyerekcipőben járt, többek között az Ő lemeze kapcsán is kezdtek egyre többen érdeklődni a label iránt. Zenei világát leginkább az experimental határozza meg, a kísérletiséget briliánsan ötvözi a hosszan elnyújtott loopokból álló lágy, atmoszferikus ambienttel.
Két évvel későbbi lemezén, a Blue Moon Stationön a már előzőleg megkezdett ösvényen haladt tovább, hangzásvilága tökéletesedett, kifinomult, s ezúttal már helyet kap az uptempo is az Infection 268-7 című szerzemény kapcsán.
Újabb két évvel később egyszerre két lemezt is a piacra dobott. Egyik, a Leaving Home a már megszokott Solar Fields-világnak egy enyhébb, de változatlanul remek változatát képviselte, a másik, a 300 darabszámra limitált Extended pedig egy merőben más, space-es beütésű ambient korong volt. Számomra ezzel bizonyította be Birgersson, mekkora mestere is a zenének: az Extended a valaha készült legjobb "igazi" ambient album, amit hallottam, olyan megszakítás nélküli utazás, mely végig mozgásban tartja a gondolatokat, és egy teljesen más helyre kalauzol.
Megintcsak kétévnyi szünet után hallhattunk felőle ismét, a stílus ezúttal viszont a pörgős progressive / morning trance, melyben - talán nem meglepő - Magnus barátunk szintén zseni. Az EarthShine-ról korábban már részletesebben is írtam az oldalon (elolvashatod ITT).
H.U.V.A. NETWORK
A Humans Under Visual Atmospheres Network nem más, mint Vincent Villuis (Aes Dana) és Magnus Birgersson (Solar Fields) közös projectje, akik 2004-ben a világháló segítségével úgy készítették el a Distances című albumot, hogy nem kellett hozzá személyesen találkozniuk (Vincent francia, Magnus svéd). Összerakták tehát, amilyük van, az eredményre pedig nem találni szavakat. Az egyik olvasó ragadta meg legjobban a lényegét, szabadon idézem: olyan, mintha nem emberek készítették volna ezt a zenét.
CARBON BASED LIFEFORMS
A két '76-os születésű svéd srác, Daniel Ringström és Johannes Hedberg zenéje számomra egy külön kis szegletet képez az Ultimae palettáján. Első lemezük még 1998-ban készült Mikael Lindqvist társaságában, ám a Notch néven futó The Path sosem látott napvilágot.
Így hivatalos első albumjuk az Ultimae nevéhez köthető, ez pedig a 2003-ban megjelent Hydroponic Garden volt, mellyel egy csapásra meg- és elismerte a nevüket mind a szakma, mind a hallgatóközönség. Hangzásukra jellemző, hogy a magas hangokból álló acid képeket kiválóan mossák össze a lágy, harmonikus ambienttel.
Három évvel később a World Of Sleepers ott folytatta, ahol tesója abbahagyta, az összhatás ezúttal viszont valamelyest lebegősebb, a címéből is sejthetően álomszerűbb.
SYNC24
A Carbon-fiúk egyikének, Daniel Ringströmnek a szólóprojectje. Nem rugaszkodott túl messze a duóval kialakított zenei világtól. A 2007 májusában megjelent Source egy kicsit letisztultabb, kicsit mélyebb, mint amit a CBL-lel csinálnak, de egyébként ugyanabban a környezetben mozog (tehát ugyanolyan jó).
CELL
Alexandre Scheffer nevét 2005-ös albuma, a Phonic Peace kapcsán sokan kötik a keleti hagyományoknak hódoló tribal ambienthez, azonban az Ultimae 2007-ben megjelentette a Live At Kumharas - Ibiza hétszámos élőszettjét is (sajnos csak file formátumban). A hangzás nem is annyira ambient, inkább könnyed, ibizai atmoszférát képviselő chillout.
Szerintem zseniális. Nem esik bele abba a hibába, amibe a legtöbb Ibiza-chilles igen: zenéje egyetlen percre sem válik giccsessé, mindvégig kellemes kikapcsolódást nyújt.
A FAHRENHEIT PROJECT SOROZAT ( kattints IDE )
A 2001-ben indult hatrészes sorozat mindegyike (még a kissé gyengébb első rész is) kiválóan bizonyítja az Ultimae sokszínűségét. A válogatások egytől egyig a legjobb ambient szerzeményeket tartalmazzák, melyeket legtöbbször Aes Dana gyűjt egy csokorba (1., 2., 4., 6. rész), de dicséretes munkát végzett a harmadik résszel Koala, és az ötödik epizóddal Tajmahal is. A madarak azt csiripelik, hogy a nagy sikerre való tekintettel tervezik egy díszdobozos kiadvány megjelentetését is.
AZ OXYCANTA-LEMEZEK
Mahiane (másnéven Sunbeam vagy Sunny) is készített két válogatáslemezt, melyek az Oxycanta nevet kapták. A név egy fafajtából a Crataegus Oxyacanthából ered, melynek leveléhez és terméséhez különleges szívgyógyító hatást tulajdonítanak. Bár az Oxycanta-lemezek egyike sem tökéletes, azért mindkettőre illik az előbb említett jótékony hatás. Csendesebb ambient, kevesebb psychedelia. Kaszi szerint a "zene balzsam egy lélekmasszázshoz". Ezzel pedig csak egyetérteni tudok, de sajnos mindkét Oxycantára jellemző, hogy a főnökasszony időnként hajlamos olyan darabokat is a szettbe komponálni (konkrétan az experimentálisabb és trance-esebb trackekre gondolok), melyek erősen megtörik ezt a masszázst.
ALBEDO
Az Ultimae egyetlen önálló ambient gyűjteménye. Az albedo a nem tükröző felületek fény- (vagy sugárzás)visszaverőképessége. A lemez ennek a tartománynak kívánja bemutatni minden szegletét. Hogy ez a koncepció kinek mennyire jön át, az kérdéses, mindenesetre az Albedo egy hibátlan válogatás, olyan önmagukért beszélő előadók alkotják a felhozatalt, mint Ishq, Vir Unis, Antonio Testa vagy az Ochi Brothers; természetesen az Ultimae-s előadókkal együtt. Engem egy utazásra emlékeztet egy sűrű, mocsárokkal teli erdőben. A kiadvány Nova munkája, 2005-ben jelent meg.
Az Ultimae különös gondot fordít a masterelésre és a kivitelezésre is. Lényegében bármelyik albumot említhetném a professzionális hangzás és a páratlan dizájn példájaként. A kiadványok mindegyike dipipack, melyek jelentős része egy 16 oldalas kiskönyvet is tartalmaz (tulajdonképpen lényegtelen információkkal, viszont lélegzetelállító képekkel).
További információkért látogasd meg az Ultimae honlapját, ahol minden albumba belehallgathatsz, és (amelyik még készleten van) megrendelheted. A kiadó egyéb labelek anyagainak terjesztésével is foglalkozik, így érdemes átfutni a Distribution szektort is!