Kiadó: Dakini Records
Megjelenés ideje: 2001. december
Műfaj: ambient
Kulcsszavak: természet, precizitás, álom
Szerintem: 10/10
Disk-1:
1. Skyblue (11:46)
2. Yu (9:38)
3. Opal (Opaque Mix) (7:45)
4. Daisy (8:39)
5. Cyandragonfly (13:27)
6. Bhakti (10:18)
7. Arc (7:23)
Disk-2:
1. Fluid Earth (20:02)
2. Blue Haze (6:19)
3. Opal (Original Mix) (11:13)
4. Essene (4:48)
Így, hogy végre a csodával határos módon sikerült megszereznem ezt a lemezt eredeti kiadásban, illdomos lenne írnom is róla, elvégre mégiscsak az egyik legnagyobb kedvencem.
Matt Hillier nevével 1996-ban találkozhattunk először, amikor Jake Stephensonnal karöltve elkészítette a Microcosmacrocosm című lemezt. A klasszikus Ishq-hangzás itt még aligha volt tetten érhető. Nagyjából öt évet kellett várni, míg az első igazi Ishq-szám (Sol) napvilágot látott az Interchill egyik válogatásán, a Floatationön. Nem sokkal később, még ugyanebben az évben a japán elhelyezkedésű kultkiadó, a Dakini piacra dobta Matt duplalemezes albumát, az Orchidot, mely aztán később egy lemezes verzióra redukálva az Interchillnél is megjelent. Azt kell, hogy mondjam, minden ember, aki a kezében tarthatja a duplalemezes Orchidot, átkozottul szerencsés - köztük én is. A világ egyik legjobb kiadványáról van szó.
Az Ishq név sokaknak már önmagában egy definíció, ám akik nem ismerik, azoknak álljon itt pár szó: Matt Hillier zenéjének legjellemzőbb vonása a természetközeliség. Munkáinak a madárcsicsergések, vízcsobogások, esőzés és egyéb természeti hangok, hangfoszlányok nem csupán esztétikai, de szerves részei is, így gyakran kizárólagossá is válhat (ezt későbbi, Elve néven elkészített Infinite Garden című lemezén lehet a leginkább mefigyelni). Ezeket a természeti hangokat pedig igen gyakran keveri a szürrealizmussal, amely elsőre furcsa paradoxonnak hat, ám meghallgatva rájöhet a hallgató, mennyire kiforrott és precíz hangzásról beszélünk. Apropó, precizitás. Bár Matt zenéje sokszor tűnhet kiszámíthatatlan lebegésnek, aki alaposabban megfigyeli őket, ráeszmélhet, milyen pontosság, milyen precíz összhang jellemző a számok mindegyikére. Bár dobritmus alig van benne, véleményem szerint az egyik legmozgalmasabb ambient album a világon. Annyi szín, annyi érzés, annyi hang és ötlet, hogy az ember egyetlen másodpercre sem unatkozhat. A Skyblue ugyan még a chillesebb vonalt képviseli, a Yutól azonban gyakorlatilag a végtelen sodrás, áramlás, hömpölygés jellemző, de olyan színes, olyan magával ragadó, amit én még életemben nem hallottam. A számoknak többször egy tétel ad ritmust (úgymint az Opalban, a Daisyben vagy a Cyandragonflyban), melyek mikor milyen időközönként megtörhetnek, vagy teljesen el is tűnhetnek, majd újra előbukkanhatnak, miután elállt az eső. Míg az első lemez (számomra) teljes mértékben a Földön játszódik, addig a második inkább az űrből figyel csak bolygónkat. A korong első három darabjára is inkább a space-es beütés jellemző, de természetesen a természetközeliség sem tűnik el teljesen. Egyedül az utolsó, Essene című számmal térünk vissza a Földre.
Minden szempontból a lehető legtökéletesebb album. Álomszép borító, leírhatatlanul gyönyörű zene, felülmúlhatatlan élmények, sosem látott helyek - ezt adja az Orchid a hallgatónak. Kis (?) kiszakadás a mindennapok ritmusából, a civilizált életből.
Matt Hillier 2005-ben létrehozta saját kiadóját, a Virtual Musical Realityt, ahol valamelyest kísérletezőkedvűbb zenéit jelenteti meg. Eddig két album látott napvilágot a kiadó égisze alatt, az Ishvara néven készített Magik Square Of The Sun és az Elve néven futó Infinite Garden - mindkettő 500 darabszámra limitálva. Idén pedig (jelenlegi állás szerint mostanában) jelenik meg a harmadik lemez. További info a Virtual Musical Realityn.
Hasonló albumok:
Csak és kizárólag önmagához hasonlítható.
A duplalemezes Orchid gyakorlatilag már beszerezhetetlen, de nem lehetetlen. Pl. a Discogson is elérhető egy mintapéldány (az áráról inkább nem írnék, mert kisül a képernyő...).
Az egylemezes Orchidot azért érdemes megvenni, még elérhető itt-ott:
- Beatspace
- Interchill
