A pszichedelikus chillout műfajában igazán kevés a minőségi szórakoztatást kínáló munka. Az új Koan-lemez az.

Geir Jenssen új lemeze szokás szerint rideg helyekre kalauzol, a norvég tundra helyett viszont ezúttal a japán atomerőművek kietlensége szolgált fő inspirációs forrásként.
Teljes kritika a Kultblogon.

Egyénileg sem Emanuele Errante, sem Enrico Coniglio nem tartozik a legkiválóbb zenésznek közé, ketten együtt viszont igazán remek albumot készítettek.

Alig egy év telt el a svéd duó harmadik lemeze, az Interloper óta. Az új korong viszont nemcsak rövid elkészítési ideje miatt, de az új műfaj kapcsán is meglepetésként éri a hallgatót.

Az Ease Division első három része skandináv psychill-munkák gyűjteménye volt. A műfaji fókuszpont a negyedik epizódon is változatlan, a földrajzi egységesség helyét viszont a sokszínűség vette át.

Christoph Berg már két lemezt is készített ebben az évben. Az egyik (Acoustic Tales) modern classical némi ambienttel, a másik (And Tomorrow...) színtiszta ambient halvány modern classical beütéssel.

A huszonöt éves srác 2010-es duplalemeze nemcsak saját addigi karrierjét összegzi, de pontos látleletet is ad az ambient jelenleg népszerű irányzatairól.

A Virtual az elmúlt hat évben csak Ishq saját munkáit adta ki. Az első külsős anyag Björn Ekegren nevéhez kötődik - papíron legalábbis, hangzásában viszont mintha egy újabb, igaz, kiváló Ishq-albummal lenne dolgunk.

Ez egy ízig-vérig téli lemez. Didergős hőmérséklettel, sivár és mozdulatlan tájképekkel, néma hóeséssel és csalóka napfénnyel. A kesztyűt és a sálat jobb már most, az elején elővenni.