A huszonöt éves srác 2010-es duplalemeze nemcsak saját addigi karrierjét összegzi, de pontos látleletet is ad az ambient jelenleg népszerű irányzatairól.
Az elegánsan hűvös digipakos borító két korongot tartalmaz, melyről az első lemez nagy része, egy szám kivételével, digitális kiadványként korábban már napvilágot látott (2009, Fervency). Kiegészítve egy másik, új szerzeményeket tartalmazó lemezzel Kyle Bobby Dunn ezzel a gyűjteménnyel (a címből következően) szó szerint is összegzi eddigi munkásságát.
A kanadai születésű srác 2000-ben költözött Amerikába, és 2002-ben (tizenhat évesen!) már el is készült első albumával, amelyet három évvel később egy kis Los Angeles-i kiadó rendes CD-ként is piacra dobott. Egy újabb év elteltével egy svéd kiadó (Kning Disk) környékezte meg, hogy magára vállalja a Six Cognitive Works című gyűjteményt. Ezt követően kezdett Dunn neve szájról szájra járni, ő maga pedig fellépésekről fellépésekre. Az első igazán fontos momentum a 2008-as Fragments & Compositions volt, amely a bostoni Sedimental gondozásában készült el, és első ízben tudott eljutni egy szélesebb közönséghez. Nem sokkal később a fent említett Fervency is elkészült (nem mellesleg felkérésre, a Moodgadget kiadó "rendelte" az anyagot), és 2010 első napjaiban a Low Point égisze alatt megjelent A Young Person's Guide to Kyle Bobby Dunn, mely előtt a kisebb orgánumoktól kezdve egészen a New York Timesig egyöntetűen meghajoltak a kritikusok.
Több helyütt olvashattuk, hogy Dunn 2010-es remeklése a Stars of the Lid duót idézi. Ebben van valami. Ahogy a Wiltzie-McBride kettős, úgy Dunn is hatalmas vászonként kezeli a CD-t, és olykor rendkívül hosszú, több mint negyedórás szerzeményeivel megfontoltan festi be a fehér felületet. Minden szám egy-egy színt vagy formát, esetleg eltérő vastagságú ecsetet jelöl, mindnek megvan a maga funkciója. A két lemez együttes megszerkesztettsége pedig rendkívül hatékonyan érvényesíti ezeket a funkciókat. Míg az első epizód hosszú darabjainak az alapozás, a főbb színek és felületek vázolása a feladata, addig a második rész az apróbb, líraibb részleteket hivatott megjeleníteni. Ennek megfelelően az első lemezt sokkal inkább az elnyújtottan lebegő drone ambient határozza meg, míg a folytatás valamelyest intenzívebb, és rövid zongoraetűdök is fűszerezik. Hogy mi az összkép, tulajdonképpen nem is fontos, hiszen egyénenként eltérő lehet. Az igazi bravúr ezúttal egy folyamat ábrázolása, mely folyamathoz én a festést hasonlítottam.
Ugyanakkor nemcsak Dunn karrierje szempontjából fontos ez a lemez. Szemléletesen, durván fogalmazva szinte katalógusszerűen foglalja össze ugyanis mindazokat az irányvonalakat, amelyek az utóbbi nyolc-tíz évben a legnépszerűbbek voltak a "komoly" ambient területén. Név szerint: a klasszikus hangszerelés (modern classical), a minimalizmus, valamint a drone egy egészen új, lágy válfaja. Ezeknek az egyvelege már leginkább a floating ambient világába vezet, ritmusa azonban nagyon is van. Sőt a klasszikus hangszereléssel (jelen esetben: zongora, gitár, fúvós- és vonósszekció) előadott darabok a kamarazene egy új irányát mutatják, ahol is fontos szerepet kap az ambient. A kis zenekarra írt tételek szólamait egy-egy hangszer képviseli - hála azonban az ambientnek, a "beosztás" folyamatosan cserélődik, a határokat pedig teljességgel elmossák a loopszerűen hullámzó vagy monoton drone-ok, és azok visszhangjai. A kétezres években az ambientben is oly népszerűvé váló ultraelektronicizmus, töredékesség és diszharmónia tendenciája mellett a szépséghez és kifinomultsághoz való visszatérés igénye a másik legmeghatározóbb irányvonal, melynek mostantól Kyle Bobby Dunn is magasan jegyzett képviselője.
-
A lemezt rendkívül baráti hatfontos árért tudod megrendelni a kiadó bandcampjén, ahol egyébként végig is hallgathatod mindkét korongot.
