A pszichedelikus chillout műfajában igazán kevés a minőségi szórakoztatást kínáló munka. Az új Koan-lemez az.
(Brief English review at the end.)
Ahogy a natúr chillout, úgy a pszichedelikus chillout is a kezdetektől fogva magában hordozta a sekélyességre, a giccsre és a sablonszerűségre való fokozott hajlamot. A lounge irányzatok (deep house, nu jazz, funkbreak) közül a chillout teheti meg ugyanis a leginkább - és teszi is meg a deep house mellett a leggyakrabban -, hogy egyenesen primitív szerkezet mentén épít fel akár tízperces számokat is, és a néhány hangból álló dallamtöredékeket, az egyszerűcske dobritmust és az egyéb kiegészítőket körbefonja egy kellemesen bársonyos, ambientjellegű looppal.
A psychill formációk száma pedig éppúgy gombamódra szaporodott az új évezred hajnalán, mint a vizezett koktélok világát idéző lounge-chillout előadóké. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a minőségi szórakoztatást, netalán még egyedi hangzásvilágot is kínáló művészek ritkaságszámba mentek, és sok esetben sajnos el is törpültek a többi, kevésbé nívós zenészek között.
A kétezres években három fő tendencia volt jelen a pszichedelikus chillout területén. A skandináv psychill és a keleti hangmintákra épülő orient-psychill nagyjából egyszerre rajtoltak az ezredforduló után, majd a 2005-2006 körül induló kisebbfajta műfaji gyengülést az izraeliek, a görögök, de még inkább a lengyelek, az ukránok és az oroszok igyekezték orvosolni.
Az egyik legsikeresebb orosz duó a mai napig a Koan, akik az első kézzel fogható lemezt (Two Moon Butterflies) 2006-ban dobták piacra. Ezt a három évvel későbbi When The Silence Is Speaking követte, és ez a két lemez kiváló példa volt a fentebb már említett sekélyesség és giccs csapdájába való időnkénti belecsúszásba.
A giccs olykor a The Fables Of Belovodye-t is fenyegeti, a sekélyességet azonban már nehezebb lenne rábizonyítani. Az eddigi legsűrűbb, legsokrétűbb Koan-lemezzel van ugyanis dolgunk, melynek részletgazdasága lenyűgöző. A kisebb-nagyobb hangok, effektek és dallamok burjánzása mellett a számok ritmusa is változatos, sőt az esetek nagy részében kifejezetten izgalmas. Ügyes továbbá az ambientszerűen elnyúló loopok szolgáltatta alapozás is, melyből - egy termékeny táptalajhoz hasonlóan - megszámlálhatatlan növény indul fejlődésnek.
Akárcsak egy Solar Fields-, Shpongle- vagy Entheogenic-opuson, a Koan-korongon is szükség lenne némi pihenésre egy-egy rövidebb intermezzo erejéig. Erre azonban nincs mód. Legfeljebb kevésbé dinamikus darabok mentén örvénylünk a pszichedelikus agycsavarások tengerében, de a partra egyszer sem feküdhetünk ki egy kis napozásra. Az utolsó szám ugyan már igencsak mérsékelten bánik a bpm-mel, a sűrű textúra még itt is éppúgy általános (és a hosszú játékidőt figyelembe véve kissé kimerítő).
Műfaji szempontból tehát az ambient inkább csak egy-egy loop erejéig száll be az utazásba, pedig olykor helyet lehetne szorítani neki. Ettől függetlenül is erős kiadvány a The Fables Of Belovodye, az pedig kifejezetten üdítő tulajdonsága, hogy az ezredforduló elején agyonjátszott orientális hangmintákat az orosz népmesékből vett betétekre cseréli fel. Évek múltán is idézett lemezzé ugyan aligha fog válni, de sokszor igénybe vehető kikapcsolódásnak és szórakozásnak remek választás.
_______________
Belehallgathatsz és meg is veheted a Psyshopon.
°°°°°
The Fables Of Belovodye is the third album by the Russian duo, which has become one of the greatest acts in the post-2005 psychill scene. Although hokum is still one of the weakest point of the duo's music, this is the first time the album has such a rich texture with many braintwisting effects and heartwarming melodies that the listener simply doesn't recognise the arty side. From the beginning to the end the album has an excellent structure in dynamism, fast-after-slow works perfectly. Sometimes I felt the lack of the deeper ambient intermezzos, but I could hear some amazing voice samples telling Russian tales in exchange. If you search for truly entertaining psychedelic chillout music, the third Koan album is a perfect choice.
