Gyönyörű albummal ünnepli 50. kiadványát az angol Hibernate kiadó.
A kis műhely 2009-ben kezdte a pályafutását, és az elmúlt négy év alatt az ambient műfaj egyik legjelentősebb bázispontjává nőtte ki magát. Gondosan válogatott diszkográfiájukban nagyítóval sem találni gyengébb pontot, minden album egyfajta ereklye. Az idei év már felmutatott nem is olyan régen egy emlékezetes munkát, Simon Bainton Visiting Tides című remekművét, most pedig a kiadó kreatív asszisztense, Antonymes készítette el harmadik önálló nagylemezét, elődjéhez hasonlóan magas nívót megütve.
A lentebb látható teaser videó csalóka egy kicsit: zongoraszóló lemezt sejtet, pedig az album 14 száma egy igazi ambient mákonyként örvénylő hangzásvilágot kínál. A koncepció egyszerű: a számok felét Antonymes írta, majd odaadta néhány barátjának (Field Rotation, Offthesky, Isnaj Dui, Wil Bolton stb.), hogy készítsenek remixet belőlük. A kész albumon ugyanakkor nem látjuk, hogy végül is ki melyik remixért felelős, így csak találgatni tudunk, hogy pl. a masszív vonósszekciót tényleg Field Rotation hozza-e az összképbe. De mindegy is igazából, mert ez az összkép összeáll egységes, érzékeny vonásokkal felrajzolt panorámává.
Valódi panorámáról beszélünk ráadásul: akárcsak a korábban említett Simon Bainton-lemez, a There Can Be No True Beauty Without Decay is bevallottan konceptlemez, személyes impressziók gyűjteménye, melyet az észak-walesi természet ihletett. Az ihletettség pedig mind környezeti hangfelvételek, mind szeles őszi melankólia, mind pedig Richard Outram lenyűgöző fényképeivel megpakolt booklet szintjén érezhető. Ahogy azt már megszokhattuk a Hibernate-től: erős, alapos munkát végeztek ezúttal is.
Mindez mit sem érne, ha a digipakba nem kerülhetne a külcsínhez méltó zene. Az album ízletes egyvelegét nyújtja az akusztikus és elektronikus ambient atmoszférának. Persze ez manapság szinte valamennyi ambient dolgozatról elmondható, Antonymes munkája pedig nem azáltal válik maradandóvá, hogy olyan csinál, amit még más nem. Gazdagon, sűrűn rétegzett hangszeres világa olyan, mint a legszebb természeti helyek bármelyike: soha nem lesz unalmas, mindig új arcát fogja mutatni, és mindig új érzéseket fog a felszínre hozni a befogadóban.
