Erős évet tudhat maga mögött Ben Woods: a januári remekműve után most újabb gyönyörű albummal jelentkezik.
Ahogy azt az év elején megjelent This Digital Horizon kritikájában írtam, más Ben Woods-kaliberű előadók instant sold out korongokkal gazdagítják az olyan kiadók palettáját, mint a Home Normal, a Hibernate, a Denovali vagy az Erased Tapes. A fiatal zenész mégis megőrizte függetlenségét, és saját kis kuckójában elkészített új munkáját ismét bárki letöltheti tőle ingyen és bérmentve.
Ha még emlékeztek a This Digital Horizonra (nehéz is lenne elfelejteni), tudhatjátok, hogy Woods zenéje az egyik legideálisabb aláfestés a hűvös reggelek és a gyorsan szürkülő délutánok mellé, a fákról lehulló utolsó falevelek mellé, a néptelen falusi utcák mellé. A magány melankóliája ugyanakkor egyfajta sajátos eufóriával párosult az eggyel korábbi albumon, és hasonlót tapasztalhatunk itt is. Egyszerre szívbemarkoló és eget rengetően gyönyörű.
A még pont megfelelő mértékben túláradó érzelmektől fűtött januári lemez után az An Attempt to Fly egy visszafogottabb, csendesebb világba invitálja a hallgatót, akit ezúttal nem (nemcsak) hatalmas ambient panorámák, hanem apró, törékeny zongorafutamok és a korábbinál mértékletesebben kibontakozó vonósok vesznek körül. A filmzenei utánérzés tagadhatatlan – nem is csoda, hogy Ben Woods az utóbbi időkben filmzenei felkéréseknek is eleget tesz.
Szerény, és szerénységével együtt is emlékezetes felvételt, a korábbi álomvilág tisztább, rezignáltabb párdarabját kaptuk így év végére. Két gyöngyszem is eszünkbe juthat korábbról, amelyek nagyon hasonló hangzásvilággal dolgoztak, mint most Woods. Mindkét precedens 2010-ből való: Clem Leek Holly Lane és a Hammock Longest Year című lemezei. Köszöntsétek most az új trónörököst, Ben Woodsot!
