Gaudi második válogatáslemezével ismét bebizonyítja, hogy még a szíve is dubritmusban ver.
2004-ben kezdték el többfelé megismerni az angol zenész nevét, amikor is átadta az Interchill kiadónak a Bass, Sweat and Tears című kiválóságát, mely a világ-/népzenei tradíciókat egyesítette a zsíros basszusokkal és a keményen kongó dobokkal. Gaudi ezután dolgozott együtt az organic ambient egyik legjelesebb képviselőjével, Antonio Testával; a 90-es évek ikonjával, Pete Namlookkal; valamint virtuálisan még a pakisztáni qawwali énekessel, Nusrat Fateh Ali Khannal is. Egyike azoknak az előadóknak, akik nemcsak a dub népszerűsítéséért, illetve a műfaji hagyományok továbbélése mellett a kanonizált határok továbbfeszítéséért is sokat tesznek, de egyúttal betéve ismerik is a szcénát.
Erről adott tanúbizonyságot a 2006-os Sub Signals című válogatáslemez, mely jórészt feltörekvő dub zenészek többnyire jó matériáit terelgette össze hatvan súlyos perc erejéig. Szórakoztató, de különösebb mellékíz nélküli lemez volt az, és a figyelem sokkal inkább a Namlookkal közös re:sonate című munkára terelődött, egyébként nem teljesen jogosan. Gaudi utoljára 2010-ben hallatott magáról elég hangosra sikeredett No Prisoners című dolgozatával. Aztán egy ideje elkezdett terjedni a híre egy ütős kétlemezes válogatáslemeznek. Furcsamód az Everlastingot a főleg trance munkákkal foglalkozó dán Iboga Records vette szárnyai alá, ez azonban mit sem változtat a tényen: elkészült minden idők egyik legjobb dub összeállítása.
A kiadvány két korongon és huszonegy számon keresztül tekinti át a dub műfaji, vagy még inkább talán stiláris palettáját. A felhozatal több mint kimerítő: a 80-as évek "klasszikus" dubjától kezdve a pszichedelikus trance-es dubon át a kétezres évek dubstepjéig bezárólag minden mérföldkőnél megállunk egy időre. Ami viszont még ennél is fontosabb (és Gaudi zsenije itt bizonyosodik be igazán), minden alműfajt hibátlan, professzionális darabok képviselnek, legyen az előadó veterán (Mad Professor) vagy most debütáló újonc (Vacuum Science).
A két korong nagyjából egyenlő arányban osztja el a szűk egyórás játékidőn belül a durvább, agresszívabb, valamint a szállósabb tételeket. Az első epizód többnyire az apró hangokban és hosszú, mély loopokban burjánzó, valamelyest old-schoolabb dubot szólaltatja meg (ebből következően az előadók között is bőven találni öreg motorosokat, pl. System 7, Eat Static, The Orb). A második CD a modernebb, elektronicizáltabb dubnak ad helyet. Az első korong napfényesebb vagy legalábbis szélcsendesebb hangvételét a második viharosabb, borongósabb temperamentuma ellensúlyozza, bár a hangulati szélsőségesség hibájába szerencsére egyik lemez sem csúszik.
Kiemelni fölösleges bármit is. Egyedül - saját elfogultságomnak köszönhetően - a Shpongle-szám érdemel külön szót, mely most először került rá egy normális kiadványra is. De bármelyik oldalát szeresse is a dubnak a hallgató, erről a tág műfaji területről rég készült ennyire igényes és egyben szinte mindent érintő kép. Gaudi érti és érzi a dolgot, és mindkét lemez felépítésén (a számok enyhén egymásba vannak mixelve) érződik az az őszinte szeretet és lelkesedés, amellyel a dubhoz viszonyul.
Az Everlasting hivatalos terjesztője a Psyshop.
