A szüntelennek tűnő esőzések közepette egyszercsak furcsa fénycsóva kúszik alá a szürkekék felhőhegyekből, és valósággal átrendezi a földi világot: szivárványokat tükröz a pocsolyák felszínén, kinyitja a rég elhervadt virágokat, az éppen hulló esőcseppeket pedig önfeledt, súlytalan játékba ringatja, s azok egymás kezét fogva varázsolnak körtáncot egy végtelen édenkert fölé.
Hasonlóképp lépett be az ambient világába az Orchid is 2001-2002 telén, így a Sama már nem tud a meglepetés erejével hatni. Ismerjük ezt az antrét, kiváltképp, hogy azóta Ishq jónéhány kísérleti mellékprojectet is elkészített, amelyek tán kissé eltérő dimenzióba kalauzolták a hallgatót, de ugyanabba a hajóba ültették bele.
Ezzel nem azt mondom, hogy a Sama nem több egy ügyes reprodukciónál, de nem választ más utat, az Orchid mezsgyéjét követi, és leginkább csak új termésekkel dúsítja az egyébiránt már népes ambientkertet. Ishq időközben megalapította a Virtual kiadót, amelynek égisze alatt kísérletiesebb jellegű anyagait publikálja. Ezek többnyire az Orchid egy-egy stilizált (olykor hiperstilizált) átiratai, variációk egy témára. Egyes anyagok a világegyetem legborzongatóbb szegleteibe repítenek (Timelapse in Mercury), mások megtisztítják az Orchidot az absztrakciótól, és tiszta természeti ambient zenét hoznak létre (Infinite Garden, és ezzel próbálkozott az Emerald is). A legérdekesebb lemezek pedig kétségkívül azok voltak, amelyek nem léptek ki a földi szférából, de annak olyan elvont értelmezését tárták a hallgató elé, amelyre zenében aligha volt példa (Magik Square of the Sun, Visions of Surya - ezek tovább absztrahálják az Orchid világát, és egy gyökeresen új képet festenek Földünkről. Eltérő műfaji és stilisztikai paraméterekkel, de hasonló eredménnyel készült pl. a Future Sound of London Lifeforms című lemeze is).
Mindezek a korábbi anyagok azért bizonyulnak fontosnak a Sama értékelésekor, mert azt bizonyítják, hogy a Sama tulajdonképpen már meglévő elemekkel dolgozik, még ha azokat újként is képes feltüntetni. Az Orchid annyira új hangzásvilágot képviselt az ezredforduló után, hogy Hilliert azonnal a legismertebb ambientelőadóvá tette. A lemez azóta is örök hivatkozási pont, mert felállított egy nagyon jól behatárolható, mások által mégsem megvalósítható kézjegyet, amelyet a szerző azóta is töretlen erővel képvisel. Ez azonban időközben rutinná csökkent (vagy legalábbis vált), és Ishq sokadik lemezénél (mert mostmár van egy pár) jól tudjuk, hogy mire számítsunk, függetlenül a kiadótól.
A Sama viszont mindezek mellett is egy közel tökéletes lemez. Levetkőzi a Virtualnal megjelent kísérleti anyagok elvontságát, és az Orchid leheletfinom stilizációjáig nyúl vissza. A jellegzetes hillieri stílus ezúttal is tisztán kiviláglik valamennyi számból: egyöntetűen pozitív-meditatív hangulatú elemek (az Orchidban még volt némi melankólia, itt ez is eltűnik); Jacqueline Kersley túlvilági vokálja; természeti képeket idéző, mégis szokatlan hangok; és a mindezeknek alapot szolgáltató extrahosszú loopok, melyek sokszor beazonosíthatatlan forrásból érkeznek, majd tűnnek is el észrevétlenül. Valószínűleg a loopok használata vált leginkább Ishq egyedi kézjegyévé: nincsen rajta kívül más, aki ennyire kifinomult érzékkel tudja felvezetni egy szám főtémáját, melynek egyik eleme aztán kiszakad eredeti közegéből, és önmaga végtelenített hullámzásával az alapozó loopal olvad egybe. (Az Orchidon a legjobb példát erre a második lemez harmadik száma - Opal (Original Mix) - szolgáltatta, itt pedig az eredetileg 2004-es keltezésű, és a Quality Relaxation című válogatáson En Soph néven felcsendülő Elysian adja.)
Természetesen nemcsak a loopok alkalmazásának egyedi technikája teszi Matt Hilliert a kétezres évek tán legjelentősebb ambientköltőjévé. Zenéi időtlenek, és egy olyan életszemlélet hangi megtestesülését nyújtják, amely a nyugati civilizáció számára sokszor szinte értelmezhetetlen, de legalábbis idegen. Hillier a szó legjobb értelemében a keleti misztikumot tematizálja, számítógépei segítségével viszont egy megfoghatatlan dimenziótvarázsol köré. Kábulatba ejti a hallgatót, illúziót teremt - az egység, a harmónia és a szeretet illúzióját. És ebben a mai napig nagyon ügyes.
