Az Oktogontól egy percnyi sétára fekvő Menza étterem tavaly kiadta a kellemes ambiansszal megáldott vendéglátó hangulatát idéző válogatáslemezt, mellyel mi magunk is kiváló éttermi hangulatot varázsolhatunk otthonunkban, egy baráti vagy családi ebéd mellé. Az irányadó stílus a könnyen fogyasztható, rádióbarát lounge.

Nem kisebb név szolgáltatja az apperitifet, mint a nagymúltú Jazzanova, akik Capitol A-val társulva egy rövid, de igazán hangulatos darabot rittyentettek össze, leginkább Barry White stílusára hajazva. Mintha csak az étterembe tennénk be a lábunkat, a Rendezvous az első pillanattól fogva csalogató, pozitív energiával tölt el, és azonnal kedvet csinál egy jó ebédhez.
Ezután a vegyes minőségű diszkográfiával rendelkező Hardkandy következik, akiktől sajnálatos módon most épp egy gyengécske szerzemény kapott helyet a korongon. A Second To None számomra teljesen értelmezhetetlen, a legkevésbé sem illik a Menza összképébe, így a legtanácsosabb átpörgetni, hogy aztán az utolsó pillanatig hibátlan ízminőségben legyen részünk.
Bizonyíték gyanánt jön is a Voodoo Royale, mely leginkább a FK5-féle lounge zsenialitását idézi meg (a neves kvartett egyébként készített is remixet ebből a számból).
Napjaink egyik legnívósabb jazz formációjával megyünk tovább: a veterán jazzénekes Mark Murphyvel felszerelkezve a Five Corners Quintett egy igazán kiadós előételt szolgáltat a számunkra, s nem mellesleg előrevetíti a soron következő darab swingjét.
A Club Des Belugas sajnos csak a ChinChinhez való leszerződése után vált igazán népszerű csapattá, pedig annakelőtte is készített két kiváló korongot (melyet most egy kiadványként, duplalemezes digipakban! újra piacra dobott az említett új label). Frankie című ízbombájuk a lehető legjobb választás volt a Menza részéről, Swop című so-so jól sikerült stúdióalbumjuknak ugyanis a fénypontját képezi, továbbá jelen repertoárba is kiválóan beleillik. Zenei világa a hatvanas évek legnagyobb swing előadóját, Sinatrát idézi.
Új évezredes lounge válogatás szinte nem is létezhet a De-Phazz nélkül. Ezúttal a teljes csapat ha teljes létszámban nem is tette tiszteletét, a srácokkal hírnevet szerzett Pat Appleton elénekel egy két fogás között átvezetőként hallgatandó lazaságot. A hátszelet egy friss csapat, a The Bahama Soul Club szolgáltatja.
Aztán jön a főfogás, a The Bamboos-féle kiválóság, az I Don't Wanna Stop, mely a mesés hangú Kylie Auldisttal fűszerezve nagyszerűen eltelíti a hallgatót és a fogyasztót egyaránt. A Rawville című lemezről korábban már írtam, további információt itt találtok.

Ezt követően a klasszikus ízvilágtól valamelyest eltávolodva a modern zene- és konyhaművészet kap helyet, előtérbe kerül az elektronika (persze csak finoman). Három, egymáshoz hasonló beállítottságú darab segít emészteni az ínycsiklandó főfogást, ezekről külön-külön nem írnék (az előadók, bevallom, különben sem csengnek ismerősen a fülemnek), de annyit bizton kijelenthetek, hogy háttérzenének, az öv meglazításának keresve sem találtak volna jobb zenét a srácok, ráadásul sikerült elkerülniük a punnyasztó lelassulást is.
A desszerthez érkezve egy személyes kedvenc darabom, a Nicole Willis és csapata által előadótt Feeling Free remekbe szabott újraértelmezését hallhatjátok bő öt percen keresztül. A hatvanas-hetvenes évek nagy soulkorszakát mesterien megidéző csapat legjobb számát Aaron Jerome keverte újra, és adott neki egy határozottan kellemes bossabreak-beütést, ami az előző három "modern triász" után kifejezetten jó választásnak bizonyul, és bohókás könnyedségével a sütemény kiválasztásával is harmonizál.
Az étkezést megkoronázó kávékölteményre várva hallgassunk meg két reggae dalt.
Először a The Dynamics valaha készült legjobbjához, a Miss You-hoz van szerencsénk, mely a klasszikus Jagger-Richards kultszám - nem akármilyen! - feldolgozása. A napfényes Budapest kellemesen vibráló nyüzsgését remekül visszaadó darab után pedig hazai vizekre evezünk.
Mi más is következhetne, mint a Barabás Lőrinc Eklektric, és egy lassabb-búsabb dal, a Wanna? Az egyik legértékesebb magyar formáció, mint mindig, most is a profizmust képviseli a lemezen. A csapat két korábbi lemezéről itt és itt írtam.
Zárszó gyanánt pedig a jelen válogatást is jegyző The Uptown Felaz teszi tiszteletét a gyönyörűen megkomponált Corcovadóval. A szám garantáltan kellemes szájízt hagy a vendégben, és mihamarabbi visszatérésre csábít.

Összképét tekintve egy kiváló válogatás került a boltok polcaira, mely nemcsak napjaink lounge szcénájának állásról ad áttekintést a legnívósabb előadók prezentálásában, hanem okosan átgondolt koncepciójának köszönhetően sokszor újrahallgatható, és minden társasági összejövetelhez remek hangulatot biztosító felhozatallal büszkélkedhet. Valódi kuriózum, melyre érdemes pénzt áldozni, és nem utolsó sorban a Liszt Ferenc téren található étteremhez is kedvet csinál.

Itt találod meg az étterem honlapját.
Itt pedig belehallgatni tudsz a korongba, és meg is tudod rendelni.

1. Jazzanova Feat. Capitol A: Rendezvous
2. Hardkandy Feat. Seany Clarke: Second To None
3. Watch TV & Primetimes Feat. El Gran Lapovsky: Voodoo Royale
4. The Five Corners Quintett Feat. Mark Murphy: This Could Be The Start Of Something (Povo Remix)
5. Club Des Belugas: Frankie
6. The Bahama Soul Club Feat. Pat Appleton: Sugar Cane
7. The Bamboos Feat. Kylie Auldist: I Don't Wanna Stop
8. Black Grass Feat. Dionne Charles: Without Your Love
9. DJ Regal: Shock Ya Mind (Flow Dynamics Remix)
10. The New Mastersounds: One Note Brown (Lanu Remix)
11. Nicole Willis & The Soul Investigators: Feeling Free (Aaron Jerome Remix)
12. The Dynamics: Miss You
13. Barabás Lőrinc Eklektric: Wanna
14. The Uptown Felaz: Corcovado