Kiadó: Ultimae Records
Megjelenés ideje: 2009. április 29.
Műfaj: micro-ambient > ambient, electronica, idm
1. Intro
2. Rablekok
3. Little Girls Eat Chocolate
4. Time Machine
5. Bits (Chernozem Remix)
6. Wie Geht's Minsk?
7. Hurumburum
8. Bathing Is A Ritual
9. Planet Zodiac
10. Walking On Sand
11. I'm Not Scared
12. Isroser
13. Nothing But Dead Landscape
Ha a Bjarte Andreassen-Jostein Dahl Gjelsvik alkotta duó zenéjét kéne a 3T (támogatott, tűrt, tiltott) kategóriájába sorolnom, egyértelműen a második opciót választanám. Három korábbi lemezük sosem tudott közel férkőzni hozzám, ami nem annak tudható be, hogy annyira rossz lenne bármelyik is, hanem annak, hogy egy véleményem szerint rendkívül élet- és emberidegen világot képviselnek. Mély kísérleti ambientben utaznak, ami történetesen nem is áll távol tőlem, zenéjüket azonban áthatja egy olyan, általánosságban véve természetellenes elektronika, amelytől valósággal hallani vélem az áramkörök munkáját. Ez egyáltalán nem baj, de sem az én ízlésemmel, sem az Ultimae területeivel nem egyezik, az biztos.
Kivételek persze akadnak, erre kiváló bizonyíték a Drifting című remekmű (második lemezükön, a Divergenten, illetve a Floatation néven futó Interchill-válogatáson található), az egyik leggyönyörűbb ambient mese, melyet életemben hallottam (Te is meghallgathatod; az Ecaps című mixem befejező tétele). Az esetek túlnyomó többségében azonban klittyegő-klattyogó, pattogó, néha sercegő ambient kerül ki a kezeik alól. Épp ezért is fogadtam kételkedve a hírt, miszerint negyedik stúdiómunkájukat az Ultimae veszi gondozásába. A francia kiadónak sem ez az első ballépése, hiszen égisze alatt olyan vérszegény ügyetlenkedések jelentek meg az utóbbi években, mint a The Core, a Human vagy a Where Edges Meet. A fent említett korongok által megkezdett sort folytatja a Substans is, egyre inkább aláásva Aes Dana bandájának eddigi kiváló és koszakalkotónak is bátran nevezhető munkásságát.
Kivételek persze akadnak, erre kiváló bizonyíték a Drifting című remekmű (második lemezükön, a Divergenten, illetve a Floatation néven futó Interchill-válogatáson található), az egyik leggyönyörűbb ambient mese, melyet életemben hallottam (Te is meghallgathatod; az Ecaps című mixem befejező tétele). Az esetek túlnyomó többségében azonban klittyegő-klattyogó, pattogó, néha sercegő ambient kerül ki a kezeik alól. Épp ezért is fogadtam kételkedve a hírt, miszerint negyedik stúdiómunkájukat az Ultimae veszi gondozásába. A francia kiadónak sem ez az első ballépése, hiszen égisze alatt olyan vérszegény ügyetlenkedések jelentek meg az utóbbi években, mint a The Core, a Human vagy a Where Edges Meet. A fent említett korongok által megkezdett sort folytatja a Substans is, egyre inkább aláásva Aes Dana bandájának eddigi kiváló és koszakalkotónak is bátran nevezhető munkásságát.
Objektívan nézve egyébként nincs különösebb probléma a lemezzel, kiváltképp, ha a második felét nézzük: izgalmas, rejtelmes dimenziókba kalauzol el minket a két norvég srác, és skandináv mivoltukból fakadóan jónéhányszor beindítják a hallgató belső moziját. A celluloid azonban sajnos hamar elszakad. Túlságosan csapongó, egységet alkotni nem képes kiadványról beszélünk, melyen az egyik legzavaróbb tényező (az elektronika) ha háttérbe szorul, a hangzás nemhogy javulna, de unalomba fullad. Üdítő kivételek szerencsére itt is akadnak (pl. a Walking On Sand és az Isroser című szerzemények), és néha még az is megesik, hogy a szokatlan zenei világ kifejezetten a lemez előnyére válik (pl. a Planet Zodiacon), az összkép azonban így is sántít.
Mint mondtam: különösebb gond nem lenne Circularék új anyagával - ha nem az Ultimae-logó virítana a borító hátlapján.
10/7
