Kiadó: Somnia
Megjelent: 2008. május
Műfaj: minimal, dub techno, idm, ambient
1. Intention Craft
2. Hypnagogue
3. Alpha Phase
4. Theta Phase
5. Delta Phase
6. Hypnopomp
7. Resurface
Evan Marc: a Native State Records és a Somniasound megalapítója, a modern elektronikus zene egyik legigényesebb képviselője. Egyéb projectjei: Evan Bartholomew, Bluetech, String Theories.
Steve Hillage: '75 óta tevékenykedő psychedelic rocker, a System 7 duó egyik fele, gyakran dolgozik a The Orbbal.
Somnia: Evan Marc második kiadója, főleg mélyebb, kísérletiesebb jellegű lemezeket dob piacra. Eddig négy korongot adott ki, melyek közül három remekmű.
Ha már szóbakerült a Somnia, akkor illdomos lenne néhány szót ejtenem a legfrissebb, immáron a negyedik kiadványáról, mely a kissé felemásan sikerült Emanuele Errante-lemez után (Humus) ismét nagy dicséretet érdemel.
Az Evan Marc művésznévből már sejthető, hogy ezúttal nem egy mély ambient mese hallgatói lehetünk, hanem a 120 bpm-es minimálnak. Evan már tavaly is kiadott egy hasonló, összességében nem rossz minimal techtrance lemezt (Emotional Ecology), ám ezt a stílust a Dreamtime Submersible-lel fejlesztette tökélyre. Halkan, a háttérben megbúvó mély dobok adják az alapritmust, melyet kiválóan színesítenek a különféle csillogó kristályhangok, esőcseppekre hasonlító selyemfinomságú hömpölygések, gyenge szélfúvások, lágy vízcsobogások. Az egész lemez esszenciája tulajdonképpen az apró részletekben rejlik, melyek a minimalizmust is érdekessé, mozgalmassá varázsolják, és ettől válik a Dreamtime Submersible sokkal többé egy átlagos lemeznél. Hangzásvilágában leginkább Yagyát és Loscilt idézi, akiket már nyilván nem kell bemutatnom.
Bartholomew egyedi stílusa természetesen itt sem hazudtolja meg önmagát, ez pedig a vonalzópontosságú elektronikában mutatkozik meg. A srácnak felfoghatatlan érzéke van ahhoz, hogyan csempéssze zenéibe úgy az elektronikát és az idm-et, hogy az észrevétlenül áramoljon be a hallójáratokon, és érje el az agyi idegeket. Egyetlen percig sem érezzük a "túl sok" érzést, mindvégig egy hibátlan, precíz munka részesei lehetünk.
Spirituális lélekmasszázshoz nem a legmegfelelőbb választás a negyedik Somnia-lemez. Egy megszakítás nélküli agyzsibbasztó mélyrepülés az, amit ez a korong nyújt nekünk. Főleg azoknak tudom ajánlani, akik nem csak floating ambientre tudnak lebegni.
Említést érdemel még Steve Hillage neve is, aki az albumon hallható (?) glissandókat (??) szólaltatta meg vízalatti gitáron (???) . Maradjunk annyiban, hogy kiváló album született, melyre érdemes pénzt áldozni (részletek az előző bejegyzésben!).
