Kiadó: Ultimae Records
Megjelenés ideje: 2007. december 12.
Műfaj: ambient, chillout, psychedelic, IDM
Kulcsszavak: agresszív szívmasszázs
Szerintem: 10/7
1. Hybrid Leisureland: Strawberry Planetarium (7:31)
2. Solar Fields: Combination (On/Off Edit) (4:41)
3. Amos: Fläktsystem (5:05)
4. A. Testa & M. Piazza: Little Science (5:56)
5. Malik Trey: Sleepy Shadows (6:47)
6. Aes Dana: Nexus (6:56)
7. Mahiane: Thyrse (Interlude) (0:51)
8. Sgnl fltr: Waters (6:26)
9. Subgardens: Asleep Clockmaker (7:07)
10. Mahiane: Spathe (Interlude) (1:59)
11. bOb tracKer: Little Voices In Operating Room (6:24)
12. James Murray: Nautilus (7:37)
Másfél év elteltével az Ultimae főnökasszonya, Mahiane elkészült az Oxycanta második részével, melyen ezúttal a téli atmoszférát idéző szerzemények kaptak helyet. Mint azt az első Oxycanta-lemez óta tudjuk, a név a Hawthorn latin nevéből, a Crataegus Oxyacanthából ered, ami egy világszerte ismert faféle, melynek leveleit és termését szívgyógyítóként használják. Tehát a lemez is afféle szívmasszázst kívánt szolgálni. Ehhez képest elég erős lett.
A nyitó szám zseniális. Ha valamilyennek, hát ilyennek kell lennie egy szívgyógyító számnak. Nyugodt, mérsékelt loop szolgálja az alapot, melyet különféle apró hangok és finom (szív)dobogások kísérnek. Az egésznek valami hihetetlenül meditatív hatása van. Hidetoshi Koizumival az Oxycanta-lemezeken kívül eddig sehol nem találkozhattunk, de úgy gondolom, érdemes figyelni a jövőbeli megnyilvánulásait.
A 2005-ös Extendeden hallható Combinations egy rövidre szabott verziója következik ezután, mely egy kicsit sötétebb, de nem túl borongós vizekre evez. Magnus Birgersson valószínűleg nem szorul bemutatásra, egyedi, gyakran kísérleties hangzásvilágát már mindenki ismeri.
Majd ismét egy újonc jön, a svéd illetőségű Amos Jansson, akinek a Fläktsystem az első hivatalos megjelenése. Ügyesen felépített darab, éppen nem éri el azt a szintet, ami már túl sok lenne a fülnek (és a szívnek), a háttérben meghúzódó IDM szerencsére nem furakodik előtérbe, így a szám sem válik túl erőssé.
Egy veterán viszi tovább a lemez vonalát, Ő pedig nem más, mint az alapembernek számító Antonio Testa, aki az eleddig ismeretlen Maurizio Piazzával karöltve készítette el a Little Sciences című gyöngyszemet. Akárcsak az első számnál, most is azt tudom mondani, hogy EZ a színtiszta szívgyógyítás; a kellemes, simogató hangképek, enyhe és lágy zörejek, a háttérből csak időnként előtérbe kerülő dallamfoszlány. Gyönyörű szám.
A változatosság kedvéért ismét egy új névvel megyünk tovább. Malik Trey azonban sajnos elkezdi bevezetni az album borulósabb vonalát, és olyan világba kalauzol, aminek a szívmasszázshoz szerintem nincs sok köze. Sleepy Shadows című számával tulajdonképpen nincs különösebb baj (ha Aes Dana majmolása nem számít annak), éppenséggel csak túl sercegős, túl kísérleti ahhoz, hogy az előző zenészek által megkezdett vonalat továbbvigye. Szépen nyit pedig.
Ugyanez jellemző az előbb említett Aes Danára, aki szintén alapos fürdőt vesz az IDM-tengerben, amivel sajnos túl borongóssá teszi a lemezt.
Egy rövid (tán említésre sem méltó) átvezető után pedig már ki is ábrándul a hallgató, a kezdeti lágy képek ugyanis teljesen eltűnnek, helyette az érthetetlen módon a Databloem házatájáról idekeveredett Danny Kreutzfeldt szétzilál mindent. Hogy a sötét tónusú progressive trance minként illik bele a képbe, azóta sem értem, de hogy alaposan rontja az összképet, az biztos.
Ezt valamelyest orvosolja a Subgardens nevű formáció, mely mögött Aes Dana, Mahiane és Cédric Desseaux áll. Alig hallható pulzálás adja a track alapját, melyet érdekes, mondjuk, hogy lágy elemek színesítenek.
Egy hosszabbra nyújtott, valamivel jelentősebb (bár lényegében felesleges) átvezető után Christophe Fabulet projectje, a bOb tracKer következik, aki szerencsére kiválóan csillapítja az előzőleg felborzolt kedélyeket, és visszatér ahhoz a vonalhoz, melyet az album nyitányában hallhattunk.
Ugyanez mondható el a korongot záró, szintén nem túl ismert James Murrayről is, aki tökéletesen ellazítja a nyugalomra vágyó lelket.
Ugyanazt tudom elmondani a második Oxycantáról is, mint az elsőről: az elgondolás remek, a szívmasszázsra épülő koncepció kiváló ötlet - a megvalósításban azonban sok a hiba, az oda nem illő szám. Ettől függetlenül mindenképp érdemes időt szánni rá, szerencsére a túlnyomó többséget a kellemes darabok alkotják.
Hasonló lemezek:
az első Oxycanta minden tekintetben
VA: Beneath The Surface
VA: Midnight Soul Dive
Vedd meg!
- SaikoSounds
- Psyshop
- Wirikuta
- Beatspace
- InSpiral Lounge
- Ultimae
