Kiadó: Electronic Soundscapes
Megjelenés ideje: 2006. december
Műfaj: ambient, dub, tribal, psychedelic chillout
Kulcsszavak: görög Ozora
Szerintem: 10/10
1. Adham Shaikh: Ohm (6:46)
2. Solar Quest: Tokers Dream (Samothraki In Dub Mix) (7:58)
3. Zen Lemonade: Lotus Eaters (6:17)
4. Patchwork: Samothraki (8:02)
5. Adham Shaikh: Somptin Happnin' (Bansuri Remix) (10:00)
6. Mauxuam: A Lot Of Sound (10:36)
7. Legion Of Green Men: Constellation (Adham Shaikh Remix) (7:39)
8. Grey Area: Time Is The Fire (8:18)
9. Ishq: Ankh (Samothraki Remix) (10:53)
Meglehetősen furcsának találom jelen album ismeretlenségét. Nemcsak azért, mert 2006 egyik legerősebb válogatáslemeze, a tracklistán gyakorlatilag a szcéna legnagyobb neveivel, hanem azért is, mert egy olyan gyűjteményről beszélünk, melynek számai tökéletesen harmonizálnak egymással; egyszóval nemcsak kiváló az összes track, de remek összhangot alkot. Arról nem is beszélve, hogy a számok egytől egyig a Samothraki Dance Festivalról valók, ami - mint tudjuk - az Ozora fesztivál görög megfelelője.
A korong egyfajta tribal ambient-chillouttal nyit, és mérsékeli a dinamikát, inkább az ellazításra helyezi a hangsúlyt. Adham Shaikh neve már nyilván sokaknak ismerős, ahogy a George Fleming-Saunders alkotta Solar Quest is - mindketten régi-régi ambient zenészek. Zen Lemonade-dal azonban inkább csak a goalemezeken találkozhatott a nagyérdemű. Gus Till és Yukimi Yonezawa duója sajnos csak ritkán dönt úgy, hogy a downbeat vizeire evez, holott az eddigi megnyilvánulásaik e téren (Die Ashanti, Soriya, Island Of Forgotten Dreams) azt súgják, érdemes lenne mérsékelni is néha a bpm-et.
A kedélyeket egyik régi nagy kedvencem, Jens Paulsen borzolja fel, aki 2000-res hallgatása óta gyakorlatilag semmit nem készített. Samothraki c. száma azonban nemcsak ezért érdekes, hanem mert hat éves visszahúzódás után egy olyan számmal rukkolt elő, ami majdhogynem lekörözi minden eddigi darabját, ugyanakkor megtartja azt a jellegzetes stílust, amit négy korábbi lemezén (Patchwork, Odeon, Marsmellow, Diorama) is megismerhettünk és megszerethettünk. Nem annyira dallamos, mint a lemez többi része, felépítésben sokkal jobban hasonlít egy monoton goához, mégis velejéig psychedelic chillout az, amit hallunk - Paulsen ennek a nagymestere (ezt nem győzöm hangsúlyozni).
Őt ismét Shaikh követi, Neki is az egyik legtöbbet felhasznált hangkölteménye, a Somptin Happnin', melynek csodával határos módon a legjobban sikerült remixsze került fel a Polymorphic Convolutionsre. Kellemes, meditatív szám, csillapítja a Patchwork által felfokozott hangulatot.
Mauxuam az egyetlen, akit nem valószínű, hogy sokan ismernek. A név egy Maurizio Liguori nevű srácot takar, aki még a '90-es években készített néhány kísérleti lemezt. A Lot Of Sound néven futó darabja kiválóan viszi tovább az album eddig megismert vonalát, hangzásban leginkább a Sebastian James Taylor által képviselt Kaya Projectet idézi - meglehetősen ügyesen!
Ezután szintén Shaikh, ám most csak remixel. A Constellation c. LOGM-szerzemény újrakomponálása az Essence c. Shaikh-lemezen hallható (mely nem mellesleg Adham legjobbja). Tán mondanom sem kell, hogy a három Adham Shaikh-szám képezi leginkább a lemez alapját. A Legion Of Green Men pedig szintén nem szorul bemutatásra ('92 óta az ambient szakma alapemberei).
Aztán jöjjön ismét a Paulsen-hatás, ezúttal Alex Salter tolmácsolásában. Aki ismeri a Grey Areát, valószínűleg nem lesz meglepve. Vagy talán mégis: ez a srác mindig képes meglepni! Time Is The Fire címre keresztelt munkája valami olyan leírhatatlan mértékben csavarja el az ember fejét, olyan szinten zilálja szét az idegeket, hogy a hallgató köpni-nyelni nem tud. Látszólag egy teljesen átlagos psychill-darabról van szó - de egyszer méjüljön el benne valaki, és megtudja, milyen mély a nyúl ürege... :D
Az albumot Ishq zárja, aki ezúttal - alkalmazkodva a lemez alapbeállítottságához - egy dobritmusokra épülő számot készített (s bizonyította be, hogy nemcsak a lebegéshez ért).
A Polymorphic Convolutionsben én nagyítóval sem találtam hibát. Tökéletes válogatáslemez, egy óra színtiszta lazulás. Miért nem ismeri szinte senki? (Talán az ismeretlen kiadó a hibás?)
Vedd meg!
- SaikoSounds
- Beatspace
- Ultimae
Hasonló albumok:
- Adham Shaikh: Essence
- Kaya Project: Walking Through és Elixir
- VA: Arcana
- VA: Relaxed Journeys
