A Denovali Records egyik legújabb figyelemre méltó tehetsége, Maxime Vavasseur az idén harmadik lemezével jelentkezett. Drone, ambient és metal keveréke a francia hegyekből.
Nagy örömünkre a német Denovali a változatos zenei holdudvarában évről évre egyre több feltörekvő kísérleti elektronikus, ambient és modern classical előadónak biztosít helyet. A 2013-as csatlakozók közé tartozik a francia Witxes, akit a tavalyi Sorcery-Geography című második nagylemezével ismertünk és szerettünk meg (Farkas Peti ki is emelte az év végi merítésben). Azonban bármennyire is jó anyag volt az, a vaskos drone-ambient rétegekből és jól beillesztett hangmintákból felépülő koncepcióban rejlő ötleteket a nemrég kiadott Fabric of Beliefs tárja fel csak igazán.
Vavasseur zenéje, bármennyire is nehéz hallgatnivaló, ügyesen nélkülözi az öncélú harsányságot és felesleges erőfitogtatást, ami egyébként ebben a kevert műfajban gyakori jelenség. Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy ilyen letaglózó erőt talán Erik Skodvin csellóval és gitárral életre keltett dalaiban hallottam utoljára. A Sorcery-Geography zenei alapját, mint egyébként sok hasonló lemez esetében, az ellentétek szembeállítása adja. Sötét és világos, békés és felkavaró, feszültséggel teli. A végeredmény elég tömény, nem egy pehelykönnyű darab, és az új album valahogy még egy fokkal terhelőbbre sikerült. Ami egyébként valószínűleg a felvételek helyszínét adó környezet hatása is lehet, a Fabric of Beliefs nagyja ugyanis Franciaországban, az úgynevezett "fekete hegyvidéken" lett felvéve, ami a lenti képeket látva és a zenét hallva egészen biztosan markánsan rányomta a bélyegét a végeredményre.
A lemez kezdeteként szokványos ambient-dallam születik meg és kezd lassan kibomlani, a szám felénél pedig már baljós szélviharként süvít. Az egészet végül lassan felzabálja az összes rétegre rátelepedő, statikus zúgás és az őrületig fokozott, eksztatikus dobritmus. Számos hullámvölgyön át, alig hat perc alatt eljutunk a csöndes ambientből a rázkódó, durva metalig, és ez az alaptéma további két tételben folytatódik. Nagyjából hasonló ötletekkel operál a többi 9 szerzemény is, hol szénfekete hanglepedők, elektromágneses zajviharok tombolnak (a szaxofon hangja megint nagyon sokat tesz hozzá az összképhez), máskor halk szavú, visszafogott dallamok pislákolnak szerényen. Sokszor összeérnek, egymásba folynak, de Vavasseur sosem engedi, hogy a szép, kellemes hangok maradéktalanul és végleg belevesszenek a durva masszába.
A levezetésben szinte zavarba ejtő érzés, ahogy a végig instrumentális, változatos zenék után felcsendül az emberi énekhang (The Words). Még azzal együtt is, hogy egyébként ez az ötlet hasonló formában a Sorcery-Geography lemezen is megjelent. A végére marad egy lassú, éteri lebegés, a címe The Moonlit Passage, és sikerül megnyugtató hangulatban pontot tennie egy ilyen kaotikus lemez végére.
Két komplex anyag ilyen rövid idő alatt több mint nagyszerű teljesítmény. Árgus szemekkel figyeljük tovább Maxime Vavasseur, vagyis Witxes pályafutásának alakulását, és reméljük, hogy az alábbi videóban látható Ensemble-formációt hamarosan hazánkban is köszönthetjük.
