Hat magyar kiválóságot ajánlok a figyelmetekbe, név szerint tőlük: ÖRF, Occam, Emberszag, Aythar, Tangram, Nameless City.

(Itt bal oldalt épp Aythar keveri a loopokat az Akvárium Klubban. Fotó: Moesko)

ÖRF: Amalgamation

Első osztályú pszichedelikus ambientet szállít nekünk bemutatkozó kislemezén a két magyar srác. Az arányok kikeverését tanítani lehetne ezen az EP-n keresztül: az Amalgamation pont attól működik, hogy nem követi a kétezres évek második felétől elinduló hiperelektronikus túlkapásokat, hanem megmarad a mértéktartó agycsavarásnál, elegendő teret hagyva a pszichedeliának, a kellemes dallamvilágnak és a masszírozó basszusoknak. Az Amalgamationön minden stimmel, és sokadszori hallgatásra is képes új kapukat megnyitni. Ha nem kapok bemutatkozó szöveget a fiúk promójához, simán azt hihetném, hogy a legendás Spirit Zone Records támadt fel a poraiból. Érdemes lesz figyelni az ÖRF-re. Soha jobb debütálást!
Hallgasd meg és a neked tetsző összegért töltsd le a lemezt itt.


Occam: My Rorschach

Régi adósságot törlesztek Lázár Tibor (a Žagar dobosa) szóló debütjének dicséretével. A korong tavaly jelent meg, és kiváló sajtóvisszhangot kapott, abszolút jogosan. Sokféleképpen próbálták körülírni ezt a kiváló, őszies melankóliában fürdő, de valamelyest mégis napfényes lemezt, mely a szofisztikált jazz, a pihepuha IDM, a borongós trip-hop és a dinamikusabb ambient vegyítésével nem csupán felettébb élvezetes hallgatnivalót kínál, de egyúttal meglepően hűen, árnyaltan festi le a mai Budapestet. Hodosi Enikő énekhangja olyan finom, mint egy pohár félszáraz vörösbor, az album csúcspontja mégis a vokálmentes La Dolce Vita.
Itt bele tudsz hallgatni és meg is tudod venni a digipackos kiadványt.


Emberszag: Ördögböllér

Azt adja a zene, amit a cím is sugall. Na nem kell megijedni, az Ördögböllér nem a ritual vagy dark ambient mélységeibe invitálja a gyámoltalan hallgatót. De néha tényleg ijesztő. A rövid játékidő alatt többnyire atonális törmelékek rakódnak egymásra, hol a metal-műfajokat, hol a DJ Spooky-féle illbientet, hol a Future Sound of London textúra-virtuozitását idézve. A felvételeknek nincs hagyományos értelemben vett eleje és vége, jóllehet, a számok szünetekkel elkülönítettek. A véletlen, a kiszámíthatatlan szervezőereje mégis olyan jelentős az Ördögbölléren, hogy az utolsó másodpercekben hallható diszkrét őrület voltaképpen éppolyan magától értetődő kulminációs pontja a hallottaknak, mint bármi más. Bizarr, borzongató dolgozat a pokol tornácáról.
Ingyen le tudod tölteni innen.


Nameless City: ...and Other Tales

Volt a kilencvenes években egy irányzat. Olyan zenéket termelt gőzerővel, amelyek leginkább lelassított house-nak vagy trance-nek hangzottak, és a mérsékeltebb tempó miatt több hangsúlyt tudtak fektetni az apró effektek és az egymásba úszó loopok koreográfiájára. Ezt a stílusirányzatot idézi fel Renner Péter lemeze, mely a pszichedelikus ambient dance-esebb válfaját járja körül 13 hipnotikus hömpölygés keretében. Jó irányban tapogatóznak, akik a francia Ultimae-re asszociálnak: a Nameless City hangzásvilága gyakran mutat hasonlóságot Asura és Aes Dana munkáival.
Ingyen letölthető itt.


Aythar új munkái

A blog facebookos oldalán már ismerős lehet a név, itt viszont először teszek komolyabb említést Aytharról. Igazi régivágású space ambient eposzokkal örvendeztet minket, és egy ideje már az Akvárium, a Cökxpon vagy a Sziget közönségét is. Az egyemberes projekt lassan kibontakozó, éteri loopokkal felépülő hangzásvilágot teremt, és a hosszú játékidővel való átszellemülést a földi világból való kilépéssel hálálja meg. A számok között található trance-szel átitatott és tisztán floating jellegű ambient is, az utaztató technika viszont kivétel nélkül profi valamennyi felvételen. Aythar munkáit a Fax Records legjobb kiadványaihoz, azon belül is főleg Tetsu Inoue diszkográfiájához tudnám hasonlítani.
Hallgasd meg a számokat itt.


Tangram: Singles 2005-2012

Tangramról már többször is írtam az oldalon: Fabók Péter a berlini iskola hagyományait követve szintetizátor-központú zenével térképezi fel a new age, a chillout, a trance és az ambient metszetét. Az idén februárban egybegyűjtött darabok Tangram dinamikusabb oldalát mutatják be hol rövid szösszenetek formájában (Summer Sky, Shotting Stars), hol sokrétegű ars poeticaként (The Seven Letter World). A gyűjtemény legérdekesebb darabja a 11 perces záró tétel, mely briliáns minimalizmussal idézi Steve Reichet, Philip Glasst és a korai Tangerine Dreamet.
Hallgasd meg és a neked tetsző összegért töltsd le itt.
Tangram Layers című lemeze ősszel jelenik meg a Syngate Recordsnál. Ilyen lesz: