Nem vagyok híve az egyszavas játékoknak, de ha az Emotional Landscapes című lemezt kéne egyetlen kifejezéssel meghatároznom, a választásom egyértelműen és könnyedén esne a mesés szóra. Nem a 'jó'-t akarom ezzel választékosabban leírni, Erik Wøllo munkája szó szerinti értelemben egy mesevilág, pont olyan, ahova gyerekként menekül az ember. Ebből származik legnagyobb előnye, de némileg a hátránya is.
A norvég származású Wøllo a '80-as évek eleje óta zenél, s a kezdettől fogva sokat ugrándozik a műfajok között. Belekóstolt már a rockba és a jazzbe is, míg végül a szimfonikus hangszerek rejtelmeiben elmerülvén eljutott az elektronikus zenéig. Eközben érintette a new age megállóját is, és amit hasznosnak talált, magával vitte. Vegyes végeredményű albumokat eredményezett ez a folyamat, és a közel húsz lemezből csupán egy-két igazán értékes anyag tűnik ki.
Skandinávia hűvös temperamentumának és a gyerekmesék színes, kalandos világának izgalmas egyvelegét festi hangképekké Wøllo, fordulatos történeteit pedig gitár- és csellójátékokkal kíséri (ez utóbbit Liv Frengstad szólaltatja meg). Dinamikus és a szél hátán lebegős számok egyaránt helyet kapnak az Emotional Landscapesen, méghozzá okos egymásutániságban. A lemez pedig erőteljes new age-töltete ellenére ügyesen tér ki a giccs csapdái elől is. A végeredmény viszont mégsem teljes.
Wøllo nem teszi le a voksát egyik mesemondói pozíció mellett sem: fabulája nem elég erős ahhoz, hogy ténylegesen újra gyereket varázsoljon a hallgatóból, a tapasztalt felnőtt pozíciójának betöltéséhez viszont az érettség hiányzik az egyébiránt élvezetes, gördülékeny felolvasásból. Az Emotional Landscapes így végül nem tűzi ki mágikus zászlaját a fantázia birodalmában, bár időnként nagyon közel jár hozzá (Prism, Sounds of the Seen).
Mindezen felül is érdemes viszont időt szánni Wøllo 2003-as dolgozatára, hiszen ha nem is fiatalítja meg a nagyérdeműt, legalább felidézi az élet kezdetének álmodozásokkal, kalandokkal és kíváncsisággal túlfűtött időszakát.
Kiadó: Spotted Peccary
Megjelenés ideje: 2003.
Stílus: chillout, ambient
1. In the Picture
2. Metaphor
3. Prism
4. Second Totem
5. Sound of the Seen (Part I)
6. Valley
7. Virtual World
8. Mountain Beach
9. Sounds of the Seen (Part II)
10. Satellite
11. Echo of Night / Cadence
Nem vagyok híve az egyszavas játékoknak, de ha az Emotional Landscapes című lemezt kéne egyetlen
kifejezéssel meghatároznom, a választásom egyértelműen és könnyedén esne a mesés szóra. Nem a 'jó'-t
akarom ezzel választékosabban leírni, Erik Wøllo munkája szó szerinti értelemben egy mesevilág, pont olyan,
ahova gyerekként menekül az ember. Ebből származik legnagyobb előnye, de némileg a hátránya is.
A norvég származású Wollo a '80-as évek eleje óta zenél, s a kezdettől fogva sokat ugrándozik a műfajok
között. Belekóstolt már a rockba és a jazzbe is, míg végül a szimfonikus hangszerek rejtelmeiben elmerülvén
eljutott az elektronikus zenéig. Eközben érintette a new age megállóját is, és amit hasznosnak talált, magával
vitte. Vegyes végeredményű albumokat eredményezett ez a folyamat, és a közel húsz lemezből csupán egy-két
igazán értékes anyag tűnik ki.
Skandinávia hűvös temperamentumának és a gyerekmesék színes, kalandos világának izgalmas egyvelegét
festi hangképekké Wøllo, fordulatos történeteit pedig gitár- és csellójátékokkal kíséri (ez utóbbit Liv
Frengstad szólaltatja meg). Dinamikus és a szél hátán lebegős számok egyaránt helyet kapnak az Emotional
Landscapesen, méghozzá okos egymásutániságban. A lemez pedig erőteljes new age-töltete ellenére ügyesen
tér ki a giccs csapdái elől is. A végeredmény viszont mégsem teljes.
Wøllo nem teszi le a voksát egyik mesemondói pozíció mellett sem: fabulája nem elég erős ahhoz, hogy
ténylegesen újra gyereket varázsoljon a hallgatóból, a tapasztalt felnőtt pozíciójának betöltéséhez viszont az
érettség hiányzik az egyébiránt élvezetes, gördülékeny felolvasásból. Az Emotional Landscapes így végül nem
tűzi ki mágikus zászlaját a fantázia birodalmában, bár időnként nagyon közel jár hozzá (Prism, Sounds of the
Seen).
Mindezen felül is érdemes viszont időt szánni Wøllo 2003-as dolgozatára, hiszen ha nem is fiatalítja meg a
nagyérdeműt, legalább felidézi az élet kezdetének álmodozásokkal, kalandokkal és kíváncsisággal túlfűtött
időszakát.
10/
