Az Echo Other, úgy gondolom, sosem lesz több háttérzenénél, de háttérzenének rég találtam ennyire megfelelő és kellemes albumot. Hallgattam már olvasás, festés, takarítás, írás, tanulás, kávézás mellé, és kivétel nélkül mindig megtöltötte az aktuális tevékenységet egy sajátos, a legkevésbé sem harsány, mégis jól érzékelhető meleg árnyalattal.
Nagyon találó címet visel az album utolsó száma. Endless Highway, vagyis végtelen országút, melyről most képzeljük el, hogy nem tudjuk, honnan indul, azt pedig végképp nem, merre vezet. Csakis az éppen belátható útszakasz határozza meg az autózás hangulatát, a közlekedés körülményeit, és nem tudhatjuk, a következő élesebb kanyar után forgalmas sztráda vagy kietlen földút vár. Hogy mi célból autózunk, az legyen most mellékes - csak autózunk, akár céltalanul is, faljuk a kilométereket, hogy távol kerüljünk egy kicsit mindentől, hogy kitisztuljon a fejünk, hogy a mértéktartó, avagy a féktelen száguldás felszabadító örömét megtapasztaljuk. Akárhonnan is indulunk és akárhová is tartunk, ez egy emelkedett, mondhatni ünnepélyes jelleggel bíró utazás, mondjuk mint egy sorsforduló az életünkben, ami után minden másképp lesz majd egy kicsit, mint annakelőtte volt.
Ilyesféleképpen tudnám jellemezni az All India Radio legjobb lemezét, az Echo Othert. Legjobb lemezről ugyanakkor csak feltevésekkel beszélhetünk egy olyan trió esetében, amely voltaképpen még nem igazán hozott létre nemhogy maradandó, de teljes kiterjedésében még csak korrekt albumot sem. A srácok munkái látszatra az egyszerűség varázserejével próbálják megragadni a hallgatói figyelmet, az egyszerűség azonban azonnal bonyolódik, mihelyst elkezdünk hallgatni egy All India Radio-albumot. A felütés rendszerint lebegős ambient. Aztán egy kis trip-hop, mely nem egyszer a kifinomult, akusztikus popzene felé mutat. Aztán egy kis experimentális zajkeltés. Aztán kellemes downtempo a naplementéhez. A számok pedig rendszerint alig érik el a négyperces játékidőt, mindezek tehát olyan gyors egymásutániságban váltják egymást, hogy időnként majdnem megszokhatatlanná válik ez a hideg-meleg játék.
De csak majdnem. Míg ugyanis a csapat legtöbb albumán tényleg annyira szerteágazóvá válik a hangzásvilág, hogy a hallgató egyszerűen nem tud megfelelő kedélyállapotot találni a megemésztéséhez, addig az Echo Other különös módon megtalálja az arany középutat, és a tarka stílusfelhozatal mellett is egységes próbál, és tud is maradni, míg más India-lemezeknél ez a törekvés érezhetően meg sem fogalmazódik. Jelen esetben tehát egy átgondoltan felépített, árnyalt, de nem széteső hangulati ív határozza meg a korongot, mely bennem leginkább a késő délutáni, kora esti biciklizések, kocogások utolsó néhány lépését idézik fel, egy hosszú, kiadós testmozgás utáni megfáradt, ám továbbra is lelkes sétát.
Az Echo Other, úgy gondolom, sosem lesz több háttérzenénél, de háttérzenének rég találtam ennyire megfelelő és kellemes albumot. Hallgattam már olvasás, festés, takarítás, írás, tanulás, kávézás mellé, és kivétel nélkül mindig megtöltötte az aktuális tevékenységet egy sajátos, a legkevésbé sem harsány, mégis jól érzékelhető meleg árnyalattal. Az a fajta zene, amelyik sosem törekszik a magasztosság, a megismételhetetlenség megtisztelően ritka posztjára. Helyette inkább a mindennapok legegyszerűbbnek látszó pillanatait emeli néhány centivel a föld felszíne fölé.
10/8
A trió honlapján végig tudod hallgatni, és most igazán baráti ötdolláros összegért meg is tudod rendelni az albumokat. http://www.allindiaradio.com.au
