A magyarok számára (is) leírhatatlan nevű izlandi srác 2002-ben jelentette meg első lemezét Rhythm Of Snow címmel, ezzel pedig kapásból óriási figyelmet vívott ki az ambient piacon.
Hangzásvilága leginkább Loscilhoz és Krill.Minimához hasonlítható, kiváló érzékkel vegyíti a minimalista textúrákat a panorámákká kiterjesztett hangképekkel, a környezet különféle, sokszor beazonosíthatatlan, mégis ismerősnek tetsző hangjaival és sajátos dallamvilágával, valamint utánozhatatlanul hömpölygő-lebegtető jellegével, mely minden egyes munkájára jellemző.
Három éve látott napvilágot a Will I Dream During The Process?, mely nemcsak a Sending Orbs mindmáig legtökéletesebb kiadványa, de önmagában véve is az ambient műfaj egyik legékesebb gyöngyszeme. A Rhythm Of Snow minimalizmusát továbbgondolva kitágította a dub techno fogalmát, és egy lenyűgöző, atmoszferikus ambient úttá varázsolta az agyzsibbasztó ritmusokat. Az albumon épp a kettősség volt a leginkább ámulatba ejtő: habár végtelenül egyszerű, minden felesleges manírt mellőző témákkal dolgozott, képes volt egy olyan mozgalmas, szerves egészként pulzáló ökoszisztémát létrehoznia, mint az a legtöbb ambient zenére cseppet sem jellemző - a goára ellenben annál inkább. Természetesen Yagya zenéje mérföldekre áll az említett stílustól, de utaztató jellegét, dinamizmusát tekintve az ambient határait is túllépi, és rendkívüli mértékben repíti a lelket a legkülönfélébb dimenziókba.
Ehhez képest számomra visszaesést jelent a Rigning, mely a Rhythm Of Snow-hoz hasonlóan ismét a négynegyedes monotonitással kívánja álomba csalogatni az emberi elmét - a számok pedig kiválóak is egy kis szundikáláshoz. Ha azonban az előző korong által megnyitott távlatok újbóli megcsodálására számítunk, csalódni fogunk. Az albumra koncentrálva észrevesszük, hogy a tíz darab gyakorlatilag azonos séma szerint építkezik, még hangzásviláguk is megegyezik, így gyakorlatilag a "variációk szigorúan egy témára"-szindróma tanúi lehetünk. Szó nincs róla, hogy a különféle rigningek ne lennének zseniálisak, de túlontúl monotonná, fantáziátlanná teszik azt az utazást, amit egy olyan mesés lemez után vártunk, amilyennel Yagya 2006-ban ajándékozta meg az álmodozók igen népes táborát.
10/8
