Az igazán jó dub techno nem csupán szemezget két különböző területről, de egyszerre meg is tudja szólítani mind a techno, mind az ambient műfaj hallgatóit.
Kezdem az egyik legfontosabbal: ennek az albumnak nem lehet úgy nekimenni, hogy oké, most van tíz percem, gyorsan beletekerek a számokba. Úgy sem, hogy jólvan, úgyis egész nap rohangálok, majd hallgatom a hármas metrón meg a négyeshatoson. Ha jót akarsz magadnak, keríts egy bő órát, pöpec hangberendezést, és amíg hallgatod, ne csinálj semmit. A zene épp eleget csinál.
A felütés fülledt, homályos, szállós ambient zsibbasztásnak tűnik, de máris az elején egymásra rakódnak az itt még egynemű loopok, és diszkrét, de magabiztos örvénylésbe rántanak bele. A második számtól (Truth) aztán nincs menekvés, jönnek a kemény élektől megfosztott, ám még így is rendkívül súlyos dobok, és mellé-alá-fölé-belé az őrlő basszusok. A masterelés múltja a lehető legjobb értelemben kísérti a Dadub duót. A sound design olyan mértékben profi, hogy még csak audio geeknek sem kell lenni egy kisebbfajta hanyatteséshez. Főleg a félidő ambient intermezzóját követő Transfer és Arrival című számoknál kell vigyázni - ablakkitörősek. Mégsem mondható (szerencsére), hogy a Dadub felvenné pl. a dubstep agresszivitását és arroganciáját. Zenéjük energiája valahogy sokkal mélyebbről tör a felszínre, sokkal elemibb erejű - és ekképp sokkal jobban beléd is hatol. Dino Sabatini tavaly megjelent Shaman's Paths című lemezéhez hasonlóan időnként itt is már-már törzsi szertartások rituáléja sejlik fel, rendkívül sajátos ötvözetet adva az egyébként hangsúlyosan urbánus világgal.
Az összkép pedig sűrűbb és feketébb, mint az éjszaka, a Dadub mégis ízletesen hinti meg foszforeszkáló kristálycukorral ezt az áthatolhatatlannak tűnő sötétséget. A végeredmény mindkét végletet - a túlzott elborulást és a negédes giccset is - sikeresen elkerüli, s válik ezáltal az utóbbi idők egyik legizgalmasabb dub techno kiadványává.
Az igazán jó dub techno nem csupán szemezget két különböző területről, de egyszerre meg is tudja szólítani mind a techno, mind az ambient műfaj hallgatóit. Az olasz duó bemutatkozó nagylemeze az iskolapéldája lehetne ennek. A You Are Eternity azt a hagyományt követi, amely a Basic Channeltől és Gastől kezdve Monolake-en és Yagyán át Rod Modellig és Andy Stottig ível - csak hogy néhányat említsünk a dub techno legnagyobbjai közül. Ezek a loopzsonglőrök fogják a többnyire rideg, éles hangzású technót, és egész egyszerűen lenyomják a víz alá. Vagy tejfehér ködbe csomagolják. Ártalmatlanra tompítják, puhára lágyítják, simogatóra csiszolják. Alattomos, kellemes módon csúsztatják le a hallójáratainkon, és mikor ez a vizenyős pulzálás kellőképp beitta magát az agyunkba, észrevétlenül manipulálni kezdi a receptorainkat. Megfertőzi az érzékszerveinket. Átmossa a szervezetünket. És végül megbénít.
