A Pjusk harmadik lemeze a Glacial Movementsnél jelent meg. És üt. Interjú a lemezről, zenélésről, múltról, jövőről és még erről-arról.

A Pjusk első ízben az amerikai 12k kiadónál jelent meg, és Sart című bemutatkozó munkájukkal rögvest a jeges ambient éllovasai közé kerültek. Ezúttal a kiváló Glacial Movements kiadó vezetője, Alessandro Tedeschi környékezte meg a srácokat, és végre-valahára napvilágott látott a Tele. És, mint mondtam: üt.

Egyrészt megtartja a már jól ismert hűvös atmoszférát és az apró hangok nyújtotta részletgazdagságot, másfelől viszont korábban még nem tapasztalt világosságot is csempész a számok közé. A jellegzetesen rideg Pjusk-hangzás és a légies könnyedségű dallamok ebbéli kombinációja hallatán akár bátorkodhatunk is kijelenteni: megszületett a duó eddigi legjobb munkája. A napokban Jostein Dahl Gjelsvikkel dumáltam, ezt olvashatjátok most.
You might be interested in this interview in ENGLISH.
Az első két lemezetek Taylor Deupree kiadójánál, a 12k-nél jelent meg, viszont a zenétek hőmérséklete kiválóan illik a Glacial Movements jeges profiljához is. Ismertétek már korábban is a kiadót? Hogyan kerültetek kapcsolatba Alessandróval?

Küldött nekünk egy e-mailt, amelyben mesélt egy kicsit a kiadóról, mi pedig rögtön láttuk, mennyire kompatibilis a zenénk a Glacial Movementsszel. A Sval eddigre már megjelent, egyfajta folytatásos lemez elkészítésének a gondolata pedig érdekesnek hangzott.

Egyre több előadó van, akik a kiadók hátszele nélkül, önállóan publikálják a munkáikat. Mit gondoltok, miért jobb mégis egy kiadóhoz tartozni?

A legnagyobb előnye az, hogy egy rajongói közösséghez tartozhatsz. Ez nagyon igaz például a 12k esetében. Ha van egy népszerű és elismert kiadó, az emberek automatikusan az ott megjelent többi lemez összképe alapján találják meg a te zenédet. Szintén fontos a kiadóvezető szerepe. Jó, ha van olyan szakmabeli, aki objektíven tudja megítélni a munkánkat. Egy ilyen fajta visszajelzés nagyon sokat jelent.

Nehéz napjait éljük - vagy jobban mondva élitek - a zeneiparnak. Sokak szerint túl szigorú, sőt ijesztővé vált a kalózkodás büntetése és felszámolása. Talán nem könnyű a kérdés, de azt hiszem, ma minden korábbinál fontosabbá válhat a zenészek véleménye. Szóval mit gondoltok erről az egészről?

Nehéz erre válaszolni. Nem vagyunk képzett zenészek, és nem is a zenélésből élünk. Ilyen értelemben a kalózkodás nem fog tönkretenni minket, viszont kétségkívül komoly problémát okoz azoknak, kiadóknak és zenészeknek egyaránt, akik tényleg erre tesznek fel mindent. Szerintem fontos tudatosítani, hogyan is készül a zene, és ennek megfelelően valódi tiszteletet és támogatást nyújtani a művészetnek és a művészeknek.

Ti hogyan dolgoztok együtt? Először külön-külön elkezdtek zenét írni, vagy közösen jammelgettek, hátha kisül belőle valami?

Nem, asszem, a jammelés nem jellemző. Általában külön kezdünk hozzá egy-egy darabhoz, aztán megmutatjuk egymásnak, ki mire jutott, és innen már el tudunk indulni közösen. Az én reszortom inkább a számok szerkezete és felépítése, Rune pedig többnyire a kísérletezgetésért és az elvontabb hangrétegekért felelős. Mivel mindkettőnknek más a technikai repertoárja, ez a fajta munkamegosztás eléggé praktikus is egyben.

Sokszor használtok környezeti hangfelvételeket?

Igen, elég sokféle hangréteg van a zenénkben. A környezeti hangfelvétel képes teljesen más megvilágításba helyezni egy számot.

Ólafur Arnalds mondta egy interjúban, hogy a skandináv zenéről rögtön a rejtélyes északi táj hangulatára és befolyására asszociálni hatalmas közhely. Én viszont úgy tudom, a ti zenétekre és egyáltalán a zenekészítés folyamatára erős hatást gyakorol a kis elszigelt stúdiótok Valldal szívében. El tudnátok képzelni a zenélést például egy nagyvárosi közegben is?

Igen, biztos vagyok benne, hogy menne. Egyszerűen csak azért megyünk mindig Valldalba zenélni, mert ott jobban tudunk koncentrálni huzamosabb ideig is. Amúgy nem is szoktunk 2-3 napnál tovább maradni, és a végére mindig teljesen lemerülünk. A kreativitás nem másról szól, mint átszellemültségről és önfegyelemről. Arról, hogy koncentrálsz egy fix ütemterv szerint. Szerintem legalábbis. Makacsnak kell lenned, és nyitottnak, hogy ha ihletet kapsz, készen állj, hogy kövesd.

A skandináv ambient a szívem csücske. Érdekelne tehát, kik a kedvenceitek a kortársak közül, kik vannak rátok a legnagyobb hatással?

Kezdettől fogva Biosphere volt ránk a legnagyobb hatással, mostanság viszont nagyon sokféle zenét hallgatunk. Nem hinném, hogy bárkit is ki kellene emelnünk, leszámítva Biosphere-t, ő tényleg mély benyomást tett ránk. Na jó, jelen pillanatban James Murray munkáit hallgatom, nemrég jelent meg a Floods című új lemeze a saját kiadójánál. Richard Chartier szintén elég népszerű.

És mi a helyzet a Circularral? A legutóbbi lemez, a Substans az Ultimae-nél jelent meg, és szintén elég népszerű lett. Hogyan tovább?

A Circular él és virul, az Ultimae-vel való közös munka nagyon kifizetődő volt, időközben viszont egy csomó anyagot átvittünk egy másik projectbe, amelynek a Hydrofon nevet adtuk. Ezek a munkák már eléggé távol estek az ambienttől (leginkább több műfaj összemosásáról van szó), nekünk viszont koncentrálnunk kellett arra, amit eredetileg el akartunk érni a zenével. Az Ultimae nagyon sokat segített ebben a kissé frusztráló konfliktusban. A producerünk, Frode Langhelle is beszállt a Hydrofonba, és egy album már biztosan be van tervezve 2012-re, a jövőben talán még több is. Nemsokára lesz honlap is, tovább infóval. 

És hogyan alakul a Pjusk jövője?

Már dolgozunk az új anyagon, remélhetőleg 2013-ban fog megjelenni a 12k-nél.

Lenne kedvetek élő fellépésekhez is? Tudnotok kell, hogy Magyarországon tárt karokkal várunk titeket! :)

Állunk elébe! Szeretnénk többet látni a világból.

Hallgasd meg az új album egyik felvételét, valamint rendeld meg a lemezt a kiadótól!