Akárcsak a nemrég megjelent retrospektív Solar Fields-kiadvány, a Perimeters is új köntösben lép a hallgatók elé. Valami megváltozott.

Új értelmet nyert az álomgyár kifejezés az Ultimae Records legutóbbi kiadványai kapcsán. Az a francia kiadó ugyanis, amelyik az évezred elején a legígéretesebb psychedelic ambient kuckójának számított, körülbelül 2006-tól kezdve egyre inkább ipari termelőként funkcionált, és álomszerű hangcsokrait futószalagos módszerrel termelte.

Az egyre egysíkúbb profilt egy új műfaj - az IDM - beemelése csak látszólag színesítette, valójában csak még inkább a vérszegénységet sürgette, és túlontúl hasonló célkitűzésre kötelezte az egyébként különböző stílusú alkotókat (Hybrid Leisureland, Hol Baumann, Circular, James Murray, I Awake). Ez a látszatértékű perspektívabővítés már egy új Ultimae-hez vezetett, amely nem volt több egy színvonalas, inkább technikailag mintsem művészileg kiforrott anyagokat piacra dobó gyárnál. A különböző albumok hangmintái és más formai megoldásai helyenként annyira összecsengtek, hogy azt hihettük volna, ugyanaz az előadó áll más alteregók mögött.

A kiadó lángját sajnálatos módon pont a tulajdonos 2009-es magánakciója fenyegette a kihunyás veszélyével. Vincent Villuis Leylines című lemeze az iskolapéldája volt annak, miképpen válik egy kreatív elme szárnyalása lelketlen rutinmunkává. A tragikus körülmények ismerete sem enyhít a végeredményen. Tudniillik Aes Dana már szinte teljesen kész volt az új lemezével, mikor is egy merevlemez-károsodásnak köszönhetően örökre elveszett az egész az áramkörök sűrűjében. Kevés nagyobb fájdalmat lehet elképzelni egy művész számára, és Villuis szinte azonnal el is kezdte újrakészíteni a Leylinest. Az eredmény több mint kétségbeejtő volt. A régóta ismert Aes Dana-védjegyek - ha lehet őket annak nevezni - katonás sorban meneteltek egymás mögött, kezdve a tompa dobpergésre emlékeztető monoton basszusfutamokkal; a rendkívül precíz, bár természetes "hibának" szánt sercegő, mechanikus hangfoszlányokon át; a négynegyedeket átölelő loopokig. A Leylines annyira rutinmunka, hogy hiába vonultat fel addig értékesnek tartott elemeket, a könnyed megismételhetőséggel ki is oltja az erejüket. Hát még ha ehhez hozzászámítjuk a mogorva, sokszor bántó hangvételt, amely áthatja az egész lemezt, és igencsak harapóssá teszi. Nem kellett rosszindulat ahhoz, hogy Aes Danát elveszni lássuk.

Akárcsak a nemrég megjelent retrospektív Solar Fields-kiadvány, a Perimeters is új köntösben lép a hallgatók elé. Valami megváltozott. Valójában persze nem sok: a kiadó ismét egyenruhát választott magának az egyedi tervezésű borítók helyett. Az alul végigvonuló csík tán szolidabb, mint a korábbi szélesvászon-dizájn, de ugyanúgy az egységességet hangsúlyozza. Nem baj. Egyelőre ez még csak a második ilyen korong, úgyhogy ettől akár el is tekinthetünk.

Főleg, ha betesszük a lejátszóba, és meghalljuk az első számot. Akkor kezdjük elhinni, hogy az új évtizeddel új fejezet is nyílik a kiadó történetében. Christoph Berg, az utóbbi évek egyik legmagasabban jegyzett modern classical előadója társult a bevezető darab megírásához. Miért is nem gondolt erre szinte senki korábban: a pszichedelikus ambient olyan sok mindenre nyitott, pont a klasszikus hangszerelésre, a torzítás- és effektmentes dallamokra ne lenne az? Korábban talán csak Jairamji és Adham Shaikh távol-keleti hangulatú lemezein vagy egy-egy Dakini-anyagon hallhattunk hasonlót: nem kell Simon Posford- vagy Shulman-féle samplermágusnak lenni ahhoz, hogy egy kicsit megcsavarjuk az agyidegeket. Jairamji zenéje persze elég távol esik a hagyományos értelemben vett psychedelic ambienttől, így akár eszünkbe juthat egy sokkal közelebbi példa is, egyenesen az Ultimae házatájáról: Solar Fields. Magnus Birgersson köztudottan kihasználja multiinstrumentalista adottságát, ám ő azért nem bizonyul túl jó példának, mert amikor igazán ezt teszi, valójában legalább annyira merészkedik a psyambtól, mint Jairamji. A 2005-ös keltezésű Leaving Home a legjobb példa: kreatív élőhangszeres megoldások sokasága színesíti a lemezt, mely ezáltal műfajilag nehezen besorolhatóvá válik.

A felütés tehát új távlatokat sejtet, és a Perimeters egyetlen igazi hibája, hogy nem igazolja a sejtéseinket. A folytatás már legalább annyira kiszámítható, mint bármelyik Ultimae-kiadvány esetében. Villuis a Memory Shellben képviselt igazi panoramikus ambientet, melyben a dörmögő basszuszakatolást és a monoton, trance-es dobritmust hosszan, körkörösen kitartott hangfonalakkal kötötte egybe. A Leylines, illetve a különböző válogatáslemezeken megjelent számok már szigorúan, vagy-vagy-alapon szétválasztották ezt a két elemet, és pont emiatt váltak igazán unalmassá. Mindez persze nem Aes Dana-találmány, hiszen az Ultimae szlogenje (Panoramic Music for Panoramic People) sem légbőlkapott: a profilba tartozik ez a panoramikusság, és a Solar Fields-lemezek alkalmazzák a legizgalmasabban.

A Perimeters olyan értelemben tovább folytatja Villuis munkáját, hogy a Memory Shellről ismert légiességtől határozottan sterilizálja az album közepén helyet foglaló, progressive vagy morning trance-es jellegű számokat. A pozitívum viszont, hogy közéjük ékel egy-egy lebegős, "tiszta" ambientet. Ez nagyon hiányzott a Leylinesról. Szerencsére a pörgősebb részek is működőképesek, bár öt számra elegendő szufla egyértelműen nincs bennük (főleg, hogy a korong leghosszabb számai). Ezért is jó, hogy van miben elmerülni (ambient), a monotonitás így kevésbé szembe- és fülbeszökő. A legélvezetesebb ettől függetlenül továbbra is a felvezetés, illetve az azt követő Snöflinga (hóesés). Ezekben nyilvánul meg leginkább az, ami miatt megkedvelte a hallgatóság Aes Dana zenéjét: hideg, szúrós hópelyheket szitál a bőrre, de megvárja az elolvadást is. A keménynek tűnő felütések gyakran önmaguk óvatos mutációi által puhulnak meg (illetve előfordul ennek a fordítottja is: The Missing Words). Az első két számtól eltekintve itt nem erről van szó. Inkább egyfajta hidegvíz-melegvíz váltakozás jellemzi az előrehaladást, de a Perimeters nagy előnye, hogy mindvégig kellemes hőmérsékletű ambientfürdővel kényezteti a hallgatót.

_______________
Aes Dana: Perimeters @ Ultimae Records