Az első MoeskoMix. Chill a javából!
A mixet egy tematika szerint akartam elkészíteni, ez a tematika pedig nem más, mint a tél. A tél sokak számára a hidegség, a visszahúzódás, a melankólia évszaka. Ha esik a hó, baj, mert hideg és hamar undorító sáros lesz, ha nem esik baj, mert mi az, hogy télen sem esik. Télen mindenki mogorvább, introvertáltabb az átlagosnál, kevésbé szeret kimozdulni. A télben az egyedüli jó pont a karácsony, amikor mindenki felszedheti az év közben kőkeményen leadott tíz kilót, kikapcsolhatja a telefont és a tévé rabjává válhat, vagy (személyes példa) végre nem kell minden reggel ötkor kelni tanulás végett.
Tényleg csak ezért lenne jó a tél? Dehogy! A tél is szép évszak, nekem rögtön a második kedvencem. Mert tény, hogy nem mozdul ki az ember. Viszont otthon, a finom meleg takaró alatt pihenhet a barátjával vagy barátnőjével. A tél a pihenés, a regenerálódás ideje is lehet, nemcsak a bezárkózásé. Ezt próbáltam bebizonyítani az itt felvonultatott zenékkel.
Most pedig ezeket a zenéket szeretném bemutatni.
A mixet Patchwork: Wolke c. számával kezdtem, mely Jens Paulsen első lemezén található meg. Az 1997-ben a Spirit Zone égisze alatt napvilágot látott Patchwork egészen új színfoltját képezte a psychedelic chillout zenének, Paulsen ugyanis egy új elemmel tarkította, ez pedig az experimental volt. Ám az olyan előadókkal ellentétben, akik két szék között a földre estek, Paulsen egy döbbenetesen egyedi, komplex hangzásvilágot teremtett, melyet a soron következő lemezein csak még inkább a tökélyre fejlesztett. A Wolke egy lassú, végig a mérsékeltség határán belül mozgó szerzemény, fura hangfoszlányokkal és finoman zakatoló kattogásokkal.
Ezt az Island Of Forgotten Dreams követi, mely egy tisztább, nyugodtabb darab. A Zen Lemonade név mögött a goában és a chillben is jártas Gus Till és Yukimi Yonezawa áll. Önálló albummal egyszer jelentkeztek 2002-ben: a Lemon Soul egy goa-trance lemez volt, azóta azonban inkább az ambientet részesítik előnyben, és világhírű kiadók (Interchill, Liquid Sound Design) válogatáslemezein tűnnek fel. Jelen szerzeményük az Ear Pleasure néven kiadott Chill Tribe válogatáson található.
Electrypnose munkája következik ezután. A név mögött Vince Le Barde áll, aki az utóbbi időben inkább a goa felé pártolt. Rozococie című száma a Subliminimal Melancholies címre keresztelt lemezén hallható. Az Ajja gitárjátékával fűszerezett szám lehetséges, hogy sokak figyelmét elkerülte, ugyanis a 2006-os album véleményem szerint egy meglehetősen gyenge kiadvány, én sokáig végig sem hallgattam. A Rozococie a lemeztől eltérően meglehetősen érzelmes, finomabban engedi előtérbe a kísérletiséget, és még finomabban a noise-t. Az ambient dominál, szerencsére, így egy varázslatosan szép számot kapunk.
A soron következő Stress Assassin: Shopcleaner című száma saját, Within The Office Of Eye And Ear című albumán található. Aki ismeri Henrik Jonsson zenei világát, tudja, mire számíthat: a skandinávoktól megszokott hűvös alapok, mély basszus, a legfinomabb, már-már nem is annak nevezhető mechanika, üstdobok...
Szinte teljesen ugyanezt a vonalat képviseli Bent Recknagel, aki Full Moon Fashions néven a Gabriel Le Mar által irányított Electroluxnál adta ki azonos című lemezét. Erről hallhatjátok most azonos című számát is, mely az albumtól eltérően egy meglehetősen kifinomult downtempós utazás.
Ezután egy kicsit dinamikusabb ritmusokkal haladtam tovább. Ebben Magnus Birgersson remekműve volt segítségemre. A Magic Eye című szerzemény eredeti verziója második, Blue Moon Station című korongján jelent meg. Egy évvel később készült el egy Gnostic Traveller címre keresztelt (nagyon erős tracklistájú, de rémgyenge koncepció szerint felépített) válogatás, melyen hallható volt a Magic Eye újraértelmezett verziója is. Mit ne mondjak, talán a legjobb Solar Fields-szám, amit valaha hallottam. Lassan, megfontoltan építkező, majd egyszercsak a dobok közé csapó és mindent elsodró space-es hangzás. De tényleg, ezt hallni kell!
Őt egy szintén speciális szám követi, ez pedig nem más mint a Silent Running című Carbon Based Lifeforms-szám újrakomponált, teljes mértékben a tökélyre fejlesztett, sőt azon bőven túlmutató darab, mely csak és kizárólag az Ambient Planet Vol. 1 néven futó nem túl erős válogatáson jelent meg. Egyik nap egyik kedves olvasóm e-mailjében olvastam egy nagyon találó kifejezést a H.U.V.A. Network kapcsány, remélem, nem haragszik, ha Őt idézném: "valahol mélyen, még mindig úgy gondolom, hogy nem emberek csinálták azt a zenét". Igen. Pontosan ez a benyomásom ennek a számnak a kapcsán.
A jókora idegborzolás után Shiva Chandrával, vagyis Daniel Vernunfttal megyünk tovább. Bevallom őszintén, a legkevésbé sem kedvelem azt a stílust, amit Daniel képvisel: monoton, üres techno, trance-ként eladva. A Spirit Zone chillout-válogatásain ennek ellenére többször bebizonyította, hogy a kellemes ambient zenéhez nagyonis ért. Kiváló bizonyítéka ennek legjobb szerzeménye, a Modern Accustics, mely a 2003-ban megjelent Global Psychedelic Chill Out negyedik darabján található.
Utána Yello következik, de ne ijedjetek meg. A Yello név hallatán ugyebár mindenkinek egy, a főleg '80-as és '90-es években tevékenykedő synth-pop duó ugrik be. Na már most, az a zene, amit akkor csináltak, aligha nőt a szívemhez. Az első nagy dobásuk az 1999-es, zseniális Pocket Universe című lemezük volt. A korábbiaktól gyökeresen eltérő korong kapcsán végleg megszerettem Boris Blankot és Dieter Meiert (akinek a hangjától még ma is libabőrös leszek, félelmetes). Négy év múlva ismét felhagytak minden addigi szabályaikkal, és ismét egy új világú korongot adtak ki The Eye néven. A tizennégy darabot felvonultató CD néhány számán Jade Davies is énekel. Meg sem próbálom leírni azt a lenyűgőző, kicsit rekedtes, jazzes vokált, mellyel a csajszi meg van áldva. Nem tudok más szót: gyönyörű. Tökéletes.
Aztán itt van nekünk a tribalkirály Adham Shaikh is, aki a tőle megszokott hangzástól kissé távolabb álló, ám tán még annál is zseniálisabb számot készített. A Sabadhi egyébként az elsőtől az utolsó percig tökéletes Essence című limitált darabszámú lemezen jelent meg, a Sonic Turtle gondozásában. A nyolcperces szerzeményt leginkább Jairamji stílusához tudnám hasonlítani, és bár azt a zsenialitást, amire Charlie Roscoe képes, még Shaikh sem tudja elérni, azért Ő is igen magasra teszi a mércét a lágyan hömpölygő Sabadhival.
Őt követi Steffen Schuhrke, aki Mos-Fet néven mindössze három számot készített. Ezek közül az egyik a finom IDM-et az ambienttel keverő Photosynthese, mely a Global Psychedelic Trance című válogatássorozat hatodik darabjának Ambient felén jelent meg, és picit hasonlít Patchwork stílusához. Schuhrke egyébként az industrial ritmusokat pakolgató Controlled Fusion egyik alapító tagja is, ha ez mond valakinek valamit. (Nekem nem mondott.)
A mixet Antonio Testával zártam, aki az ethno-tribal-ambient koronázatlan királya. Sunset című hangkölteménye az Albedo nevet viselő Ultimae-válogatáson hangzott el. Esős, rezignált darab, tipikusan az az "albumokat jól lezáró és mély nyomot hagyó" hangulattal. Nagyon szép.
Készítés ideje: 2007. december 7.
Műfaj: Ambient, Psychedelic, Chillout, Downtempo
Patchwork: Wolke
Zen Lemonade: Island Of Forgotten Dreams
Electrypnose: Rozococie
Stress Assassin: Shopcleaner
Full Moon Fashions: Full Moon Fashions
Solar Fields: Magic Eye (Rmx)
Carbon Based Lifeforms: Silent Running (CBL Carbonator Remix)
Shiva Chandra: Modern Accustics
Yello: Unreal
Adham Shaikh: Sabadhi
Mos-Fet: Photosynthese
Antonio Testa: Sunset
