MoeskoMusic - ambient blog

(HUN) Magyar nyelvű ambient zenei blog kritikákkal, interjúkkal, mixekkel, valamint mindenféle földi és földöntúli jóval.

(ENG) MoeskoMusic is a Hungarian ambient music blog with reviews, interviews, podcasts and many other things from behind closed eyelids.

Friss topikok

  • GTJV82: Én ezt miért csak most fedeztem fel?! :) Nagyon jó!!! (2014.05.07. 08:46) Maitreya: .74
  • GTJV82: Érdekes, nekem meg pont ilyen bealvós/álmosító hangulat jött le róla. :) Persze attól még nagyon s... (2014.05.07. 08:46) Orbit Over Luna: Transit
  • Werewolfrulez: @Moesko: Ez legyen a legnagyobb gond a világon :D (2014.04.22. 23:52) Anne Chris Bakker: Reminiscences
  • GTJV82: Ez is egy hazai album, ajánlom mindenki szíves figyelmébe: stereomantra.bandcamp.com/album/magic-... (2014.04.16. 08:45) HAZAI LOOPOK
  • pszichedeliksiheder: Még annyit fűznék hozzá amellett, hogy zseniális lemez; a World of Sleepers után ez lett volna a k... (2014.03.25. 12:55) Carbon Based Lifeforms: Twentythree

2011.04.16. 20:30

Younger Brother: Vaccine

Younger Brother: Vaccine

2011.04.16. 20:30 Moesko 7 komment

Az angol Younger Brother duó harmadik lemeze már a megjelenése előtt heves indulatokat váltott ki a rajongókból. Mikor a cikkhez készülődtem, elhatároztam, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy az általános vélekedéssel ellentétben bizonyítsam: a Vaccine-nek vannak értékes pillanatai. Nem volt könnyű dolgom.

Nagyot zuhanni csak magasról lehet, márpedig Simon Posfordnál magasabbra kevesen törtek az elektronikus zene történetében. Épp ezért, mielőtt rátérnénk a Benji Vaughannal készített új lemezre, tekintsünk vissza egy pillanatra a korábbi munkákra.

Posford először a Hallucinogen alteregóval robbant be a goa-köztudatba. Az 1995-ös Twisted, majd még inkább az 1997-es The Lone Deranger mérföldkőnek számított a maga mindvégig kordában tartott, de kellőképp őrült játékosságával. Posford valójában nem sok mindent csinált másként, mint a kortársai, egyszerűen csak kreatívabban alkalmazta a sampleröket és a különböző hangeffekteket. Bátorkodott túlvezérelni egy-egy visszhangot, magasabbra állítani a kelleténél valamelyik effekt frekvenciáját, eltérő ritmusképletet alkalmazni egyetlen számon belül... Posford számára a 140 bpm-mel lüktető dobritmus csak sokadrangú elem volt, annyira elveszett a sűrű, de kiválóan koreografált hangjátékban.

A második lépést a Shpongle jelentette. Ahogy az előző esetben, úgy most is egy korszakhatárt kijelölő, forradalmian új hangzásvilág született meg, ezúttal a downbeat területén. A pörgős goa világából érkező Posford fogta a jól bevált trance-effekteket, és rejtelmes ambient közegbe adaptálta. Ebben a fuvolavirtuóz Raja Ram volt a partnere, az igazi érdem viszont vitathatatlanul Posfordé: a már-már matekos rendszerszerűség mögött ugyanaz a virtuozitás rejlik, amely a Hallucinogent is kiemelte a többi goa-lemez közül. A Shpongle második lemeze 2001-ben jelent meg, és érezhetően egy jóval szélesebb közönséget próbált megszólítani. Néhány fanyalgó kritikus véleménye ellenére tagadhatatlanul sikerült is neki: a karneválhangulatot masszív elektronikával és üdítő pszichedelizmussal támogatta (jóllehet, brazilparti-hangulatával a meditációs ambienttől itt már nagyon távol került, az új közegben viszont valósággal lubickolt).

2003-ban napvilágott látott az újabb Posford-projekt, a Benji Vaughnnal közös Younger Brother első lemeze, A Flock Of Bleeps címmel. Ezt akkor sokan a Hallucinogen és a Shpongle ötvözetének tekintették, valószínűleg azért, mert az addigra már jól ismert, ám mindig meglepetéseket okozó posfordi játékosságnak ezúttal már laza műfaji keretek sem szabtak határt. Pszichedelikus chillouttól az agycsavaró goán át az akusztikus ballada  világáig vezetett az ív, műfaji staféta híján a vezérfonal pedig nem volt más, mint a markáns szerzői kézjegy, melyet kemény próbálkozások ellenére sem tudott lemásolni senki. A név (younger brother - kistestvér) tehát adta magát: az energikus és szertelen öcskös hasonló kultuszt vívott ki magának, mint Simon Posford korábbi munkái.

A Younger Brother második lemeze 2007-ben jelent meg, és gyökeresen új irányt vett nemcsak az előző, hanem minden korábbi Posford-lemezhez képest. Ez az irány a rock volt. Nem kemény zúzdáról beszélünk, hanem a hetvenes évek szintis-pszichedelikus rockjáról. A The Last Days of Gravity bevallottan a Pink Floyd erős inspiratív hatására született meg, ezzel pedig már majdnem el is lehetne adni bármit, ha nem tennénk hozzá, hogy az inspiráció forrása nem a Wish You Were Here-féle Pink Floyd volt, hanem inkább a The Division Bell-féle Pink Floyd, kevesebb Roger Watersszel és több popzenés nyáladzással. Szerencsére a Floyd-párhuzam füstje jóval nagyobb volt, mint a lángja: egyértelmű áthallásról egyetlen szám (Ribbon on a Branch) esetén beszélhetünk, a lemez többi része ismét önfeledt játszóház.

Újabb négy év telt el a következő lemez megjelenéséig, vagyis mostanáig. A Vaccine tulajdonképpen szintén új utakat nyit a posfordi univerzumban: a kommercialitás útját. A Shpongle és a YB azóta ugyanis szélesebb körben is ismertté vált, koncertturnék keretében járja a világot, MTV-kompatibilis videoklipet forgat... és ehhez zeneileg is alkalmazkodik. Bárcsak azt mondhatnám, mindez fordítva van, de egyértelmű, hogy tizensok év után Posford szűknek érzi az elektronikus zene piacát, és feltételezhetően anyagi okok miatt is kissé szeretné kinyújtóztatni pszichedelikus csápjait. Az új irány tehát az elektronikával díszített pop-rock. Ha eme kategóriai besorolástól reflexszerű csömörünk támad, ne is erőltessük a dolgot, inkább keseregjünk egy sort, majd vegyük elő a korábbi munkákat, melyek a mai napig ropogós frissességgel szólnak.

A Vaccine leginkább a kétezres években népszerű britpop előadók (Belle & Sebastian, Midlake, Coldplay stb.) sorába illeszthető. A Coldplay azért tűnik feltűnően jó hasonlatnak, mert a Vaccine összes számában éneklő Ruu mind megjelenésben, mind hangjában nagyon hasonlít Chris Martinra. Hogy ez pozitívum-e, ki-ki maga döntse el, az viszont mindenképp negatívum, hogy a vokál vezeti a hangszereket és az effektet, nem pedig fordítva. A Coldplay-féle printyi-prüntyihez a Chris Martin-féle ábrándozós dúdolgatás tökéletes választás, Posford azonban továbbra is próbálta tartani magát a korábbról ismert dinamizmushoz, Ruu harmatos trubadúrfutamjaival párosítva az eredmény viszont inkább komikus. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt is, hogy a fickó nem éri el még a Chris Martin-színvonalat sem, a nevetéstől is elmegy a kedvünk.

A lemezről egyértelmű kategorizmussal nem jelenthető ki, hogy gyenge, értékes pontjai ugyanis tényleg vannak. A Train című számban például - hasonlóan a Ribbon on a Branchhez - szinte működni látszik a finomkodó pop-rock és az elektronika párosa. A Pound a Rhythm izgalmas dobjátékkal dolgozik, melyet ügyesen körítenek a hömpölygő trance-effektek és a basszusok. A Vaccine kilenc számából öt, ha jóindulattal is, de bőven eléri a közepes színvonalat, lehetőség tehát van bennük. Ruu gyakran irritáló vokálja mellett a hiba azonban a félreirányzott hozzáállásban keresendő.

Posford nemrég azt nyilatkozta egy helyen, hogy sajnálja azokat a rajongókat, akik nem tudják elviselni, ha a kedvenc bandájuk "nagy" lesz. Ez a súlyos tévedés voltaképpen meg is magyaráz mindent. Úgy tűnik, Posford elfelejti, hogy ő nem a kommersz műfajok világában lett "nagy", hanem az underground közegben. Innentől kezdve tehát zenekarával együtt bejárhatja Európát, az eredeti (egyébként igenis nagy) közönségének a jelentős részét elvesztette. A kortárs popszakmában pedig nem valószínű, hogy pont ő fog többet kapni 15 perc hírnévnél. Némi remény azért még van: Posford egy éven belülre ígérte a harmadik Hallucinogen-lemezt.

( A cikk az LD50.hu weboldalon is megjelent.)

Címkék: kritikák 2011 hallucinogen shpongle younger brother twisted records simon posford benji vaughan psychedelic ambient

A bejegyzés trackback címe:

https://ambient.blog.hu/api/trackback/id/tr482992721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_63155 2011.04.17. 09:22:03

Nagyon erdekes kritika volt ez, koszonom! Errol az uj albumrol nem tudtam, most mar kivancsi vagyok. Egyebkent szamomra is a Shpongle es a Younger Brother a csucs a mufajban... gondolom sokak szamara. A legjobb a 2 oras "Live in Eilat desert" mix. Ott aztan van minden, eleg jol osszerakva. :)

Ismeretlen_63155 2011.04.17. 10:25:58

Egyebkent a "The Last Days of Gravity" albumrol az "All I want" is Pink Floyd-os szerintem. Teljesen a "One of these days"-re emlekeztet.

Ismeretlen_63155 2011.04.17. 10:42:43

Vagy inkabb "One of these days" es mas szamok a "Meddle" albumrol osszekeverve...

Mex 2011.04.17. 21:53:14

Nem is lenne baj az új hangzásvilággal, a fő gond az, h nem elég jók a dallamok, az ének néhol kif. gagyi és az ember agyára megy. Az tuti, h csalódás a Vaccine. Míg az előző albumot rongyosra hallgattam, addig ezt pár nap után letettem és azóta sem akarom újra. A shine és a train, főleg utóbbi jóra sikerült. Osztályzatom egy közepes, hármas, mivel nem lett emlékezetes a cucc. Sajnálom, hogy nem azt kaptam amit vártam.

Popszi 2011.04.20. 22:54:51

Maximálisan egyetértek a kritikáddal Moesko. Az albumrol nekem egyedül a Train tetszik igazán, a többi szám olyan átlagos. Nem lett gagyipop, mint pl az Infected Mushroom, de nem is mutat semmi újat. A legtöbb számba próbáltak valami pszichedelikus Posfordos hangzást is belevinni, de szerintem sokszor teljesen feleslegesen és még erőltetettnek is tűnik nekem.

pinyusz 2011.04.23. 11:42:55

Nem bírtam végig hallgatni inkább csak átfutottam rajta, hirtelen kiváltott reakcióm egy shift + delete :D Younger Brother nevet szerintem nem kellett volna ennyire pop mázzal leönteni. Miért nem találtak ki valami más előadó nevet ennek az albumnak ? Tavalyi Ozorán volt szerencsém hallani őket élőben de sikerült elüldözniük a nagyszínpad elől...alig vártam hogy vége legyen. "The Last Days Of Gravity" album után nekem ez egy érthetetlen váltás. Köszönjük ismét a remek cikket ! Coldplay hasonlaton nagyot mosolyogtam ;)

ayad 2011.05.21. 23:25:37

nekem is óriási csalódás, főleg úgy, hogy Posford eddigi munkásságáért minimum életnagyságú márványszobrot faragtam volna neki. Moesko abszolút rátapintott a lényegre az "unom hogy nincs pénzünk - a shponglét már mindenki ismeri - használjuk ezt ki" stb. témával, mindez azért is egyértelmű mert Posford ehhez a lemezhez a Pledgemusic-on szedte össze a pénzt http://www.pledgemusic.com/projects/youngerbrother és többször panaszkodott nyilvánosan a Twisted facebook-oldalán az illegális letöltésekkel kapcsolatban - utóbbit hibáztatva a kiadó csődközeli állapotáért, ami nekem egyáltalán nem volt szimpatikus. Két évvel ezelőtt a londoni Shpongle-koncerten még elvarázsolódtam, a tavalyi YB-koncert Ozorán viszont tényleg botrányos volt és ez nagyrészt az énekescsávónak köszönhető. A fickó szerintem igazán középszerű,sőt,rossz, Posford szakértelmét ismerve értetlenül állok a jelenség előtt. Valaki írta előttem hogy nem a hangzásvilággal van a baj - ez így igaz. Az előző albumról az All I Want vagy a Ribbon on a Branch az elmúlt 10 év legjobb dalai között vannak - és nem kevés zenét hallgatok. Az a baj hogy ez erőltetve lett, érződik a szándékos "írjunk slágereket" hozzállás és egy olyan embertől aki az undergroundban mindent elért, nekem ez kínos.