MoeskoMusic - ambient blog

(HUN) Magyar nyelvű ambient zenei blog kritikákkal, interjúkkal, mixekkel, valamint mindenféle földi és földöntúli jóval.

(ENG) MoeskoMusic is a Hungarian ambient music blog with reviews, interviews, podcasts and many other things from behind closed eyelids.

Friss topikok

  • GTJV82: Én ezt miért csak most fedeztem fel?! :) Nagyon jó!!! (2014.05.07. 08:46) Maitreya: .74
  • GTJV82: Érdekes, nekem meg pont ilyen bealvós/álmosító hangulat jött le róla. :) Persze attól még nagyon s... (2014.05.07. 08:46) Orbit Over Luna: Transit
  • Werewolfrulez: @Moesko: Ez legyen a legnagyobb gond a világon :D (2014.04.22. 23:52) Anne Chris Bakker: Reminiscences
  • GTJV82: Ez is egy hazai album, ajánlom mindenki szíves figyelmébe: stereomantra.bandcamp.com/album/magic-... (2014.04.16. 08:45) HAZAI LOOPOK
  • pszichedeliksiheder: Még annyit fűznék hozzá amellett, hogy zseniális lemez; a World of Sleepers után ez lett volna a k... (2014.03.25. 12:55) Carbon Based Lifeforms: Twentythree

2011.01.15. 15:43

Az ambient 2010-ben (TOP 15)

Az ambient 2010-ben (TOP 15)

2011.01.15. 15:43 Moesko 20 komment

Baljós hangvételű kilátástalanság, és az e felett uralkodni próbáló, de legtöbbször fájdalommal teli akusztikus hangszerek határozták meg a 2010-es év ambientjét.

Ami korábban kísérleti forma és játékosság volt, ma már az egyensúly hiányának rögzítése. Az évtized elején népszerű pszichedelikus ambient továbbra is krízisben van, a modern classical ezzel szemben minden korábbinál erősebb. Lássuk, melyek voltak 2010 legjobb kiadványai.


 

15. Indignant Senility:
Plays Wagner
(Type)

A kiadó Lynch Radírfejét hozta párhuzamnak a lemez jellemzésekor. Nos, a hasonlat felettébb találó: nagyzenekari felvételek archív, sercegős, tompa zajai; a távolból recsegő gramofonok; azonosíthatatlan forrású, mélyről bugyogó morajlások jellemzik a Wagner-betéteket felhasználó Pat Maherr munkáját. Sokszor nem kellemes hallgatni. De tegye fel a kezét, aki a Radírfejet a kellemességéért szereti.

 

 

14. Andrew Thomas:
Between Buildings And Trees

(Kompakt)

A fiatal előadó 2006-ban jelentkezett utoljára saját anyaggal. A friss lemez a már korábban is alkalmazott képlettel dolgozik: finom zongoradallamokat illeszt komótosan lebegő alapokra, egy-egy tetszőleges témát újra meg újra megismétel, és mikroszkopikus ál-hibákat illeszt az összképbe, elkerülve a plasztikus tökéletességet. Maga a lemez sem tökéletes, az igényes korrektség viszont teljes mértékben igaz rá.


 

13. Rene Hell:
Porcelain Opera

(Type)

Az ambientben is népszerű hiba=szépség egyre művibbé váló képlete mellett hihetetlenül üdítően hat Jeff Witscher rövid, de annál kimerítőbb glitch dolgozata. Bár a lemez nem szűkölködik mély és hosszú loopokban és drone-okban, elsődlegesen mégsem a lélekbúvárkodást, hanem az önfeledt, bár kétségkívül bizarr elektrofürdőt vállalja magára. A zene egyébként teljesen kattant - és igen, ez esetben pont ez a legnagyobb előnye. Ja, és végre egy
lemezcím, amelyben tényleg működik az irónia!

 

12. Carbon Based Lifeforms:
Interloper

(Ultimae)

Az eddigi legrosszabb évet zárta az évtized elején még oly magabiztosan hódító psychedelic ambient: a ténylegesen értékelhető kiadványokból egy toptízes listára sem futná. Egy-két album tartja még a lelket ebben az egyébként is sokat támadott irányzatban: az egyikük a csalódást sosem okozó Carbon Based Lifeforms. A duó immár a harmadik epizódot írta meg melankolikus történetükhöz, mely továbbra is az egyik legizgalmasabb színfoltja az ambient műfaj könnyebben fogyasztható oldalának.  (Korábban írtam róla itt.)

 

11. Rafael Anton Irisarri:
The North Bend

(Room40)

Az ereje teljében lévő modern classical szcéna egyik legjelentősebb képviselőjéről van szó, aki gazdagon rétegzett zenei világát élőhangszeres megoldásokra, és nem egyszer világvége-hangulatra építi. Az eredmény egy rövid, de erőteljes, sűrű hang- és érzelemvilágot kínáló gyűjtemény, mely egyetlen dologgal lehetne még kiválóbb: a Reverie című mini-albumon megjelent Für Alina című számmal - talán a legjobb, amelyet Irisarri valaha készített.


 

10. The Sight Below:
It All Falls Apart

(Ghostly International)

Nem mintha másokhoz való hasonlítgatás nélkül is ne lenne elég önálló ez a lemez, de gyakorlatilag Yagya és Gas ötvözetével van dolgunk, némi drone-nal és shoegaze gitárelemmel megpakolva. A minden ízében kiváló korongot egy Joy Division-szám újraértelmezése teszi még izgalmasabbá: nem túl gyakori az olyan ambient - még ha shoegaze-ről is van szó -, amelyben az énekhang nem ront, hanem javít az összképen. Ez olyan. Egyébként pedig az album szerzője nem más, mint az előbb említett Irisarri (és az ex-Slowdive tagja, Simon Scott!).

 

9. 36:
Hollow

(3six Recordings)

Dennis Huddleston a teljes ismeretlenségből tornászta fel kétszámjegyű projektjét. Lemezei szabadon végighallgathatók az interneten, aki pedig igazán értékeli a fiatalember munkáját, kedve szerint válogathat az exkluzív kiadványokból (ha elég gyors). A Hypersona érzékeny világát továbbmélyítő Hollow a megejtő ártatlanság helyett már fájdalmas témákkal dolgozik. Hogy miként emelkedik ki a kortársak közül, többféleképpen meg lehetne ragadni. A legfeltűnőbb talán az, ahogyan lélekkel és szenvedéllyel tölti fel "field recordings"-alapú, zajos drone zenéjét. Mintha a föld sírna. (Kapcsolódó cikk itt.)

 

8. Clem Leek:
Holly Lane

(hibernate)

A gyermekkor fájdalmasan szép emlékét nosztalgikusan felelevenítő albumról azt hihetnénk, gépekkel előállított zene, pedig teljes egészében akusztikus hangszerek és azok visszhangjainak ügyes elrendezése alkotja a rövid, de tartalmas esti mesét. A frissen diplomázott srác lemezének felütése és lezárása határozottabb ritmusokkal dolgozik, a kettő között pedig az emlékek és érzések mákonyszerűen összemosódó egyvelegét kapjuk. 2010 leglíraibb kiadványa.

 

 

7. DeepChord Presents Echospace:
Liumin

(Modern Love)

Stephen Hitchell és Rod Modell együttműködése az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időben a minimalista dub technóval történt. The Coldest Season címen adták ki első közös, főleg a jeges ambient világában mozgó anyagukat 2007-ben. A Liumin ezúttal a Tokióba(n) kalauzol: az első lemez egy megszakítás nélkül lüktető, rengeteg környezeti hanggal megpakolt utazás, a második lemez pedig maguk a környezeti hangok gyűjteménye, egy-egy loopal megtámogatva. Városnéző séta az esti fénykavalkádban és a hajnali napfelkeltében.

 

6. Brian McBride:
The Effective Disconnect

(Kranky)

Ismét egy akusztikus zene, mely azonban jóval hagyományosabban épül fel, mint elvont kortársai. Rövid témákkal nagyot alkotó rövid lemez, az összkép mégis rendkívül egységes és mindenféle egyéb jelző nélkül kijelenthetően: szép.
(Nemrég írtam róla kritikát itt.)


 

 

 

5. Loscil:
Endless Falls
(Kranky)

Ha van még olyan, akinek újat lehet mondani a Scott Morgan névvel, az legyen tisztában vele, hogy eddig az újévezred egyik legnépszerűbb minimal ambient előadóját nem ismerte. A fickó 2001 óta ugyanazt a zenét játssza - a megunhatatlan, folyton változó minimalizmust tán senki nem csinálja nála jobban. A szinte tökéletes Endless Falls egyetlen hibája a lemezt záró szám. Anélkül dobogós lehetne.
(A megjelenésekor írtam róla itt.)


 

4. Elve:
Emerald
(Virtual)

Matt Hillier (Ishq) szintén nem szorul bemutatásra, vagy ha mégis, újabb nagy hiányosságra derül fény. A szeptemberben Sama címen megjelent album korrekt, sőt igazából hibátlan, de egyrészt már írtam róla korábban, másrészt újszerűsége és időtlen értéke kevésbé átütő, mint kilenc éve az Orchid kapcsán volt. Az Emerald ezzel szemben az egyre inkább halványulóban lévő organic ambient útját járja - nem akármilyen léptekkel! A négy évvel korábbi, csendes világú Infinite Gardent - amellett, hogy továbbgondolja -, teljességgel felborzolja, élénk mozgással és vibráló színekkel tölti fel. Rendkívül egyedülálló természetfilm a fejben.
(Erről a lemezről nem írtam korábban kritikát, a Samáról viszont igen - itt.)

 

3. Rudy Adrian:
Distant Stars

(Lotuspike)

Hogy a szintetizátorral még mindig mekkorákat lehet alkotni, arra jelenleg Rudy Adrian a legjobb példa, aki utóbbi munkáival (MoonWater, Desert Realms és most a Distant Stars) a 70-80-as évek hangszerén, de az időtlenség nyelvén grandiózus méretű táj- vagy jelen esetben űrképeket fest. Zenéje a precizitásnak azon fokát képviseli, amelyről néha már nehéz is elhinni, hogy földi intelligencia hozta létre. És az sem utolsó szempont, hogy ma már alig készül igazán értékes, műfaji keverék nélküli space ambient. 

 

2. Olan Mill:
Pine

(Serein)

Ha már a nem-evilági zenénél tartunk, nem kerülhetjük meg a tavalyi év egyik legmeglepőbb dobását. A fájdalmas és/vagy diszharmonikus ambient zenék tengerében felbukkant egy sziget, melyen a túlvilági, idilli harmónia zászlaja lebeg. A kiegyensúlyozottság ezen foka tulajdonképpen csak alkalmanként befogadható: a mindennapokban már egyáltalán nem tűnik ismerősnek egy ennyire feszültségmentes világ. Nem is értem, hogy tudták létrehozni - a név mögött álló duó másik lábbal kel fel reggelente, mint mi, az bár biztos! (Kritika itt.)

 

1. Andrea Ferraris & Matteo Uggeri:
Autumn Is Coming, We're All In Slow Motion

(hibernate)

És akkor itt a válasz, hogy mi jellemzi inkább a mindennapokat: káosz. Az élet bármely területéről legyen is szó, minden mindennel keveredik, a határok elmosódnak és kiismerhetetlenek, az egyén feloldódik az utalások és hivatkozások hálójában (az intertextualitásban) és a másodpercenként újat kínáló információforgatagban. A kitüntetett figyelem mint képesség és főleg mint szándék napról napra halványul bennünk, hiszen ma már nincs idő egyszerre csak egy dologgal foglalkozni.
Ez a lemez egy-két jelzésértékű, bár vezérfonalként működő akusztikus dallamfoszlányt leszámítva csakis környezeti hangfelvételekből épül fel: csöpögő csap, csukódó ajtó, kerregő bicikliküllők, suhanó léptek a márványkövön vagy ropogóak a hóban, a násznép duruzsolása és a pap esketése, focizó gyerekek zsivaja, falevelek egymáshoz dörgölődése, szerszámok csörgése... Számtalan szempontból zseniális album, a legszebb mégis az, ahogy a minket körülvevő hangok sokaságának gyönyörűen elrendezett, bár kétségkívül kaotikus kollázsából a hangszerek, az énekhang és úgy egyáltalán a művészi megfontoltság úgy nő ki, mint virág a szemétdombon.



Ha te is összeszedted a kedvenceidet, oszd meg velünk a kommentek között.


8. Clem Leek: Holly Lane (hibernate)
A gyermekkor fájdalmasan szép emlékét nosztalgikusan felelevenítő albumról azt hihetnénk, gépekkel előállított

zene, pedig teljes egészében akusztikus hangszerek és azok visszhangjainak ügyes elrendezése alkotja a rövid, de

tartalmas esti mesét. A frissen diplomázott srác lemezének felütése és lezárása határozottabb ritmusokkal dolgozik,

a kettő között pedig az emlékek és érzések mákonyszerűen összemosódó egyvelegét kapjuk. 2010 leglíraibb

kiadványa.

 

Címkék: 36 elve carbon based lifeforms matt hillier rudy adrian loscil olan mill brian mcbride andrea ferraris andrew thomas clem leek deepchord presents echospace indignant senility matteo uggeri rafael anton irisarri rene hell the sight below

A bejegyzés trackback címe:

https://ambient.blog.hu/api/trackback/id/tr232992713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

levente 2011.01.15. 18:11:53

-heló! a felsoroltak közül kb. háromhoz volt hozzáférésem s így a Carbon Based Lifeform Interloper lemeze számomra a n1. (de lehet, hogy most majd újra ránézek a top15 tagjaira!)

agolon 2011.01.15. 18:20:24

Nem sok ambientet nyomtam idén - ezért is nem küldtem tippeket -, de amit az én listámon rajta van a témából az az Ishq / Sama és a Loscil / Endless falls.

zazi 2011.01.16. 21:32:17

van ez: http://i.imgur.com/QRU4K.jpg itt: http://www.last.fm/user/gtutor/journal/2010/01/03/3b29ni_ambient_%2526_psy_2010_in_review ez meg itt: http://www.facebook.com/pages/Psybient-Pack-Project/152548631423732

Ismeretlen_87377 2011.01.21. 12:36:58

Ezekbe a kiadványokba is érdemes belefülelni: Alio Die - Tripudium Naturae Andrew Lahiff - Cosmic Archeology Bruno Sanfilippo & Mathias Grassow - CROMO Piano & Drones Concert Silence - 9.22.07 David Helpling & Jon Jenkins - The Crossing David Parsons - Akash Enrico Coniglio - Salicornie: Topofonie Vol. 2 Nest - Retold Pjusk - Sval Sonmi451 - Spectrum Steve Roach - Live At Grace Cathedral Taylor Deupree - Shoals

Ismeretlen_47371 2011.01.21. 15:36:05

Macready, ez egy nagyon ütős lista, köszi! Négy-öt albumhoz egyáltalán nem volt még szerencsém közülük. A Nest: Retold nálam is sokat pörgött, gondoltam is, hogy felvegyem-e a listára, végül aztán abban maradtam, hogy nekem túlságosan egyenletlen, csapongó anyag, azon kívül pedig néhány szám kifejezetten gyenge volt a lemezről. Más: láttam, hogy Enrico Coniglio egy munkája is szerepel a listán. Nos, ezt nem ismerem, viszont egy másik lemezét nagyon szerettem volna megfontolni az én legjobbjaim összeállításakor. A címe: Sea Cathedrals, több előadóval együttműködve készítette. Ha Te (vagy más) hallottad ezt a korongot, írj róla pár szót, milyen. Sample-ök alapján erős!

Mex 2011.01.21. 18:20:54

Annyi cucc van már, hogy az ember nem győzi hallgatni. No meg kivárni amikor épp olyan hangulatban legyen amit az adott album megkíván. Illetve azt tartom ami napig, hogy a kiadványok nagy többsége kuka..

Ismeretlen_47371 2011.01.22. 00:33:46

Pedig én igyekszem jókat is ajánlani. És leírni, hogy szerintem miért jók. Sok a szemét, de sok a jó is.

Ismeretlen_87377 2011.01.22. 18:05:32

Sea Cathedrals: sajnos még nem sikerült levadásznom, pedig már én is kiváncsian várom. A Songs From Ruined Days viszont már megvan, de még nem hallgattam meg.

cloud 2011.01.25. 20:02:04

Ez egy komoly kis lista,tele király zenékkel,bár a korábban részeire szedett GREG HAINES album szerintem azért fel kellene hogy férjen,meg az ASURA 360°-a is. Tudom,tudom,ez szubjektív. Nagyon jók az írásaid,meg az oldal is,gratulálok hozzá! Lusta voltam visszanézni,de Bődi Balázs korábban is írt ide? Ha,igen melyik albumokhoz? Nagyon jó volt olvasni,ahogyan a Balázs GREG HAINES albumáról írt,király volt az ajánló,én is hasonlót éreztem,amikor meghallgattam a lemezt. Tőled az Akrasia album kritikája tetszik a legjobban,nagyon ott vagytok mindketten,írtok máshová is?

Ismeretlen_47371 2011.01.26. 07:20:25

Szia! Greg Haines lemeze szerintem nagyon jól nyit, majd még annál is jobban zár, a közepe (2-3. szám) azonban nem túl erős. Néha azt éreztem, valami 20-as évekbeli német expresszionista film random aláfestő zenéjével van dolgom. Asurának sajnos én nem tudok helyet szorítani, még egy hosszabb listán se tudnék. Bődi Balázs nem írt még korábban ide, és legjobb tudomásom szerint máshova sem. Csak leveleztünk 2010 ambientjéről, és Greg Haines munkája őt rendkívül lenyűgözte. (Az utolsó szám engem is.) Én a PestiEstnek írtam korábban, nemrég a Kultblog hívott meg. Örülök, hogy tetszett az Akrasia. Alapvetően sokkal szubjektívebb kritika lett, mint a szokásos, szóval rizikósabb is. Mellesleg neked mik voltak a kedvenceid?

Mex 2011.02.04. 08:14:56

Mostanában leltem 2 2010es albumot sztem elég jók. Parhelion - Midnight Sun. (lim ed) Igen sötét, atmoszférikus ám mégis dallamos. Between Interval - Secret Observatoryra emlékeztet.. Phobium - Time is now. Hasonló csak nem olyan sötét szvsz. Egyébként 36 - Memories in Widescreeen albuma nekem sokkal jobban bejött mint a Hollow. Széthallgattam de nagyon. na még: Bvdb - The Art of Dying Alone - ha nem is az összes szám de nagyon jó cucc. Azóta már van 2011es lemez is, az sem rossz. Monokle - Brittle csak 4 track de szuper. Meg ez a szám neked Moesko, ha nem ismernéd: Marconi Union Hinterland.

Ismeretlen_47371 2011.02.04. 08:24:27

Parhelion - volt hozzá szerencsém, de szerintem nagyon sötét, nehéz belemerülni, és még nehezebb kikeveredni belőle. Nehezen emészthető, még barátkozom vele. Szerintem a Between Intervalnál közelebb áll mondjuk Rich vagy Lustmord sötétebb agymenéseihez. A Phobiumot nem ismerem. 36 - egyetértek, a Memories... is nagyon erős album, nekem a Hollow egy fokkal jobban bejött, bár lehet, hogy csak aktuális hangulaton múlik. Én sajnos nem tudom szeretni a bvdub zenéjét. Nagyon feljött most ez az előadó, én nem tudom élvezettel hallgatni, amiket csinál. Talán majd ez is változik, nem tudom. Marconi Uniont betéve tudom A-tól Z-ig, szerintem a kétezres évek egyik legjobb duója. Valóban, a Hinterland egy remekmű tőlük, mint gyakorlatilag bármi más. Azóta is hálát adok a szerencsének, hogy fillérekért meg tudtam venni a Distance-t.

Mex 2011.02.04. 10:50:58

Lustmord zenéje messze nem ilyen sztem, az inkább égdörgés minden szín nélkül. sztem.. Egyébként modern classical hallgatásánál mindig azt érzem, hogy valami nyugdíjas vagyok, mintha egy film végénél járnék, és valami melankólikus, reménytelenül megfordíthatatlant éreznék, és ez azért baj mert szeretem a nyugalmat amit ad. Akkor most öreg vagyok..? :) Még annyit, a The Sight Below albumáról,h az első (Glider) fényévekkel jobb. Viszont a The North Bend nagyon szép és ott van benne a Glider hangzása. Rá is nézek a többi albumára. No1. Külön köszi.

Gábor 2011.02.08. 17:16:22

Szia Moesko! Ezt a lemezt sürgősen hallgasd meg ha igazán fantasztikus lemezt akarsz hallani.Nálam 2010-ben ez vitte a primet. Csodaalbum. David Helpling & Jon Jenkins - The Crossing üdv,F.Gábor

Mex 2011.02.08. 21:35:58

Gábor köszi ezt az albumot. Tényleg jó, picit new age-es már, de szép és könnyen emészthető.

Ismeretlen_47371 2011.02.08. 21:55:54

Köszönöm az ajánlatot! A new age-jellegű ambient munkákat rendszerint nagyon szigorúan értékelem, és alig van olyan, amelyet szívesen hallgatok. A Spotted Peccary azon kevés kiadók egyike, amely szinte mindig jó minőségű albumokat publikál ebben a műfajkombinációban, így kíváncsi leszek a The Crossingra is.

Ismeretlen_47371 2011.02.08. 23:26:31

A felénél rájöttem, hogy én ezt hallgattam tavaly, mikor kijött, de nem jelentett maradandó élményt. Erik Wøllo tavalyi szólólemeze (Gateway) pl. sokkal jobban sikerült. (Az a Projektnél jelent meg.)

Gábor 2011.02.09. 09:05:11

Még annyit, hogy a Steve Roach live at grace cathedral c. lemeze ugyan jó,de amúgy azt vettem észre,hogy egyre gyengébb munkákat ad ki.Kevés benne a változatosság. Elég monotonná kezdenek válni a lemezei.Ontja a lemezeit,de a minőségre nem ad...kár érte...

Ismeretlen_47371 2011.02.13. 15:54:28

Szerintem ez nem újkeletű jelenség. Amióta (tehát elég régóta) ilyen gyors egymásutániságban ad ki lemezeket, mindig az a helyzet áll elő, hogy keresni kell az igazán jókat a kidolgozatlanabb vagy kevésbé kiadásra érdemes anyagok között. Bizonyos szempontból hasonlít Woody Allenhez (pl. a 90-es évekbeli korszakához), aki néha tudott, néha pedig nem tudott profitálni az önismétlésből. Én egyébként Robert Richcsel úgy - és pont nagy szerencsém volt -, hogy mikor elkezdtem megismerkedni a diszkográfiájával, nagyjából az elsők között fedeztem fel az Echo of Small Thingset. A valaha készült egyik legjobb ambient munkának tartottam (és tartom), és azt hittem, Rich csak hasonló minőségű lemezeket produkált. Ahogy egyre több albumját meghallgattam, úgy kellett egyre többször csalódnom.

GTJV82 2013.01.30. 09:17:18

Parhelion: Midnight Sun csak most jutott el hozzám, de engem nagyon eltalált! Nem könnyű anyag, de meghálálja a bizalmat!