MoeskoMusic - ambient blog

(HUN) Magyar nyelvű ambient zenei blog kritikákkal, interjúkkal, mixekkel, valamint mindenféle földi és földöntúli jóval.

(ENG) MoeskoMusic is a Hungarian ambient music blog with reviews, interviews, podcasts and many other things from behind closed eyelids.

Friss topikok

  • GTJV82: Én ezt miért csak most fedeztem fel?! :) Nagyon jó!!! (2014.05.07. 08:46) Maitreya: .74
  • GTJV82: Érdekes, nekem meg pont ilyen bealvós/álmosító hangulat jött le róla. :) Persze attól még nagyon s... (2014.05.07. 08:46) Orbit Over Luna: Transit
  • Werewolfrulez: @Moesko: Ez legyen a legnagyobb gond a világon :D (2014.04.22. 23:52) Anne Chris Bakker: Reminiscences
  • GTJV82: Ez is egy hazai album, ajánlom mindenki szíves figyelmébe: stereomantra.bandcamp.com/album/magic-... (2014.04.16. 08:45) HAZAI LOOPOK
  • pszichedeliksiheder: Még annyit fűznék hozzá amellett, hogy zseniális lemez; a World of Sleepers után ez lett volna a k... (2014.03.25. 12:55) Carbon Based Lifeforms: Twentythree

2010.12.18. 23:26

Brian McBride: The Effective Disconnect

Brian McBride: The Effective Disconnect

2010.12.18. 23:26 Moesko Szólj hozzá!

Az őszi tanév során elvégeztem két filmzenei kurzust. Mindkettőn felmerült a kérdés, hogy vajon egy filmzenei album a hozzá tartozó mozgóképi anyag ismerete nélkül teljes értékű lemezként élvezhető vagy egyáltalán kezelhető-e. Nem találtunk egyértelmű választ. De ha igennel szavaznánk, keresve sem találnánk jobb példát a The Effective Disconnectnél.

Brian McBride, aki a legendás Stars of the Lid duó egyik fele, eredetileg egy darazsakról szóló dokumentumfilmhez (a Vanishing of the Beeshez) kezdte el felvenni a lemez anyagát. Ezt aztán, ki tudja miért, a film készítői túl szomorúnak vélték, és csak töredékét használták fel. A Kranky embereinek viszont tetszett, és piacra is dobták a kiadó 150. megjelenéseként. Gyönyörű album az ünneplésre.

A Stars of the Lid zenéje többé-kevésbé egyedinek nevezhető, de könnyedén jellemezhető: alapvetően minimalista formai megoldásokkal, (olykor extrém mértékben) hosszan elnyújtott vonósokkal hoznak létre epikus méretű, szomorkás, esős számokat, melyek többnyire kerülik az érzelmi csapongást. Ez a definíció akár a Loscil néven ténykedő Scott Morganre is igaz lehetne, de a Stars of the Lid zenéjében a ritmus csak sokadrangú elem, ha egyáltalán jelen van.

McBride első lemezével (When The Detail Lost Its Freedom) még többnyire megmaradt a kaptafánál, mostani korongja azonban egy meglehetősen új oldalát mutatja be a fickónak. Ezúttal is letisztult stílus jellemzi a zene világát, a minimalizmust viszont felváltja a romantikus érzelmek stilizált ábrázolása. Nem egyszerűen melankolikus, elvágyódó hangulati elemekkel van dolgunk - a hála, a tettrekészség vagy épp a rettegés érzete éppúgy kiviláglik a számok közül. A viszonylag rövid lemez tizenegy etűdje még a számokon belül is töredékeire bontható, ami a szerzemények elkészültének eredeti céljával magyarázható: a film alkotói a könnyebb vágás érdekében rövid, impressziószerű, de megkapó és hamar kibontakozó témákat rendeltek McBride-tól, aki ennek tökéletesen eleget is tett.

A hangulati sokféleséget a műfaji egységesség tartja kordában. A Stars of the Lidhez hasonlóan itt is a vonósok (hegedű és cselló) dominálnak, ezeket azonban gitár-, zongora-, szárnykürt- és trombita-futamok színesítik. Ezek egysége egy visszafogott, szimfonikus ambient zenei világot hoznak létre, melynek ambient jellegét leginkább a hosszan úsztatott hangok szolgáltatják.

A rövid benyomásokból felépített album egyetlen fogalommal összefoglalható: érzékenység. Egyfelől egy rendkívül tiszta, óvnivaló atmoszféra lengi körül a számokat, másfelől a számok maguk tesznek tanúbizonyságot fokozott érzékenységről, amellyel a világ (a természet) törékeny szépségeire felfigyelnek, és azt a legkülönfélébb hangulati elemekkel, de mindig ugyanazzal az áradó lelkesedéssel formálják zenei kódokká.

Végül, ha már felvetettük, nem kerülhetjük meg az album filmzenei alapbeállítottságát. Értékelhető-e önmagában a The Effective Disconnect? Én a fentiekben kísérletet tettem erre. Ettől függetlenül érdemes megvizsgálni a másik válasz elméleti oldalát is. A dokumentumfilm egy darázskolónia fokozottan veszélyeztetett helyzetéről ad helyzetjelentést, és azokat az ökológiai tényezőket próbálja feltárni, amelyek kiváltották ezt a krízishelyzetet. Ehhez egy alapvetően romantikus színezetű zenei alapanyag - legalábbis szerintem - csak és kizárólag esztétizáló felhanggal járulhat hozzá, mely folyamatnak egyértelmű fókuszpontjába a veszélyben lévő darazsak kerülnek. A száraz tényeket a dokumentumfilm persze már évtizedek óta a zenével (is) próbálja oldani, ez pedig valószínűleg így van rendjén. A zene azonban ilyen esetben inkább funkcióvá redukálódik, és megszűnik önálló művészeti értékként kezelhető anyaggá lenni. Márpedig ha ezt az okfejtést elfogadjuk, akkor rendkívül hálásnak kell lennünk a Krankynek, hogy - kissé nyersen fogalamzva, de a lényeget kiemelve - nem hagyta meg egy egyszerű hatás eszközeként elkallódni ezt a kiváló gyűjteményt.

_______________
Ajánlott oldalak:
- interjú Brian McBride-dal itt
- egy támadható, de jó kritika a lemezről itt
- a Vanishing of the Bees című film hivatalos honlapja itt

Címkék: kritikák 2010 kranky brian mcbride modern classical

A bejegyzés trackback címe:

https://ambient.blog.hu/api/trackback/id/tr92992709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.