MoeskoMusic - ambient blog

(HUN) Magyar nyelvű ambient zenei blog kritikákkal, interjúkkal, mixekkel, valamint mindenféle földi és földöntúli jóval.

(ENG) MoeskoMusic is a Hungarian ambient music blog with reviews, interviews, podcasts and many other things from behind closed eyelids.

Friss topikok

  • GTJV82: Én ezt miért csak most fedeztem fel?! :) Nagyon jó!!! (2014.05.07. 08:46) Maitreya: .74
  • GTJV82: Érdekes, nekem meg pont ilyen bealvós/álmosító hangulat jött le róla. :) Persze attól még nagyon s... (2014.05.07. 08:46) Orbit Over Luna: Transit
  • Werewolfrulez: @Moesko: Ez legyen a legnagyobb gond a világon :D (2014.04.22. 23:52) Anne Chris Bakker: Reminiscences
  • GTJV82: Ez is egy hazai album, ajánlom mindenki szíves figyelmébe: stereomantra.bandcamp.com/album/magic-... (2014.04.16. 08:45) HAZAI LOOPOK
  • pszichedeliksiheder: Még annyit fűznék hozzá amellett, hogy zseniális lemez; a World of Sleepers után ez lett volna a k... (2014.03.25. 12:55) Carbon Based Lifeforms: Twentythree

2010.09.15. 13:38

Another Electronic Musician: States Of Space

Another Electronic Musician: States Of Space

2010.09.15. 13:38 Moesko 2 komment

Sokáig bedőltem a névválasztásnak: csak egy újabb elektrobolondról van szó, bizonyára. Hát és persze ez az igazság, amelyet maga az előadó sem cáfol: lemezeinek borítóján például általában nagyítóval sem találhatnánk meg a polgári nevét. És más egyéb attribútum sem lelhető fel ebben az egyszemélyes projektben, amelynek mentén körvonalazódhatna bennünk egy kép a szerzőről. Így hát aztán el kell gondolkodni rajta: lehet, hogy a név - Another Electronic Musician - nem ugratás.

Egy zenei album kapcsán persze maga a zene az első. Csakhogy a zene már-már szájbarágóan direkt módon támasztja alá ezt a tézist: nemcsak hogy nem egyedi az, amit hallunk, de egyenesen unalmasnak is tűnhetne, hiszen már számtalan ilyenhez volt szerencsénk. De nem, mégsem unalmas. Működik a recept. A nyitás sercegős-elektrós idm, ami kísértetiesen emlékeztet a művész korábbi lemezeire, melyek egy évtizedek óta gépiesített világ komor antiutópiáját festik le. Itt ez a negatív, érzelemmentes enumeráció próbál átfordulni valami egészen különleges, helyenként egyenesen vidám szemlébe, mely az idm-et inkább csak akkor használja fel (és ez milyen okos megoldás!), ha az játékosságot, önfeledtséget képviselhet. Ezúttal tehát a meghatározó műfaj az idm mellett (és talán afelett) a minimal. Ténylegesen minimalista eszközkészlettel rendelkező zenéről azonban szó nincs: Yagya, Loscil és a DeepChord burjánzó minimalisztikája kapja a főszerepet, egy olyan letisztult és mégis összetett stílus, amely felszínes egyszerűsége ellenére bonyolult, időnként akár kibogozhatatlan zenei textúrákat alkalmaz.

A fentiekben meghatározott hangvételnek pedig szinte mindvégig szilárd terepet biztosít az ambient, mely az album játékos közepét leszámítva magabiztos loopvezetéssel terelgeti a hallgatót. Ezek alapján már azt is hihetnénk, hogy egy komoly, majdhogynem fennkölt hangvételű lemezzel van dolgunk - és milyen nagyot tévednénk. Meredek kijelentés lenne kommerszként jellemezni ezt az anyagot, de célja tagadhatatlanul a szórakoztatás, még a mélyebb tónusú számok esetében is.

A States of Space gondolatisága mégis ravasz. Ahogy azt fentebb írtam, már meglévő képleteket használ újra, létező és ismert mintákkal dolgozik, és tulajdonképpen egyetlen új elemet sem mutat fel a zenéjében, mely ennélfogva akár unalmas plágiummá, de legalábbis másolattá is válhatna. Sőt, talán azzá is válik. És ennek tudatában sem mondhatunk mást, mint hogy működik a dolog. A fickó nem hisz az egyediben, a megismételhetetlenben. Az egyszeri mint célként kitűzött eszmeiség itt nem működhet, mert ha működne, előbb-utóbb két státuszt érhetne el: vagy elavulna és devalválódna (ez a kevésbé valószínű), vagy pedig örök hivatkozási ponttá válna (erre nagyobb az esély). Minimalista zenéről beszélve ez utóbbi viszont rendkívül furcsán hangzik, főleg 2009-ben, amikor az intertextualitás nemcsak a zenét vagy más egyéb művészeti ágazatot határozza meg alapjaiban, hanem a modern embert is. Jase Rex tehát nem hoz létre új támpontot - már meglévőkre támaszkodik, és egész egyszerűen ügyesen alkot összefüggést közöttük.

Címkék: idm kritikák 2010 n5md another electronic musician

A bejegyzés trackback címe:

https://ambient.blog.hu/api/trackback/id/tr32992697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kaszi 2010.09.17. 21:06:20

Helló Moesko! Nagyon örültem, mikor megláttam a lapodon, van új albuma az AEM-nek, mert eddig minden nagyon tetszett, amit készített. Ugyan nincs a kedvenceim közt top 10-ben, de a top 30-ban tuti ott van. Alább egy kis vélemény és értékelés a 10-es skálán. 01. Late Monday - nagyon finom idm, a legjobb, szerintem. 10 02. Fields And Axioms - nem rossz, amolyan közepes minimal. ezt Yagya vagy P.Laoss sokkal jobban csinálja. 5 03. Inflationary - ez tulajdonképpen az előző folytatása, már sokkal jobb. 8 04. Treading - igazán nem tudom, hogy itt mit akar a művész, de nekem nem jött át. sok a loop, uncsi az ismételgetés, hideg és sivár. a depresszió kifejezéséhez sokkal több negatív érzelem kéne. 3 05. Fnctnl - igaz kimondhatatlan, de az egyik legjobb szám az albumon, hasonlóan az első szám kellemes, idm-es stílusában. 10 06. Memetic - tetszik, de ezt is csak közepesre értékelem, itt is hosszú és sok az ismételgetés a szám hosszához képest. 5 07. Atheos - hasonló a 2. és a 3. számhoz. minimal, fimom kis dallammal. itt viszont megint bejön az a gondolat, hogy más ezt jobban csinálja, de nem tartom rossznak. 8 08. She Said - az ezt megelőző folytatása, de talán egy kicsit jobb, egyedibb. 9 09. Fourteen Waters - hú! ez tök úgy indult mint egy kilencven valahányas Black Dog szám (A38-on élőben holnap!). Ez sajna nem minimal, hanem primitív, utolsó előtti szám, a 2. leggyengébb szám. 3 10. Venatici - utolsó és leggyengébb szám. valami nagyon dark ambienttel próbálta zárna az albumot, de én csak idegesítő zajokat hallottam majdnem 2 percig. aztán hirtelen sokkal jobb lett, ahogy a ritmus átvette a szerepet. még két perc, ahol ez a jóság már hosszúnak tűnt és vártam valami fejlődést. de nem, ez megmaradt az önismétlésnél. amolyan fércmunka, jó alapokból, kártyavárat épített. 2 Összefoglalva csak annyit mondhatok erre az albumra, ahogy a pontszámok átlagából is kitűnik, számomra alig jobb egy közepesnél. Sajnálom, hogy az általam igen kedvelt idm, ambient, elektro és minimal stílusokból, egy ilyen tehetséges zenész, pár nagyon jó album után, csak ennyit tudott kihozni. Ez a leggyengébb alkotás tőle, ami nem azt jelenti, hogy rossz, hanem, hogy ennél már sokkal jobbat is hallottunk tőle.

Ismeretlen_47371 2010.09.17. 21:24:27

Én ezen kívül csak a Patience-et ismerem, amelyet nemrég kaptam egy sráctól ajándékba, és annál én jobbnak értékeltem ezt a lemezt. Tényleg nem kiemelkedő, sőt egyetértek veled, alig jobb egy közepesnél, de engem jó hangulatban talált el, és helyén volt a legtöbb hang.