MoeskoMusic - ambient blog

(HUN) Magyar nyelvű ambient zenei blog kritikákkal, interjúkkal, mixekkel, valamint mindenféle földi és földöntúli jóval.

(ENG) MoeskoMusic is a Hungarian ambient music blog with reviews, interviews, podcasts and many other things from behind closed eyelids.

Friss topikok

  • GTJV82: Én ezt miért csak most fedeztem fel?! :) Nagyon jó!!! (2014.05.07. 08:46) Maitreya: .74
  • GTJV82: Érdekes, nekem meg pont ilyen bealvós/álmosító hangulat jött le róla. :) Persze attól még nagyon s... (2014.05.07. 08:46) Orbit Over Luna: Transit
  • Werewolfrulez: @Moesko: Ez legyen a legnagyobb gond a világon :D (2014.04.22. 23:52) Anne Chris Bakker: Reminiscences
  • GTJV82: Ez is egy hazai album, ajánlom mindenki szíves figyelmébe: stereomantra.bandcamp.com/album/magic-... (2014.04.16. 08:45) HAZAI LOOPOK
  • pszichedeliksiheder: Még annyit fűznék hozzá amellett, hogy zseniális lemez; a World of Sleepers után ez lett volna a k... (2014.03.25. 12:55) Carbon Based Lifeforms: Twentythree

2010.02.01. 17:00

Kuba: Bringing It All Back Home

Kuba: Bringing It All Back Home

2010.02.01. 17:00 Moesko 4 komment

Kuba nemrég megjelent negyedik lemezéről eddig szinte minden fontosabbnak tekinthető orgánum rendkívül elismerően nyilatkozott, így sokszor próbáltam meghallgatni a lemezt, mielőtt ezt a cikket megírtam volna. Nekem sajnos a többszöri nekifutás sem segített, így Laurence Harvey negyedik albumáról az alábbiakban nem fogok tudni teljes mértékben pozitív előjellel beszélni.

Minden hódolatunk ellenére el kell ismernünk, hogy a Kuba sosem volt több néminemű pszichedelikus és világzenei elemekkel megspékelt summer chilloutnál. Kevesebb se, de több se. Pályájának csúcsát, ahogy azt valószínűleg már írtam is korábban, 2008 nyarán érte el. Az Inside Out (2006) színességét és a Through A Lense (2007) egy főbb hangvételre központosított átgondoltságát elmélyítve készült el harmadikként a sorban a How The Future Sounded című opusz (2008), mely páratlan igényességű, vibrálóan sokszínű, de mégsem széttartó csokorral örvendeztette meg a tengerparton sütkérezőket. Mindez, tán mondani sem kell, példaértékű a - legtöbb esetben túl - könnyed nyárias-lofis chillout műfajában, így a korong már pusztán emiatt is fontosnak nevezhető.

Nem sokat filozofáltam akkoriban, hogy vajon Harvey milyen irányba fog tovább menni, a Bringing It All Back Home azonban mégsem ért meglepetésként. Abban ugyanis biztos voltam - és ezzel talán nem voltam egyedül -, hogy ennek a műfajnak a kereteit eddig lehetett feszíteni, tovább már nincs semmi, mert akkor az már egy másik műfaj lett volna. Azt hiszem, ezzel Laurence Harvey is tisztában volt, így nem is próbált chillout-forradalmat szítani. Az előző három, de főleg a legutóbbi alkalommal oly szépen működő receptet vette elő, s aszerint készítette el negyedik stúdiólemezét.

Nem szeretnék olyan önfejűen túlzó kijelentések mögé bújni, mint Kuba már nem régi önmaga, eltávolodott eddigi stílusától. Ennek épp az ellenkezője igaz. Kényszeredetten próbált hű maradni három év alatt kialakított kézjegyéhez, mely - ismerjük el - aligha nevezhető egyedinek; felismerhetőnek már annál inkább. Szinte bele sem kell hallgatni a számokba, a borító már önmagában is annyira beszédes. Mediterrán temperamentumú, fülledt zenét ígér; rajta a gitárral és a mostanság egyre divatosabbá (és kínosabbá) váló koncentrikus körökkel... Azért persze hallgassuk meg legalább egyszer a Bringing It All Back Home-ot, mert a borító szégyenletesen olcsó minőségéből kiindulva sokkal pozitívabb hanganyaggal találhatjuk szembe magunkat.

Összképét tekintve - bárhonnan is nézem, akárhányszor is hallgatom - egy teljesen seízű, jellegtelen egyvelegről van szó. Ez bizonyos szempontot figyelmebe véve nem feltétlen hátrány, hiszen ez azt is bizonyítja, hogy a káoszos széttartás ezúttal sem jellemző Harvey munkájára. Pedig most is egészen magas amplitúdójú stílusbeli hullámzás jellemzi a lemezt, mégsincsenek éles kontrasztok. Jellegtelensége ettől függetlenül megkerülhetetlen, ennek pedig legfőbb okát én a How The Future Soundedra oly jellemző spiritualitás felmorzsolódásában látom. Az élénk, mégis meghitt érzelmi harmónia itt mintha már csak mint negatív tájleíró elem lenne jelen. Itt-ott még felragyog a remény sugara: a Maria From Huddersfield egy visszafogott downbeattel gyönyörködtet, az It Keeps Us Down To Size pedig - amellett, hogy színesíti az eddigi Kuba-repertoárt a maga dinamikusan hömpölygő groove-jaival - elégico-ódája is lehetne egy ibizai naplementének (ebben sem irónia, sem pejorativitás nincs). Izgalmas a Keep Walking is, mely jó eséllyel indulhatna Kuba eddigi leginkább pszichedelikus, leginkább álomszerű darabjaként.

Ezt a három tényleg zseniális számot leszámítva viszont fájdalmas erőlködés hatja át az albumot, ami valószínűleg abból eredeztethető, hogy Harvey nem mert háromnál több tétel erejéig új vizekre evezni. Ha mégis ezt tette, az olyan gyomorforgató szösszenetekben kulminált, mint például a The Sky You Are, mely leginkább az új évezredes Café del Mar-darabok gyengébb pillanatiba passzol.

Az albumra én hat pontot adok, ám szívem szerint négyet, vagy legfeljebb ötöt ítélnék neki. Lehetnék elnézőbb is, de mivel Harvey három kiváló szerzeménnyel is bizonyítja, hogy tudott ő volna még újat mutatni, ehelyett viszont fület-farkát behúzva csak egy közhelyes, de legalább jó pénzt hozó korongot hozott össze, inkább dühös vagyok, mert egy olyan albumot hallok, amelyből a benne rejlő lehetőségek negyedét sem használta ki az alkotója.

10/6

Címkék: kuba 2009 kritikák chillcode music michele adamson psychedelic chillout

A bejegyzés trackback címe:

https://ambient.blog.hu/api/trackback/id/tr942992664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mex 2010.02.01. 18:10:29

Mint ahogyan a mára már megboldogult szöveges falba anno beírtam, nekem sem jön be ez az uj irány.. Nem bírtam egyhuzamban végighallgatni, ezek a kilógó számok pedig nem lennének rosszak - ha egy másik lemezem sorakoznának fel. :SSS A karneváli hangulat meg rappelgetés az nekem :SSS Illetve a számok amiket kiemeltél valóban jók. Nekem az első és a második is bejön, egész kellemesek. Sajnos ezt a harmóniát töri meg az a pár ide nem illő darab. Egyébként nincs harag. Világos volt, hogy szándékos a nyitás - csak nekem ez már elhajlik attól a vonaltól amiért én ilyen zenéket hallgatok. Persze nem kizárt, hogy sokaknak éppen ez az irány a bejövés. 10/6 korrekt, mivel kedvenc winampunkban a 'remove item(s)' funkció megfelelő alkalmazása után egészen jól halizható albumot kapunk. :D Más kérdés, hogy - ami talán enyhén személyemből is fakad - kicsit unalmas már ugyan azokat az effekteket hallgatni 100x-ra, minimális átalakítással. Ez még a bajom az korongal a fentieken kívül. Az is igaz, soha nem volt kiemelkedően megakedvenc Kuba zenéje, talán ezért dobom rá az unalmas szót ilyen könnyen - inkább kellemes nyári hangulatot adtak a számai, ha éppen erre volt szükségem. Bár azt hiszem, mindig is ez volt célja..

truefx 2010.02.02. 08:42:48

hat egy par effekt kib*szottul sablonos... na jo nem par, hanem a 90%-a az albumnak. miert nem kiserleteznek ezek? kezdek megcsomorleni, visszamegyek a drone ambientbe

agolon 2010.04.14. 23:04:09

Az első lemezen még volt egy-két nem túl eredeti, de szerethető dal, a másodikat kb a harmadik track után töröltem, mert olyan csűnya nagy nyűlások voltak rajta, hogy az valami borzalom. Ehhez még nem volt szerencsém, de a fentiek alapján nem is lesz :)

Ismeretlen_47371 2010.04.16. 08:49:07

A harmadikat viszont kár lenne kihagynod!