Kiadó: Interchill Records
Megjelenés ideje: 2008. február 22.
Műfaj: psychedelic ambient / chillout
Kulcsszavak: széttartás
Szerintem: 10/7
1. Eat Static: Sands Of Time (8:42)
2. Ultimax: Noir (6:25)
3. Radiate: Witchkraft (6:36)
4. Phutureprimitive Feat. Alyssa Palmer: Deeper (7:22)
5. Mauxuam: After B4 (6:15)
6. Tripswitch: Lyra (7:57)
7. Solar Fields: Jeezlh (9:09)
8. Snakestyle: Neutral Buoyancy (6:56)
9. Carbon Based Lifeforms: Reaktion (5:55)
10. Cell: Spinning Whale (7:09)
Nem nagyon tudom hova tenni az Interchill legújabb megjelenését, a Future Memoriest. Mint tudjuk, a kiadó már évek óta az egyik legjobb tribal-dub-ambient labelnek számít, gyakorlatilag minden kiadványa kötelező vétel, szinte sosem hibáznak. Először akkor néztem nagyot, amikor minden további nélkül a piacra dobtak egy tulajdonképpen mindennemű tribalt és miegyebet nélkülöző future jazz lemezt (Pushmipulyu: 133 Thursdays). Azt mondtam, hm, ez igen, ez aztán az univerzális kiadó. Na igen. Most azonban félő, nem tudok ugyanilyen pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Az Interchill úgy döntött ugyanis, hogy olyan lemezt készít, amilyeneket általában az Ultimae, az Electrik Dream, a Peak vagy épp az Aleph Zero diszkográfiájában találhatunk. Nem mondom, hogy rossz válogatás született, mert erről szó sincs, de azért úgy gondolom, ezt még gyakorolni kell...
A korongot a ma már csak Merv Peplerből álló Eat Static nyitja egy kellemes, szomorkás-melankolikus darabbal. Az Eat Static sokszínűségét aligha kell bizonygatnom. Elegendő csak futó pillantást vetni az 1990 óta kiadott anyagaikra, és egyértelmű lesz, miről beszélek: hol zúzós goát, hol keleti tribal ambientet, hol pedig - mint jelen esetben is - lágy psychedelic ambientet pakolgat(nak) a srác(ok).
Egy Kosenko Maxim által képviselt Ultimax-szám a következő, mely teljesen olyan, mintha az Aleph Zero-féle Midnigh Soul Dive-ról maradt volna le. Picit talán a Sebastian James Taylor-féle Hibernation projectre emlékeztet a hangzásvilága, de mindenképp kellemes: se nem túl harsány, se nem túl elbújós, minden a megfelelő arányban van. Maxim nevét eleddig mindössze két válogatásról ismerhettük, de úgy érzem, érdemes lesz rá a jövőben is odafigyelni.
A Radiate név mögött az előbb említett, szinte minden Interchill-lemezen felbukkanó Sebastian James Taylor és Nick Edell áll (akit nyilván valamiféle rokoni kapcsolat fűz az albumot jegyző Nathalie Edellhez). Witchkraft című számukkal indul be az a középszerűség, ami sajnos egészen a hetes szám végéig eltart. A fantázia hiányát érzem, azt a bizonyos pici pluszt, amitől felfigyelek egy számra. A Witchkraft ugyan még teljesen rendben van, a többiről azonban ez már nem mondható el...
Ott van rögtön a psy-ambient zenében alapelőadóként számontartott Phutureprimitive, aki Alyssa Palmerrel karöltve egy ízig-vérig kilencvenes évekbeli számmal rukkolt elő, tökéletességgel megbontva a lemez egyébként sem tökéletes harmóniáját. A Deeper című szerzeményhez tulajdonképpen alig tudok pozitív jelzőt kapcsolni. Vannak jó pillanatai, az igaz (nagyjából 2:45 körül), de azok hamar el is múlnak.
Maurizio Liguori valamelyest korrigálja a helyzetet. Érdekes egyvelegét hallhatjuk a mérsékelt dubnak és a kísérletiesen hangzó IDM-nek. Azt gondolom az After B4 című számról, hogy tulajdonképpen teljesen rendben van - de nem ezen a válogatáson, ahol teljesen kilóg a képből!
Itt van még Tripswitch is, akiről egyébként sem vagyok különösebben jó véleménnyel. 2005-ben megjelent Circuit Breaker című lemezét az egekig magasztalták, holott szerintem még végighallgatni is nehéz. Bár voltak jó pillanatai Nick Brennannak is (pl. az Arcanán szereplő Calabi-Yau tökéletes), nagyon figyelemreméltó alkotónak sosem tartottam. Ezt most, Lyra néven futó darabjával sem cáfolja, bár a Circuit Breakerön szereplő borzalmaknál még mindig jobb.
Na és akkor Solar Fields. Azt várná az ember, igen, végre feldobja ezt a kissé elhibázott albumot - pedig csak rátesz egy lapáttal. Belassítja az albumot, a hallgató elpunnyad - és nem jó értelemben. Unalmas és elhibázott munka a Jeezlh.
Matt Embletton tereli vissza a lemezt abba az irányba, ahol végig haladnia kellett volna. A srác nevét a The Sandspidersből ismerhetitek, továbbá tavaly szólóban is megjelentett egy elég jó self-titled albumot Snakestyle név alatt. Neutral Buoyancyje olyannyira jól sikerült, hogy kapásból az album legerősebb részének mondanám. Nagyon meditatív, kellőképp lebegős, ugyanakkor stabil alapokkal rendelkező utazás.
Szintén remek a Carbon Based Lifeforms Reaktionja (hát tudnak a fiúk hibázni?). Jóval könnyedebb, mint a megszokott CBL-hangzás, ez azonban nagyon jó döntés volt, a lemezhez ugyanis tökéletesen passzol. Dallamos, ritmusos és igazán pozitív chill. Fölösleges is tovább ragozni: újabb gyöngyszem a Carbon-palettán.
A lemezt Alexandre Scheffer zárja egy szintén tökéletes hangkölteménnyel. A Spinning Whale azt a vonalat követi, amit Scheffer a tavaly megjelent Live At Kumharas - Ibizán kezdett el, ugyanakkor ennek egy kevésbé kommersz, masszívabb fajtáját. Remek!
A Future Memories egyaránt tartalmaz kiváló és feledhető darabokat. Végighallgatása után leginkább az összetartó erőt, az album koncepcióját hiányoltam. Jó kis válogatás, de egy kicsit az az érzésem, mintha mindenféle következetesség nélkül egymásra lennének dobálva a számok, ami egy túlságosan is széttartó, összefüggéstelen hangfolyamatot eredményez.
Megveheted!
- SaikoSounds
- Psyshop
- Wirikuta
- Beatspace
- Interchill
Hasonló albumok:
- VA: Ambient Planet
- VA: Chillosophy 1, 2, 3
- VA: Cosmik Chill - Orange és Red
- VA: Midnight Soul Dive
- VA: Mountain High 1, 2
- VA: Natural Born Chillers
