Néhány gondolat a Börzsöny szívéből szóló erdeizenéről, folk-csizmában járó barkács-ambientről, zúgóról, tenyértérképről. Ismerjétek és szeressétek meg a Bajdázót.

Úgy alakult, hogy 2013 nyaráig egyáltalán nem ismertem a Bajdázót. Hallottam a létezésükről, de valamiért elkerültük egymást – előfordul. Az első élményem a zenekarral kapcsolatban egy kellemesen fülledt nyári estéhez köthető. Egy kis faluban lakom, és gyakran járok mp3-lejátszó társaságában fotózni a tőlünk nem messze lévő szántóföldre. Ezen a bizonyos estén magammal vittem a Lekapcsolom a villanyt a fejemben című lemezt, és együltő helyemben végig is hallgattam. Készült néhány jó fotó, szereztem több tucatnyi szúnyogcsípést, és megismertem a Bajdázót. Ez volt az egyik legemlékezetesebb nyárestém.

Óriási szerencse, hogy pont a mezőre mentem ki meghallgatni az albumot. Annál már talán csak egy ideálisabb környezet létezik: az erdő. Kezdjed bárhonnan is az együttessel való ismerkedést, az első, ami azonnal kiviláglik a számok mögül, az a természetközeliség. Ez technikai értelemben, dalszövegek szintjén és hangulatilag is igaz. Bajdázót hallgatni olyan, mint a hegyet járni. Városi zaj nélkül, internet nélkül, rohanás nélkül – cél nélkül. Egy bizonyos idő után nem is csupán a természet része vagy. Te magad vagy a természet.

A Bajdázó név mögött Mile Zsigmond, Győrffy Ákos és Gugyella Zoltán tevékenykedik, az utóbbi idők koncertjein Kas Bencével kiegészülve. A hangszeres felhozatal szerény, lényegre törekvő: a számok gerincét gitárok és ritmushangszerek adják, na meg a (többnyire Ákos által vezérelt) looper és effektek, amelyek a sajátos ambient szőnyegeket varázsolják a számok alá. A dalszövegeket Zsiga jegyzi, a felvett zene pedig Zoltán kezében nyeri el végső formáját.

És milyen is ez a végső forma? Sokat nem fáradnék a körülírással, hallgassátok meg. Ami sajátja és rendkívüli erőssége a zenének, az a bensőségesség. Legyen szó blues-jellegű darabokról, lírai folkról vagy folyamként zúgó ambientről, mindegyik tétel egy lemeztelenített, őszinte vallomás. Ennélfogva érzékeny, finoman hangszerelt számok alkotják az albumok földszagú világát, melyre hol tavaszi madárszóként, hol nyári tücsökzeneként, hol őszi bagolyhuhogásként, hol téli avarként fekszik rá az ambient atmoszféra. Visszafogottsággal, lelki békével, harmóniával találjuk szembe magunkat, ami manapság meglehetősen ritka. Nem véletlen írtam szembehelyezkedést: a Bajdázóból áradó nyugalomhoz a külvilági ingerek száműzése elengedhetetlen. Rántott hús és bodzavirág fakultatív.

A 2011-es Lekapcsolom a villanyt a fejemben még egy színesebb, többféle ösvényen is bandukoló gyűjtemény, a két "fontosabb" Bajdázó-korong közül pedig egyben a józanabb is. Folk és ambient ott még tudatosabban elkülönül (az elszállások külön intermezzókat kapnak), habár a hosszabb játékidejű számoknál, főleg a címadó darabnál már ekkor figyelemre méltó az alaptéma megfontolt tempójú, minimalista variációkra épülő, lebegtető kibontakoztatása. Az egy évvel későbbi, 2012-es Amerre fut pedig már nem is választja szét a kétféle stílust. Eggyé olvasztja, és ezzel együtt a hangzásvilág is egységesül – egyfajta keverékeként a 70-es évekbeli pszichedelikus rocknak, a közép-európai népzenehagyománynak, illetve a 2000-es években szárba szökkenő, sokszor gitáralapokon nyugvó drone ambientnek. 

Akárcsak Mile Zsigmond dalszövegei vagy Győrffy Ákos önálló írásai, maga a Bajdázó is alapvető motívumként tekint a természetre, valamint az ember és a természet szimbiózisára. Azt találjuk, hogy a fákhoz, az állatokhoz, a hattyúként szálló felhőkhöz és a hóban gyúló szikrához szorosabb az ember viszonya, mint bármi máshoz. És ez az ember csak megy, néha leül a bükkösök és tölgyesek között, némán szemléli a karjára leszálló bogarakat, az avarban motoszkáló sünöket, a távolban osonó vaddisznókat. Még az is lehet, hogy már több napja úton van, de lehet az több év is. Talán eltévedt. És mégis: minél inkább eltéved, annál közelebb kerül az otthon.* Otthonosságot, melegséget ad a Bajdázó – egyenesen a gyomorba, mint egy jó húsleves vagy egy pohár bor. És ködfátyolt a szemek elé, mint a szürke őszi délutánokon eltüzelt száraz falevelek pislákoló, csizmaszárba hulló szikrája.

***

Legnagyobb örömünkre 2013. október 22-én Győrffy Ákos lesz a IV. Ambient Est vendége, ahol egyrészt ízelítőt ad saját írásaiból, másrészt egy gitár és egy looper segítségével élő teasert játszik a nemsokára megjelenő új Bajdázó-lemezből! Akárcsak a korábbi Ambient Estek, ez is az Attention Alkotóműhelyben, Budapest belvárosában kap helyet, mindenkit szeretettel várunk. Aki még nem volt ott, tőlem kérhet pontos címet a peter.farkas kukac kultblog.hu mailcímen.
Eseményünk: https://www.facebook.com/events/172871236239290/


Linkek:

• Ingyen (is) letölthető Bajdázó-lemezek a Bandcampen
• Győrffy Ákos szólóprojektje, horhos a Bandcampen
• Bajdázó a facebookon

*Az itteni szöveghez igazított idézet Győrffy Ákos Haza című kötetének 45. oldaláról. (Magvető Kiadó, 2012)