MoeskoMusic - ambient blog

(HUN) Magyar nyelvű ambient zenei blog kritikákkal, interjúkkal, mixekkel, valamint mindenféle földi és földöntúli jóval.

(ENG) MoeskoMusic is a Hungarian ambient music blog with reviews, interviews, podcasts and many other things from behind closed eyelids.

Friss topikok

  • GTJV82: Én ezt miért csak most fedeztem fel?! :) Nagyon jó!!! (2014.05.07. 08:46) Maitreya: .74
  • GTJV82: Érdekes, nekem meg pont ilyen bealvós/álmosító hangulat jött le róla. :) Persze attól még nagyon s... (2014.05.07. 08:46) Orbit Over Luna: Transit
  • Werewolfrulez: @Moesko: Ez legyen a legnagyobb gond a világon :D (2014.04.22. 23:52) Anne Chris Bakker: Reminiscences
  • GTJV82: Ez is egy hazai album, ajánlom mindenki szíves figyelmébe: stereomantra.bandcamp.com/album/magic-... (2014.04.16. 08:45) HAZAI LOOPOK
  • pszichedeliksiheder: Még annyit fűznék hozzá amellett, hogy zseniális lemez; a World of Sleepers után ez lett volna a k... (2014.03.25. 12:55) Carbon Based Lifeforms: Twentythree

2013.10.13. 18:20

Gareth Dickson, Takeshi Nishimoto és a Sousedi lemezei

Gareth Dickson, Takeshi Nishimoto és a Sousedi lemezei

2013.10.13. 18:20 Moesko Szólj hozzá!

Gareth Dickson, Takeshi Nishimoto, Sousedi (MoeskoMusic).jpgHárom kiváló, gitárközpontú albumot ajánlok a sárguló falevelek és a pulóver-meleg délutánok mellé.

Én viszonylag későn jöttem rá, hogy a gitár az egyik legváltozatosabban megszólaltatható hangszer. Kamaszkoromban gyakorlatilag egyáltalán nem hallgattam gitárzenét - legalábbis azt hittem. Az első megdöbbenés valahol a Stars of the Lid körül érkezhetett, azon belül is akkor, amikor utánajártam, tulajdonképpen ki vagy kik is alkotják ezt a formációt, és hogyan is zenélnek. És hát (főleg) gitáron. Az azóta eltelt néhány évben egyre nyitottabban állok a gitárzenékhez, és bár aligha értek hozzá, most mégis bátorkodom három darab, ambienttel is kacérkodó gitárlemezt a figyelmetekbe ajánlani. Két friss és egy tavalyi - és mind a három nagyon jó.




Gareth Dickson - Quite A Way Away.jpegGareth Dickson Quite A Way Away (12k)

A fiatal srác tavaly debütált Taylor Deupree kultikus kiadójánál, a 12k-nél, ami már önmagában is garanciát szokott jelenteni a magas minőségre, Dickson azonban még a jók között is az egyik legjobb lemezt írta meg. Nyolc szerzemény, rövid játékidő, halk tónusok. Ahogyan a borító is sugallja, pasztellszínek és lágy körvonalak határozzák meg ezt a délibábszerű álomvilágot, melyben a gitár hol tompább, hol élesebb, hol ambient jellegűen mákonyos, hol pedig tiszta, mint a délelőtti égbolt. A hömpölygő akkordokat szelíd vokál kíséri, az összkép pedig egyszerre sugall bensőséges hálószoba-atmoszférát és széles panorámákat, hullámzó tengert. A korábbi munkákon elő-előbújó postrockos vonalnak itt legfeljebb már csak hűlt helyét találhatjuk. A Quite A Way Away érzékeny, réveteg pillanatképek gyűjteménye. Message to Bears kedvelői előnyben.



Sousedi - Purpura Echo.jpgSousedi Purpura Echo (Polí5)

Ez a frissen alakult cseh duó szeptember végén vette fel velem a kapcsolatot, és azóta - nem vicc - majdnem minden nap meghallgattam a lemezüket. A duó neve azt jelenti, "szomszédok", mivelhogy a két fickó egy lakótömbben ismerkedtek meg, és miután az egyik gitározni tudott, a másik csellózni, szereztek még laptopokat és loopert, és elkezdtek jammelni. A végeredmény egy tíz számot tartalmazó, rendkívül élénk és sokadszori hallgatásra is lenyűgöző anyag, melyet itt-ott még dob és brácsa is színesít. A műfaji meghatározással meg sem próbálkozom: a 70-es évek psy/space rockjának a hatása tagadhatatlan, határozottan hallok ugyanakkor egy sajátos népzenei vonalat, melyhez hozzáadódnak még a looper által létrehozott ambient szőnyegek, és alig járunk a második számnál, máris végeláthatlan szántóföldeken és mezőkön érezzük magunkat. Ha hangszerelésében nem is feltétlenül, hangulatában és minőségében a Lüüphöz, Zoe Keatinghez, Julia Kenthez és az Insa Donja Kaihoz hasonlítható. Nálam az év egyik legkellemesebb felfedezése.



Takeshi Nishimoto - Lavandula.jpegTakeshi Nishimoto Lavandula (Sonic Pieces)

Egy Sonic Pieces-kiadványhoz mindig úgy kezdek neki, hogy előbb igyekszem magam mögött hagyni az elfogultságomat. Mert bizony elfogult vagyok ezzel a kis német kiadóval, amely nem csupán fantasztikus zenéket ad nekünk, de minden egyes keménytokos, textillel borított kiadványt saját kezűleg készít el. Rauelsson kiváló Vora című lemezét már dicsértem a korábbiakban, és csak dicsérni tudom a Lavandulát is, mely Nishimoto második szólólemeze. A srác zeneiskolai képzése tagadhatatlan, játékából ugyanakkor nem hiányzik a szenvedély, az ösztönösség sem. A Lavandula lágy, ártalmatlan, de ezzel együtt is karakteres zene, mely a maga letisztult, elegáns egyszerűségével épp olyan jól tud esni, mint egy erős kávé. Bódító, meditatív zene az I'm Not A Gun duó egyik felétől.


Linkek:

Címkék: 2012 kritikák post rock 2013 12k sonic pieces modern classical gareth dickson polí5 sousedi takeshi nishimoto

A bejegyzés trackback címe:

https://ambient.blog.hu/api/trackback/id/tr725566717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása