A Coming Home a meglepetés erejével hat a hallgatóra. A  közel nyolcvan perces mix kimerítő definíciója a house zenének, igényes és élvezetes bemutatása egy sekélyesnek ítélt műfajnak. A Boozoo Bajou kézjegye ezúttal  nem a jazzes-bossanovás relaxáció, hanem egyéb műfajok beemelése a house-ba.

Bizonyos értelemben válogatáslemezt csinálni sokkal nehezebb, mint önálló munkát. Kész darabokból kell építkezni, ki kell ragadni az adott darabokat egy korábban létrehozott környezetből, és kollázsokból kell egy új környezetet létrehozni. Próbáld ki, hogy magad elé teszel néhány, egymáshoz hasonló képet, feldarabolod őket, majd a darabkákat megpróbálod úgy összeilleszteni, hogy egy új kép szülessen. Ez nemcsak azért nehéz, mert az illesztések problematikusak, hanem mert egy lezártnak tekintett világot kell megtörni, egy művész által késznek minősített egészet kell résszé alakítani.

A fentiekből ugyan még nem következik automatikusan, hogy kevés igazán jó minőségű válogatásalbum van, mégis ez az igazság. A válogatások túlnyomó többsége az előadólistára helyezi a fókuszt, és ha e tekintetben derekasan helyt tud állni, a többi szemponttal nem foglalkozik számottevően (ennek egyik gyakori este, amikor már a külcsín is megsínyli a felületességet, és a nagy nevek felmutatásával megelégedve a borítótervezést egy sokadrangú amatőrre bízzák, gondolván, az előadói felhozatallal már úgyis nyert ügyük van). Ha az előadólista vastagításától el tud tekinteni az adott gyűjtögető, egy újabb problémával kerül szembe: mi a válogatás, a szett íve? Véleményem szerint a tárgyalt lemezek 95%-a itt vérzik el, aminek két oka van.

Az egyik ok, hogy egy összeállításnak adott ív kikerülhetetlenül szubjektív. Elképzelhető, hogy a Boozoo Bajou megfér egymás mellett Delroy Wilsonnal és az Alan Lorber Orchestrával, ha átgondoltan megszerkesztett zenegyűjteményről beszélünk, de közel sem biztos, hogy ezt sokan meg tudják csinálni a Thievery Corporationön kívül.¹ Másszóval ha az illető DJ nem rendelkezik a szükséges tehetséggel és tapasztalattal, egyáltalán nem biztos, hogy a mixét más is koherensnek fogja találni.

A másik ok, hogy egyszerűen nincs tisztázott képe az adott szelektornak az "ív" fogalmáról. Shuggie Otis Aht Uh Mi Hed című száma és Thom Yorke Black Swanja éppenséggel azonos bpm szerint lüktet, de ez egyáltalán nem teremt a két szám között kapcsolatot, hacsak nem ágyazzák be egy olyan DJ szettbe, ahol konzekvens folytatásává válhat az utóbbi az előbbinek.²

Ha az "ív" problémáját sikerül kiküszöbölni, egy válogatáslemez már majdnem a célegyenesbe ér, és gyakorlatilag csak néhány apróság csorbíthatja a győzelem fényét. Ízelítőül néhány ezek közül (a példákat a LateNightTales-sorozatból veszem): rossz masterelés (Belle & Sebastien), rossz keveréstechnika (Howie B), az ív kifulladása vagy elvesztése (Kid Loco és a második Groove Armada), öncélú műfaj- és hangnemváltások (Snow Patrol). További tipikus eset lehet még az ügyetlen borító és a slágerekhez és/vagy saját szerzeményekhez való kényszeres ragaszkodás. Ez utóbbira a mostani lemez lesz a példa. Ha a Boozoo Bajou-t a fent részletezett mérce szerint osztályozzunk, akkor meglepően jó eredményt kapunk, mely a tökéleteshez közelít.

A Stereo Deluxe kiadó eredetileg no-name válogatássorozatként kezdte a Coming Home-ot, majd 2007-ben felkérte a Nouvelle Vague-ot, hogy szerkessze meg a harmadik epizódot saját kedvenceiből. A szituáció és a végeredmény is erősen összecseng a Nouvelle Vague egy másik hasonló gyűjteményével, az ugyanebben az évben elkészült LateNightTales-sorozat 17. darabjával. Tim "Love" Lee és Nightmares On Wax következtek a francia csapat után, útnak indult tehát egy gyakorlatilag teljesen ugyanolyan válogatássorozat, mint amilyen a LateNightTales, mely híres előadókat kér fel, hogy kedvenc easy listening zenéikből csináljanak összeállítást a késő esti órákra. Az elgondolás zseniális: belekukkantani legnagyobb kedvenceink privát gyűjteményébe, nincs is ennél izgalmasabb. Az eredmény azonban a LateNightTales és az eleddig három részt produkált Coming Home esetében is sajnos közel sem. Ennek több oka is van, én egyet emelnék ki: a fent említett két sorozat résztvevői közül sokan bármennyire is kiváló zenészek, zenei gondolkodásuk - ahogy az a saját lemezeikből kiszüremlik - egyáltalán nem késő esti órák szerint szabályozott.

Ez az, amiért a Boozoo Bajou már látatlanban is jó választásnak tűnhet: saját lemezeik és Juke Jointjaik alapján gyakorlatilag az easy listening 21. századi szakértői, tudományuk pedig eklektikus ízlésük fegyelmezett kordában tartásával és sűrűn rácsozott minőségi szűrővel párosul. A kiváló Juke Jointokon kívül három stúdióalbumjuk közül kettő mindenképp bizonyítja ezt az állítást. A 2001-es évjáratú Satta, és a tavaly megjelent Grains egyaránt olyan momentumai voltak a downtempónak³, amelyek, dacára annak, hogy több mint féltucatnyi műfajt érintettek, irigylésre méltóan eredeti kézjegyet alakítottak ki, és ezzel a magabiztos kiállású hangvétellel egységessé kovácsolták az egymástól egyébként sokszor távol álló műfajokat (például a countryt és a bossanovát).

Egységes, megfontolt gondolkodásmódjuk pedig mostanáig kivétel nélkül a késő esti órák pihenésre szomjazó fizikai és lelki állapotát vonta maga után. Egyszerűbben fogalmazva: a Boozoo Bajou talán annak köszönheti ezt a megfontolt zeneiséget, hogy esti hangulat megteremtése lévén egész egyszerűen több teret enged a műfajok közötti átjárásnak, nem kapkod, mint az ember napközben, hanem kellemes bólogatással hagyja kibontakozni a zenét, hagyja, hogy létrejöjjön egy hangulat, mely aztán a vezérfonala lehet a soron következő elemeknek.

A Coming Home ekképp szemlélve a meglepetés erejével hat a hallgatóra. A  közel nyolcvan perces mix kimerítő definíciója a house zenének, igényes és élvezetes bemutatása egy sekélyesnek ítélt műfajnak. A Boozoo Bajou kézjegye ezúttal tehát nem a jazzes-bossanovás relaxáció, hanem egyéb műfajok beemelése a house-ba.

Ebből tán már sejthető, hogy a kiadó által meghatározott profil ellenére ismét nem easy listening albummal állunk szemben. A Juke Joint alkoholmámoros kocsmahangulatát itt az elit diszkó váltja fel, a műfaji sokszínűséget pedig az egységesség. Az összeállítás azonban már első benyomásra is jóval többet kínál egy átlagos house-gyűjteménynél. A Boozoo Bajou korábban megismert megfontoltsága helyeződik itt új alapokra, és nyilvánul meg egy viszonylag könnyen körülhatárolható műfaj kitágításában.

A nyitányban hallható első két számban azonnal megfigyelhető az eltérés más house-lemezekkel szemben. Jazz, azon belül is egyfajta misztikus-atmoszferikus jazz indítja a szetett, mely a háttérben búgó loopszerű elemeknek köszönhetően azon nyomban egy elvontabb színezetet ad a felütésnek. Ezt folytatja a második szám visszhangokban és félhomályos dubban gazdag világa, mely remekül készíti elő a harmadik trackben hallható vokált - akárcsak a felgyúló lámpafények egy sejtelmes introdukció után. Az emelkedett mámor uralja a lemez hangulatát egészen a hetedik darabig, ahol is előkerül egy 2005-ös rádiókedvenc: a Killer. Harsány és kellemetlen váltás ez a pszichedelikus house-ból egy urbánus hangulatú egynyári szösszenetbe. (Erre utaltam, amikor a saját slágerekhez való ragaszkodásról írtam.) A Killer 2005-ben mainstream-mértékű sikereket ért el⁴, aminek az egyik nyilvánvaló oka egy, a duóra egyébiránt nem jellemző sekélyesség. Hogy ez a szám miképpen kaphatott helyet egy efféle válogatásalbumban, könnyedén megmagyarázható a következő bekezdésben.

A Boozoo Bajou kiváló mesterfogásként egy olyan tracklistát szerkesztett, amelyből feltűnően hiányoznak a széles körben ismert nevek. Rajtuk kívül gyakorlatilag nincs is hasonló mértékekben híres előadó a korongon.⁵ Kellett tehát egy olyan szám, amely ismerősen csenghet ebben az ismeretlenségben. Ez a kompromisszum viszont feleslegesnek, sőt zavarónak bizonyul, és jelentősen megtöri a füstös, szinte nem is evilági pulzálást. Ehhez hasonló baklövés viszont szerencsére nincs több a mixben, így a lemez második felét nyugodt hátradőléssel (vagy épp laza tánccal) élvezhetjük. A maradék idő első felében inkább a keményebb hangzás dominál (acid- és breakszerű house), míg a levezetés a nyitányban hallott pszichedelikus világot hívja elő ismét.

A Coming Home jelen darabja két fő okból válik átlagon felülivé más válogatásokkal összehasonlítva. Egyfelől kivétel nélkül remek számokat tartalmaz (a Killer is az, csak más a célközönsége), melyeket a lehető legalaposabb átgondoltsággal sző egyetlen összefüggő hangfolyammá, amelyben keresve sem találnánk disszonáns pontokat vagy éles hangnemváltásokat (az egyedüli kivételről már volt szó, de ettől most nagylelkűen eltekintek). Harmónia és nyugalom uralja a szettet. Ez részben összecseng a második szemponttal is: sekélyes sémák unalmas egymásutánisága helyett a house mint lélekmasszázs és pszichedelikus kirándulás szólal meg a Boozoo Bajou kezei között. Ez pedig - mondani sem kell - tovább bizonyítja a duó egyedülállóságát, melyet azzal vívtak ki az elmúlt tíz évben, hogy utánozhatatlan módszerrel húzták rá egyedien összeállított downtempo gondolkodásmódjukat a legkülönfélébb műfajokra és stílusokra.

-----------

¹ Az idézett album: The Outernational Sound, Compiled by Thievery Corporation (2004, ESL Music).
² Az idézett album: LateNightTales, Compiled by The Cinematic Orchestra (2010, Azuli).
³ Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a downtempo nem műfaj, és nem is stílus. A downtempo kifejezést itt (és máshol is) én a zenei gondolkodásmód egy fajtájaként használom, mely ölthet műfaji és stiláris jellegzetességeket is, de alapvetően inkább kiegészítő jelzőként funkcionál.
⁴ Nálunk ebben az évben a radiocafé 98.6 leggyakrabban játszott zenéje volt.
⁵ A Tontelas név mögött is ők állnak!

----------

Kiadó: Stereo Deluxe
Megjelenés ideje: 2010. május
Műfaj: deep / progressive / psychedelic / minimal house

1. Linkwood Family: Miles Away
2. Boozoo Bajou: Fürsattel (Idjut Boys Dub)
3. Tontelas feat. Ski: On My Way
4. Soulphiction: Soulprint
5. Wu-Burn Clan: Lights Out
6. Nora Morales: Saona
7. Boozoo Bajou feat. Top Cat: Killer
8. Henrik Schwarz & Amampondo: I Exist Because Of You
9. Icasol: Givin' It Up
10. Motor City Drum Ensemble: Raw Cuts #5
11. Andre Lodemann: Coming Home
12. Nick Sole: Children
13. Intrusion: Tsawana Dub
14. Move D: Got Thing
15. Boozoo Bajou: Divers (Jay Haze Remix)

Megjegyzés:
A kiadvány kétféle formában jelent meg. Az internetes boltokban letölthető verzió egy olyan mixet tartalmaz, amely az 5. és a 6. számot kihagyja. A 15 számot tartalmazó szett CD formájában elérhető - én ez utóbbiról írtam a cikket.